mizar írta:Én szívesen tanulnék korrektor ügyben
Én is mert rámférne!
![nevet :lol:](./images/smilies/icon_lol.gif)
Ez a topik nem elég, de nagyon gondolatébresztő. Ehhez még az Ingalls 3 kötetében lévő ilyen témájú anyagok, valamint Peter Ceravolo közölt anyagai, és Sky and Telescope kiszemezett cikkei kellettek az elejétől 1998-ig. Külön fontosak voltak Dmitrij Dmitrijevics Makszutov nagyon is idevágó megállapításai is. (Lehet, hogy egy zseninek, mint pl Ő volt, a link is elég lett volna). Kell még ezenkívül az egyszerű okulárok tengelyen kívüli hibáinak ismerete.
Más is emlegette már ezt topik kérdést, de akkor majd ha odaérek, nekilátok leróni, ami eddig megvan. Szánalmasan röhelyes, de hidd el, nagyon nehezen tudnám egyszuszra összeszedni, hogy hogyan jutottam A-ból B-be, aztán meg C-be. (A "Z" még messze van.) De össze fog állni, idővel rendszereződni fog a fejemben.
Néhány direktíva alapján indultam el, amik aztán maguk is változtak, ezekből a lényegesebbeket most is le tudom írni:
-legfeljebb egyszerű, egytagú lencsét tudok készíteni, de ha lehet, inkább be kell szerezni, mert nem kifizetődő
-a meglévő lencsék törésmutatóját csak közelítőleg ismerem,(műszert kéne építeni, de ha van más út, nem teszem.)
-a kicsi görbületi sugarak mérése külön megoldandó feladat (építettem, de a végén már nem kellett)
-keresek a már meglévő lencserendszerekben kiaknázható potenciált
-elsősorban kísérleti alapon dolgozom, mert sejthető volt, hogy a kezdetben elvégzett millió számításnak csak nagyon pontos kiinduló adatokkal van értelme. (Galilei "empirikus megtapasztalás" mintáját követem, mert Keplernek ugyanaz volt a problémája: a kiinduló adatok. Pedig ő komolyabb matekkal dolgozott, de sokáig Galilei távcsövei voltak a legjobbak.)
-Vizuális célú képjavítás volt az elsődleges cél, és a kiindulási alap mindig a hagyományos Plössl okulár. (Ennek hibái is részt vesznek a korrekcióban.)