Így kezdődött...

[Sidius]

Azért nyitottam az oldalt, hogy akinek kedve tartja, ide írhassa első üvegharsogtatós botladozásait és első felejthetetlen tapasztalatait az optikák csiszolásával kapcsolatban.

[mizar]

Azért nyitottam az oldalt, hogy akinek kedve tartja, ide írhassa első üvegharsogtatós botladozásait és első felejthetetlen tapasztalatait az optikák csiszolásával kapcsolatban.

Ez jó ötlet, de tiéd az első sztori kezdésének a joga

- sch -

[janwar]

Én talán a legrégebben tükörcsiszoló Berente Bélától látnám szívesen elsőnek az Ő történetét.

[attila dezső]

No jó, mégis írok egy kicsit a távolabbi előzményekről. Remélem nem gond, hogy Béla előtt írok. Szóval tükör csiszolás. Valamikor a 80-as évek elején egy planetáriumi látogatás során megvettem a távcső világa című könyvet, amit ugye nem kell bemutatni. Lehettem olyan 7-8 éves. úgy is mondhatnám amint megtanultam olvasni (év-vesztes voltam) a Gőgős gunár Gedeon után ez volt az olvasmányom. Ebben a könyvben, pedig le volt írva, hogyan kell elkészíteni házilag egy távcsövet: a tükörcsiszolástól a mechanikáig! Már akkor elhatároztam, hogy egyszer mindenképpen csiszolok egy tükröt, és építek egy távcsövet! 30 évre rá meg is valósítottam ezt a tervemet! Ebben pedig nagy része volt Bozsóky János cikkének amit a kiskun csoport oldalán találtam.

[janwar]

Hogy kezdődött(?), szerintem ott amikor a bátyám lövészethez távcsövet épített és mindenféle lencséje volt a szekrényben, és én ezeket elkezdtem egymás elé-mögé rakosgatni, hihetetlenül megfogott már akkor kisgyerekként a képalkotás izgalmas világa. Aztán általános iskola 8. osztály, látogatás az Uránia csillagvizsgálóban, első igazi nagytávcsöves élmény a Holdról, Szaturnuszról. Ennyi kellett csak, és már bennem is volt a kíváncsiság és a vonzódás ehhez a rendkívül izgalmas világhoz. Ezek után nem sokkal levelet írtunk a barátommal Kulin Gyurka bácsinak, majd a biztató válaszát követően, egyszer csak amikor bent jártunk a városban, hirtelen elhatározással felmentünk a csillagvizsgálóba. Bekukucskáltunk a rácsos ablakon, és hatalmas készülő távcsöveket láttunk, valamint azt a most is előttem lévő látványt, hogy maga Kulin György akit a Hobbim a csillagos ég című TV sorozatból ismertünk, személyesen ott csiszolta a tükröket saját kezével. Elmondtuk neki, hogy nagyon szeretnénk mi is távcsövet építeni, mire Ő felajánlotta menjünk fel néhány alkalommal hozzá, és megcsiszolhatjuk mi magunk hozzá a tükröt. Ez 14 éves koromban volt 1970-ben, és az első 150/ kb. 1200-as optikám így született meg, persze nem az én tudatos hozzáértésemnek köszönhetően, hanem Gyurka bácsi ügyszeretetéből. Aztán úgy hozta az élet, hogy 1980-ban odakerültem műszerésznek dolgozni, és akkor már igencsak testközelben voltam a tükrökhöz, és a jobb távcsövekbe nézve hamar kiderült az én tükröm szerény teljesítménye. Így kértem egy 150/900-ra előcsiszolt korongpárt, és otthon napokon át éjszakába nyúlóan nekiálltam polírozni, míg nem kezdtem hasonló rácsképet látni rajta mint amit a Sky and Telescopban láthattam. Utánaolvasás és másokkal való konzultáció vezetett a témában való elmélyüléshez, melynek következménye lett a sorozatgyártása az úgynevezett "bevizsgált" távcsőtükröknek. Na röviden ennyi az én történetem, üdv mindenkinek!

[attila dezső]

Hogy kezdődött(?), szerintem ott amikor a bátyám lövészethez távcsövet épített és mindenféle lencséje volt a szekrényben, és én ezeket elkezdtem egymás elé-mögé rakosgatni, hihetetlenül megfogott már akkor kisgyerekként a képalkotás izgalmas világa.

Tényleg, ugyanebben az időben kaptam szüleimtől egy NDK-gyártmányú távcsőépítő készletet! Igaz minden eleme műanyagból volt, még talán a lencsék is! De hihetetlenül sokféle kombinációt ki lehetett próbálni! 3 különböző méretű távcsövet, rengeteg féle okulár típust! Nagyon élvezetes volt, habár a képalkotása még gyerekszemmel sem volt az igazi!

