Hogyan készül házilag egy főtükör?

[plamatis]

Tükörcsiszolók! Varga János regisztrált a honlapon! Aki nem tudná, az Uránia műhely legendás tükörcsiszolója volt a 80-as években! Nekem is van egy 200/1160-as tükröm tőle.

[janwar]

"Legendás" ? Nem is emlékeztem, hogy nálad is van tükröm, és miként bírja az éveket, nem torzult szanaszét a felülete?

[plamatis]

Van! A szinkronmotoros vezérlőért cserébe, egy karcagi "pyrex" korongot dörzsöltél! A felület hasonló a Berenténél mutatott képhez, a közepe kissé magas, de jó!

[janwar]

Az a kis púp kell, nehogy tökéletes legyen, mert akkor aranyárban lenne egy tükör , azért így már dereng a történet. Épp most láttam a volt mechanikám fényképét itt, amit a Misi csinált, meg is lepődtem, hogy meg van még.

[plamatis]

Ráktanyán még láttam, a veszprémieknél van. Talán Ágasváron is fenn volt!
Ja! 2003-ban a BKV rádióklubban véletlenül megismerkedtem a Kócsival!

[janwar]

Szerényen, de el kell mondanom, hogy Kocsi Karcsi mint ahogy Csatlós Géza és Kubus Gyuszi is az én "tanítványom" volt tükörcsiszolásban, és remélem nem szégyenlik így utólag sem a "mesterüket". Kocsi Karcsitól láttam néhány az én szintemen hibátlannak tartott tükröt, Ő nagyon ügyes. Tegnap este felhívott egy érdeklődő hirdetés ügyben, és kiderült, hogy neki is készítettem egy 200/1400 körüli tükröt anno, ami Rózsikához került, és állítólag többen is megnézték és jónak találták. Még a végén elhiszem, hogy nem volt hiábavaló az a pár év amit a témában töltöttem. A Misi féle mechanikáról még annyit, hogy rendkívül precíz, igen jól használható eszköz volt, a mai nap is megállja a helyét tudásban, pedig kb. 25 éves darab.

[plamatis]

Hogy ne legyen offtopic a Varga Jancsival folytatott levélváltásunk, annak idején úgy is készülhetett házilag főtükör, hogy az ember szólt a fent említett uraknak!

[nyozo]

Ráktanyán még láttam, a veszprémieknél van. Talán Ágasváron is fenn volt!
Ja! 2003-ban a BKV rádióklubban véletlenül megismerkedtem a Kócsival!

Épp most láttam a volt mechanikám fényképét itt, amit a Misi csinált, meg is lepődtem, hogy meg van még.

János erre a képre gondolt: http://www.csillagvaros.hu/index.php/ga ... otoid=2593 Bandibá' -- vagy más régi ráktanyás motoros -- erősíts meg, hogy nem lettem szenilis: ez volt a Dimitrovos 20T alatt ugye???

Azért a megvan-e még elég érdekes kérdés... Lévén a mellékelt felvétel 1992 nyarán készült, azaz időközben elszaladt cirka 17 év. Az nekem is sok, hát még egy mechanikának! Én már azt sem tudom mikor voltam utoljára Cüncürtanyán...

[plamatis]

Hű micsoda korszak és micsoda képek! Igen, a Dimitrovos volt! Sajó Péter tervezés és Szeitl Mihály kivitelezés! A deklináció ház egy ipari vízóra burkolata! Abból dolgoztunk, amit találtunk! Én például, leállítottam a forgalmat a 100-as postánál az Üllői úton, mert az aszfalton egy 520X120X6mm(későbbi mérés ) acéllap feküdt! A frissen vásárolt Népszabadságba csomagoltam, úgy vittem be a planiba!

[janwar]

Hogy ne legyen offtopic a Varga Jancsival folytatott levélváltásunk, annak idején úgy is készülhetett házilag főtükör, hogy az ember szólt a fent említett uraknak!

