Távcsőépítés

[géza]

János, itt előzőleg betetted, Dall zsebtükre nagyon megfogott. Milyen méretei lehetnek? Mekkora lehet a legkisebb rövidfókuszú még valamire jó tükör ? Elképzelem, hazánkban egyetlen lehetsz, akiről feltételezhető, meg tud csinálni egy replikát. Mint a manapság népszerüvé vált napórák, amik tökéletesen müködnek és igen kelendők. Nem gondoltál rá, hogy csinálsz egy ilyesmit ?

[Sidius]

2,2 kg célzótávcsővel együtt. Szállítani egy 18x50x6 cm űrméretű dobozban lehet, összeállítás után jusztírozni nem kell. Átmérője 152, fókusza 1800 mm, és mutatja az M57 pereménél a csillagot, erre tavaly Tarjánban jöttem rá többedmagammal.
Egyébként nem replika igazán, csak külső jellegében.

Ha a rövid fókusz kérdése a főtükörre irányul, akkor nincs korlát lefelé, semmi fizikai korlát nem akadályozza, hogy akár az F/1 is jó legyen. A D-K főtükre általában jobb, mint a hasonló nyílásviszonyok, mert ellipszoid, nem kell nagyon mélyíteni, a felület szinte törvényszerűen egyenletesebb lesz.
Az egész rendszert tekintve minél fényerősebb főtükör, és minél nagyobb nyújtás a kívánatos, de legalább 3-4-szerezett főtükör fókusz.

[géza]

A Dall használta utazó kis tükör ? Azt gondoltam az kisebb. A fotója itt az előző oldalon ugy látszott..

[Sidius]

Igen, kisebb, talán 10 centi körüli, és képfordító van benne. Ő a Lóhalál sivatagban azzal nézett szét.
Hihetetlenül erős rendszer a bolygókhoz, mármint a csillagászati kivitel. Szférikus segédtükör, nagyon enyhe görbülettel, ezzel ott kilőve a jusztírozatlanság. Az ellipszoid nem olyan messze van a gömbtől, a főtükör így megint nagyon jól sikerülhet, és ezek a tulajdonságok a lencsés objektívekkel legalábbis rokoníthatók, ami a gyárthatóságot illeti. Csak ezekről nemigen esik szó, mikor kutakodunk, hogy miért olyan jók is a lencsék, -már amelyik jó ugye.
A tervezőasztalon meg számok vannak, alakok, meg egyenletek. Kérdés, hogy a gyártásnál mennyire tudjuk megközelíteni a tervezett adatokat.

[géza]

Igen, akkor az már közel "zsebi". Megszállotja vagyok a miniatürizálásnak.

[Attila]

... Megszállotja vagyok a miniatürizálásnak.

Csillagászati képalkotást illetően ez nem biztos, hogy jó irány...


MDA

[géza]

Az amatőrmüszereink csak az intézményesek miniatürjei. Kitünő szórakozás ! Ha látni is akarunk valami égi új csodát, megyünk a netre. Huszonegyedik század. A mi csodánk, ha az a mégminiatürebb is meglát valamit. Kezdik csinálni, mintha még megérném..

[Attila]

Érdekes gondolatmenet (ha jól értem): készítsünk minél kisebb távcsövet, és nézzük, hogy még mit látunk vele az így egyre nehezebben elérhető látnivalók közül.

Ha számodra ez "kitűnő szórakozás", akkor csak rajta, sok élményt kívánok hozzá. (Őszintén.)

A magam részéről ugyanakkor továbbra is szeretnék minél többet és minél jobb minőségben megfigyelni az ég szépségei közül, így folyamatosan minél nagyobb és minél jobb távcsőre vágyom. De biztosan csak azért, mert konzervatív vagyok, és a netet még nem észlelésre használom, csak egy megbízhatatlan hírforrásként. A XXI. században is.


MDA

[géza]

Nem tudom. A NASA képeit elhiszem. Nem nézek minden marhaságot, mérgelődős lennék tőle. A pici SW 114/500 parabolatükrösömmel nagyon szeretek nézelődni. .................Ettől az apróságtól is, hogy kinyilik az ég.

[Sidius]

Tegnap új élményben volt részem, ugyanis meglátogattam Berente Bélát Kocséron. (Nem is tudom miért nem találkozunk sűrűbben, még 50 kilométerre sincs.) Végre rövid alkalmam nyílt kipróbálni a 250-es Yolot. A nyugodtság nem volt rossz, 1" körüli kettőst megengedett, de persze tudott volna jobb lenni, ám ez is kisebb fajta csoda, hogy kifogtam, nem elégedetlenkedtem.
Első a Szaturnusz volt, még szürkületben. Gyönyörű volt a bolygó, jók a kontrasztok, a Cassini rés nem egy kihívás ekkora tükörnek, de érzéklehető volt, hogy milyen kemény lenne az egész, ha állna a levegő. Néhány kettős is terítékre került, az 1" simán jött, még a delta Cygnit is megnéztük, bár ez se ekkora átmérő tesztalanya, de nagyon szép volt, nekem személyes kedvencem is.
Persze bekerült a rács is a kihuzatba, 300x környékén az elfókuszált képeket is jól megnéztem. Nagyon furcsa volt, hogy nincs árnyék a diffrakciós kép közepén. Ha már itt tartottam, Béla érzékeltetvén a rendszer beállításra érzékenységét, a toroid finom elforgatásával létrehozott egy kis asztigmiát, aztán eltüntette vele. Nagyon tanulságos volt. Végig Takahashi Plösslök szolgáltak a kihuzatban, meg egy ismeretlen eredetű katonai okulár.
A Súlyzó ködöt meg sem ismertem elsőre, ilyen nagy nagyításon nem szoktam nézegetni, és ha már mélyegeztünk, Béla OIII szűrőjét is kipróbáltuk, de típusára hirtelen nem emlékszem. Sok volt az információ, a sötétben a még a TCT tervezőprogramot is elindítottuk, kíváncsi voltam, hogy 200-as tükörrel milyen fényerős rendszert lehet építeni. Szó esett az aplanatikus Yolo változatról is, amit José Sasian professzor talált fel, aki egyébként először polírozta az üvegbe a toroidot is. Gondoljunk bele, két tengelyű nyereg felület, amiből az egyiknek a görbülete a hossztengelye mentén is változik! (Egyúttal azt hiszem, főleg felénk, de egyre inkább mindenütt igencsak divatjamúlt professzor az, aki a két kezével meg is tud csinálni valamit, vagy hajlandó bekoszolni magát.)
Jó hangulatú este volt, és sikerült végre ki is próbálnom a távcsövet, emlékezetes este volt!