[Sidius]

Íme az én meglehetősen prózai, de legalább hosszú történetem:
A kilencvenes évek legelején, mikor rabul ejtett a csillagászat, még nem volt könnyűnek nevezhető egy távcső beszerzése. Buzgón szövögettem az álmokat és már kívülről tudtam a Távcső Világába rótt sorokat, melyek a távcsőtükör házi készítésébe avatják be a gyanútlan olvasót. Cserebere útján 1995-ben szert tettem egy 200-as, 15mm vastag üvegkorongra, de párja nem akadt, legfőképpen azért, mert időközben az Urániától vásárolt 15 cm-es tükör okafogyottá tette a rég tervezgetett házi csiszolást.
2007-ben költözés közben találtam rá a műhely polcán őrizgetett és már régen elfeledett üvegre, amit gondosan becsomagolva elköltöztettem magammal együtt.
2009 nyarának végén Pugner Kálmán barátomnak csak úgy mellékesen megemlítettem, hogy ha már úgyis sokfelé jár, kérdezősködjön, hátha talál párt az én "öreg" korongomnak. Kálmán egy hónapon belül megérkezett egy 25 mm vastag, középen 12 átmérővel kifúrt üveggel, mely előző életében állítólag egy ipari mosógép kémlelőablaka volt. Nagyon megörültem, bár a furat aggasztott egy kicsit.
Csiszolóporokból 60, 100, 240, 400, és 600 -as jelzésű állt rendelkezésemre. (Sajnos finomabbat akkor nem tudtam beszerezni, a 600-as után annak ülepített változatával csiszoltam.) A görbület kialakítása ment, mint a karikacsapás, minden pillanatát élveztem, annak ellenére, hogy a jobb kisujjam (még a tükör befejezése után egy-két héttel is) a zsibbadástól kissé érzéketlen volt. Miután teljes tapasztalatlanságomat, a leendő távcső kezelhetőségét, ill. az optika elkészítésének várható nehézségeit megfontoltam, leendő tükröm nyílásviszonyát 6,5-ben állapítottam meg. Kötöttem magammal egy megállapodást, miszerint a tükröt nem tekintem befejezettnek, amíg csillagon tesztelve nem látok jó diffrakciós képet.
A korongok egy ízben ragadtak össze a 400-as pornál. Nagyon erős hősugárzós melegítéssel váltak csak szét.
Elkezdtem a szurok készítését. Nem volt egyszerű, kétségek gyötörtek, csak az írott forrásokra, meg a körmömre hagyatkozhattam. Ülepítettem, kevertem gyantával, végül felöntöttem a domború korongra, kb. 5mm vastagon. A 30x30-as négyzetek közötti rovátkákat fűrésszel készítettem el. A tükörben lévő furat igen megdolgoztatott. A tárcsa kinyomásakor szépen kiengedett minden levegőt, csak az volt a baj, hogy némi szurokkal együtt. A tükröt emiatt nem tudtam lehúzni a polírtárcsáról. Ekkor némi tanakodás után az asztal fölött a furatba fújva egy idő után végül szétváltak a korongok. Tapétavágóval levágtam a fölösleget, majd melegen elsimítottam a tárcsa közepét.
Polírozáshoz csak vasoxidom volt, amit iskolai szertárból kértem. Rácsot készítettem 0,1 mm-es rézhuzalból, fényforrásom egy 75W-os izzóból és a kisebbik fajta, a háziállatok részére készült konzerv dobozából állt. A doboz oldalába 5mm-es furat került, erre ragasztottam egy hosszában eltört pengét, melynek élei között öt réteg alufóliányi (kb.0,05mm) rést hagytam. A vékonyka lemez az izzó bekapcsolása után egy perccel, már nagyon forró volt, úgyhogy a három hónap során, amíg az optika készült, minden alkalommal elsőfokú, két ízben pedig másodfokú égést szereztem az orromon, de ettől csak még elszántabb lettem.
Egy 0,5mm-es osztású skálára nagyon egyszerű, tologatható pengét készítettem, s később azzal is vizsgáltam a felületet.
Sűrűn nézegettem a tükröt ráccsal, amely -nem is akartam hinni a szememnek-, a kezdetektől gömb volt (ilyen azóta sem történt). A polírozás viszont nagyon lassan haladt. Később cérium oxidhoz jutottam és összességében nagyjából 25 óra munkával tökéletesen polírozott gömbfelületet kaptam peremtől-peremig.
