Csillagváros.Hu

A legutóbb bemutatott fókuszer finomállítót egyszerűsítettem, Mircea Pteancu kolléga javaslata alapján.
Elhagytam a piros kézidarabot és a Bowden-szálat. Helyette megtoldottam a műanyag lemezkét egy kb. arasznyi hosszú textolit lemezzel. Ez két ujjal mozgatható fel-le, és teljesen sima, egyenletes finombeállítást tesz lehetővé, a kép remegése nélkül.
Ugyanúgy rajta lehet hagyni a gombon mint az előbbi változatot, és csak akkor reászorítani, amikor szükséges, a piros toldóanyával.
Pillanatok alatt le- és felszerelhető.
Most könnyedén lehetséges a tökéletes élességállítás akár 200x -os nagyításnál is, ami azelőtt igen bosszantó volt.

Érdekes szerkezet! Van benne ötlet gazdagon. Ez is jó példa, hogy egyszerű megfontolás kérdése, hogy valamit még jobban használhatóvá tegyen valaki. Minden elismerésem és gratulációm az otthoni problémamegoldóké! Mindig az ilyen cuccokat a legnagyobb élmény használni.
Visszább is olvastam, de nem találtam meg a távcsöved adatait. Lehet hogy figyelmetlen voltam, de érdekel az biztos, úgyhogy leírnád? Az adatlapodon 150/750 van, ez az? Az F/5 nyílásviszony bizony már tényleg elég hepciás az élességállításra.

Igen, 750/150-es Newton. Újabban EQ 5-ös mechanika van alatta.
Most már nem remeg a tubus szimpla érintésre is, mint a saját építésű tengelykereszten, de a legnagyobb nagyításoknál zavaróan mozgott a kép élességállításnál. El kellett engednem a gombot, hogy megnyugodjon a kép. Most, amikor mozgatom a kart, nem remeg egyáltalán. Kényelmesen tökéletes élesre tudtam állítani a Lyra-ban a dupla kettőst is.

Tényleg érdekes, amikor otthoni eszközökkel és egyszerűbb alkatrészekkel old meg valaki valamit. Egy jó Crayford kihuzat is 30-50 ezer. ÉS mi van, amikor ez az összeg hiányzik és te mégis észlelni szeretnél relatíve jó minőségben. Hát ez.

Gratulálok!

Nemrég Mizser Attila felhívta a figyelmünket az idei tarjáni videóra; köszönet érte!

https://youtu.be/lQ-91EpY9xs?t=153

Itt látható egy pofonegyszerű elmés szerkezet, amire rámozdultam és én is elkészítettem. A polcomon volt egy kis műanyag csődarab - valamikor egy szifon része lehetett - amiről kiderült, hogy a mikrofókuszírozó tekerőgombjára kellemesen rácsusszanó a mérete - sliccelés vagy forgácsolás nélkül.
Ezen - a forgástengelyre merőlegesen - ejtettem egy bevágást és beleragasztottam egy rendkívül flexibilis, 0,5 mm vékony műanyag lemezből kivágott hajtókart.
Az eredmény 0, azaz nulla(!!!!!!!!!!!!!) remegés élesítéskor. Most jöttem rá, hogy eddig soha nem voltam benne biztos, hogy fókuszban van-e a kép, hiszen fókuszáláskor valamelyest mindig remegett. Egészen más élmény teljesen álló képet élesíteni! A kolléga a videón "kevesebb remegés"-ről beszél, ezért nem lehet túlhangsúlyozni a hajtókar flexibilitását a forgástengely irányában!!! Erre odafigyelve nullára lehet csökkenteni a remegést! Nyilván egy mikrofókuszert nagyon könnyű tekerni, ezért a hajtókar forgatásakor nem kell vigyázni: remegősebb kézzel se moccan meg a kép, kritikus szemmel vizsgálva, 510x-es nagyításon sem!

Már az első alkalommal rájöttem, hogy ha picit extrafókuszban érdemes felhelyezni a kis tekrentyűt; akkor élesre állva a kereső felé fog nézni a hajtókar, ezáltal a keresőbe való betekintéskor sem lesz útban.
Motoros fókuszírozón gondolkodtam, de ez lett belőle. Tessék kipróbálni, működik!

Lovász András írta: ↑

2021.10.28. 08:45

Rem. m. f.4.jpg
Rem. m. f.3.jpg
Rem. m. f.1.jpg

Így már nem mikro, hanem nanofókusz a
megnevezés .

Eddig bolygónkon gyakran 1 percig is tekergettem a gombot élesítéskor. Becsapós a dolog, mert a kevésbé tapasztalt megfigyelők hajlamosak a felső légkör hullámzásaira fókuszálni. Korábban csillagon kellett ellenőriznem, hogy fókuszban vagyok-e. Így, hogy áll a kép, gyerekjáték az egész. Döbbenetes a különbség!

Visszaolvasva a topikot, az előző oldalon is már bemutatott valaki egy hasonlót... Ezek szerint lehet, hogy csak számomra újdonság...

Ötletes,de így hogyan teszel meg egy teljes fordulatot(ha kell)?

Ki lesz próbálva