Igen egy kicsit távolról kapcsolódnak a témához a fentiek, ezért írok arról miért is szűnt meg véleményem szerint az a fajta motiváció a házi tükör készítésére, ami akkor jellemzett bennünket. Engem kissrác koromtól lenyűgözött a lencsék sejtelmes világa, ahogy a szekrényben talált lencsékkel kísérletezve kezdtem kiismerni a leképzés fizikai valóságát. Innét kezdve nem sok kellett, hogy kezdetleges tákolmányomat a hold felé fordítsam, és megtörténjen az első meghatározó élmény. Persze itt nehéz megállni, egyre többet és többet szerettem volna látni, így az első még általános iskolás csoportos Uránia látogatást követően született az elhatározás egy nagyobb távcső megépítéséről. Egy adódó alkalommal felosontunk két barátommal az Urániába kb. 1970-ben, ahol legnagyobb meglepetésünkre magát Kulin Gyurka bácsit láttuk, amint saját kezűleg kisebb-nagyobb üvegkorongokat csiszolt. Kérdésünkre, hogy miként juthatnánk pénz szűkében távcsőtükörhöz, felajánlotta, menjünk fel egy néhányszor hozzá, és megtanítja nekünk a fogásokat, és a végén kapunk egy-egy kész tükröt. Mondanom sem kell, az önmagában is kész csoda volt a szemünkben, hogy az amatőr mozgalom legnagyobb alakja személyesen foglalkozott velünk, ennél nagyobb megtiszteltetésről álmodni se mertünk, megvolt az első olyan motiváció, amely életre szóló lett. Persze ettől még nem kezdtem el otthon saját magam tükröket készíteni, ehhez további tíz évnek kellett eltelnie, amikor is egy Urániában tett látogatásom alkalmával Kürti Imre rákérdezett, nem lenne e kedvem műszerészként ott dolgozni. Természetesen volt, és újabb csodaként könyveltem el a lehetőséget. A közeg, amiben részem volt, szinte törvényszerűen fokozta a téma iránti rajongásomat, és rövid idő után rá kellett jönnöm, hogy optika és optika között nagyon nagy különbségek lehetnek. Ez volt ama időszak, amikor már lehetett hallani amerikai tükörről, fejlettebb bevizsgálási módszerekről, mint a konzervdobozzal letakart 100-as izzó, mint műcsillag, és néhány amatőrben megszületett az igény a jobb minőségű optikák iránt. Sajó Péternek ekkor jelent meg cikke a Föld és Égben a tükör beméréséről, Fazakas József és Mogyorósi Imre is komoly lépéseket tettek e téren, és már lehetett hallani egy Berente Béla nevű fiatalemberről, aki nagyon jó leképezésű, ráadásul nagyon fényerős tükröket kezdett el készíteni, főleg saját, és közeli barátok részére, de szinte elérhetetlennek tűnt egy ilyenhez hozzájutni. Most már egyértelmű volt, hogy léteznek nagyobb optikai teljesítménnyel bíró tükrök, amelyek híre gyorsan terjedt, mert addig nem tapasztalt részletességgel mutatták meg az égbolt szépségeit. Akartam én is egyet magamnak, és mivel üveg és anyag kéznél volt, hazavittem egy korongpárt, és késő éjszakába nyúlóan elkezdtem fényezni. Ha nagyon bekarcoltam, vagy annyira elrontottam, másnap bevittem átcsiszolásra, majd munka után otthon ismét folytattam. Láttam már fánkprofilt fényképen, ill. milyen a szépen ívelő, egyenletes rácskép, és én is lefényképeztem, amit láttam, és elvittem megmutatni az arra kíváncsi kollégáknak eszmecsere céljából. Így született meg az első 150/900-as tükröm, aminek már volt szabályos diffrakciós képe, és nem esett szét a kép még nagy nagyításnál sem. Azért írtam ilyen hosszú bevezetőt, mert nem gondolom, hogy ezek a motivációk fennállnának a mai nap is, hiszen prémium minőségű tükrökhöz lehet hozzájutni, az apokromatikus optikák a legmagasabb minőségi igényeket is kielégítik, és mindehhez elérhető az áruk. Kb. 22 év kihagyás után nem láttam az értelmét ismét nekilátni ennek a cseppet sem könnyű, és nagy felkészültséget és felszereltséget igénylő munkának, hanem az első, még csak nem is választott tubust hazavittem, és ott folytattam a dolgot, ahol egykor abbahagytam. A látott kép nagyon hasonló ahhoz, amit nagyon sok fáradtság és időráfordítással ellehetett érni, de erősen megkérdőjelezhető a miértje, hacsak nem egyfajta kihívásnak és hobbinak tekintünk különleges és egyedi rendszerek létrehozását, vagy ha magának az optikának a szeretete indít arra, hogy magunk készítsünk el egy saját elképzelés szerintit, mint ahogy Berente Béla is teszi, a mai napig rendkívül sikeresen és motíváltan.