Itt olyan dolgot tapasztaltam, amit ma sem tudok teljesen megmagyarázni: (csak ötletem van) Már a kezdet kezdetén az alig fényesedő tükrön, annak egyharmadnyi területén kusza, sötét vonalakat láttam, de ezek csak a műcsillag fényénél látszottak. Olyanok voltak, mintha 2 mm széles fekete filctollal firkálták volna össze a felületet. Akárhogy néztem, nappali fénynél viszont nyomuk sem volt. Ezek később a polírozás előrehaladtával halványultak, majd eltűntek. Sokkal később az üveg anyagában mélyen megláttam ugyanazokat a kusza vonalakat, mintha a még folyékony üveget anno megkeverték volna, s azok a „minták” befagyott keverési nyomok lennének.
A parabolizálás volt hátra, de előtte próbatubusban kipróbáltam a gömböt. Meglepett, hogy a gyér fény miatt korlátozott nagyítással mennyire nem szembeszökő egy ekkora gömbi hiba, ha a Holdat választom célpontnak. (Ugyanezt már se a Jupiternél, se csillagnál nem lehetett elmondani.)
Mélyíteni kezdtem a gömböt epiciklikus mozgásokkal, közeledve a peremhez. A rácskép kissé hajolni kezdett, de inkább tölcsérszerű mélyülést mutatott, mint szép íves vonalakat. Megint próbatubus, irány az ég! Megdöbbentett a javulás, a Jupiteren már alig látszott hiba, de 70x fölé nem tudtam nagyítani a fényhiány miatt. A csillagok képe viszont kegyetlenül kijózanító volt. Ezzel együtt akkora lelkesedés lett rajtam úrrá, hogy másnap csaknem munkában talált a pirkadat. Sok munkával visszaállítottam a gömböt, majd újra kezdtem a procedúrát. A felületet viszont továbbra sem tudtam szép egyenletesen mélyíteni, bár valamivel még jobb lett, mint előtte. Újra visszaállítottam a gömböt, de ezúttal valami miatt nagyon sokáig tartott. Mi lehet a hiba? Elbizonytalanodtam. -Kimondhatatlanul fáradtan dőltem az ágyba.
A következő alkalommal az a gondolatom támadt, hogy a fűtetlen helyiség időközben erősen lecsökkent hőmérsékletét talán nem szereti már a szurok. Beszemtelenkedtem a konyhába. Ezt menyasszonyom szerencsére jól viselte, de gyanakvóan nézte kissé rögeszméssé vált állapotomat. Sajnos hamar kiderült, hogy bent nagyon meleg volt. A tükör a hiperbolánál is mélyebb lett, és olyan peremkopást szenvedett, hogy az könyvbe illene. Négy órás kegyetlen küzdelem várt, mire ismét gömb lett a felület. Valahogy éreztem, (az ujjaimon is) hogy valami a hőmérséklet körül nincs rendben. Addig sompolyogtam, míg beállítottam a 18 fokos hőmérsékletet, -amelyhez a szurok most már jónak bizonyult.
Amennyire lehetett, a késéllel történő vizsgálatot a nem nagy fényerő miatt leegyszerűsítettem és mindvégig fő irányelvként a lényeg lényegeként kezeltem. A következők szerint jártam el:
A középső és szélső zóna fókuszkülönbségét mértem, valamint, hogy ezekhez képest hova esik a semleges zóna fókuszpontja. Ezen kívül figyeltem azt is, hogy mennyire könyvszerűek az árnyékképek. A módszer működött. Miután kb. jó eredményt kaptam, már alig kellett a felülethez nyúlnom. Ekkor addig finomítottam, míg csillagon nagyon közel egyforma elfókuszált képeket kaptam. Ez hihetetlenül rövid ideig tartott.
Csodák csodája, végre kialakult a kívánt alak, amely tényről az Éta Gem felbontása győzött meg. A végeredmény jobb lett az eredetileg kitűzöttnél, a mai napig ezzel a tükörrel csináltam eddigi legjobb bolygóképeimet.
Megérte-e? Ezerszer is igen! Sajnos nem számoltam az eltöltött időt, de vastagon 100 fölött lenne a munkaórák száma. Ez volt a tanulóidő. Most, kevéske tapasztalattal azt mondom, szerintem az első jó tükör elkészítése a legnagyobb lépés. Ekkor sikerül megsejteni mit miért csinál az ember, megtanul látni a késéllel, s ezek mind megmaradnak, hogy később tovább finomodjanak az érzékek.
Épp a minap fejeztem be legújabb, szintén 200-as, de már f/5,2-es Cassegrain tükrömet. Kellett vele dolgozni, az üveganyag is egy kicsit megtréfált, de összességében még így is könnyebb volt és ráadásul hajszálnyival jobb is, mint az első. (Nem baj, a hiperbola még hátra van )
Tervezem, (és remélem meg is adatik) hogy az összes házilag elkészíthető tükrös rendszert megépítem, hiszen ezért csináltam a csiszológépet is.

[algor]

Mivel Kurucz Jani már leírta a saját történetét, így én is belefogok az enyémbe, ami sokkal rövidebb lesz, és ez elsősorban az ő érdeme. Aligha fogtam volna bele a tükörcsiszolásba, ha addigra már nem rágja át magát az egész folyamaton, annak összes buktatójával egyetemben.
Mire elkészült első tükrével 2010 tavaszára, sikerült néhány üvegkorongot beszereznünk 15 mm vastag anyagból. 20 cm-es volt a többsége, de akadt köztük két 15 cm-es is. Én persze minél nagyobb átmérőt szerettem volna, de Jani lebeszélt róla, mondván, hogyha hosszú fókuszút szeretnék, akkor nem fogok tudni mozgatni egy ekkora távcsövet, és kezdetnek egyébként is könnyebb lesz egy kisebb átmérő. Szerencsére megfogadtam a tanácsát és egy 150 mm-es f/10-es nyílású tükör mellett döntöttem. A csiszolást az ő műhelyében és felügyelete alatt kezdtem el. A durva csiszolást során a mélyülést egyszerűen tolómérővel ellenőriztük. Amikor elértem a kívánt mélységet, egy kvarclámpa segítségével megmértük a fókuszt. Ekkor derült ki, hogy a fókusszal már a 150 cm helyett kb. 130 cm-nél járunk. Úgy gondoltuk, a finomabb porokkal majd kicsit meg lehet nyújtani később a fókusztávolságot, egyébként pedig az se baj ha nem lesz 150 cm. A finom csiszolást 1200-as porral fejeztük be, azt hiszem ezzel nagyon sok időt sikerült a fényezésből megspórolni. Végül a fókusztávolság tovább csökkent, 124 cm lett a végére.
A polírozást cérium-oxiddal végeztük. Amikor a felület fényesedni kezdett rendszeresen ellenőriztük a rácspróbával. A Távcső világában lévő rajzok szerint eleinte úgy tűnt hogy "peremkopásunk" van, amit nem értettünk, ugyanis szemmel láthatóan belülről kezdett fényesedni a korong. Aztán rájöttünk, hogy nem a peremet koptattuk el, hanem a közepe mélyült gyorsabban, így a szurok mintázatának megváltoztatásával, és rövidebb húzások alkalmazásával sikerült gömbre hozni a felületet. A parabola kiméréséhez egy mérőórát használtunk. A korong közepe és széle közötti fókusz eltérést többszöri próbálkozás után sikerült beállítani. A próbák közötti fényezés ideje mindössze 1-2 perc volt csak. Amikor kimerítettük a műhelyben végezhető teszteket, epedve vártam a derült eget, hogy vajon a csillagteszttel merül-e fel valami probléma. A tesztek után mentorom kijelentette, hogy a tükör diffrakció-határolt és tulajdonképpen késznek mondható, de ő még polírozna rajta egy 20-30 percet. Így is történt, és ezután újabb csillagteszt következett. A diffrakciós gyűrűk fókusz előtt és mögött szinte egyformák voltak. A feloldóképességet kettőscsillagon teszteltük, ami azt az örömteli eredményt hozta, hogy a tükör tudja azt, amit ennek a méretnek tudnia kell. Szerencsére nyugodt volt a levegő, így megcsodálhattam a Szaturnusz gyűrűit, amik pengeélesen látszottak. A Vénusz csodálatos látványt nyújtott, a puszta üveg felület sokkal jobban engedte látni a bolygót, mint egy alumíniumozott tükör, aminek fénye elvakít.
Összességében kb. 15 órányi munka volt a tükör elkészítése, és köszönhetően az 1200-as csiszolópornak ennek csak kisebbik fele volt a polírozás.
Augusztus elejére állt össze az új távcső, és azóta nagyon sok bolygóképet készítettem vele. Ezek javát itt, a Csillagvárosban is meg lehet tekinteni, mivel a Jupiter, Szaturnusz és egyéb rovatokba feltett képeimet mind ezzel a tükörrel készítettem.

[janwar]

Sajnálattal látom, hogy ez a szép kezdeményezés ennyiben maradt, pedig lenne még néhány tükörcsiszoló aki nem osztotta meg velünk a kezdetek történetét.

[attila dezső]

János!

Ne aggódj! Lesznek itt még sztorik, csak ki kell várni!