Zsolti82 írta:... az a baj hogy sem a tubus, sem a tubusgyürű belseje sem kör, ezért nem tud csapágyként viselkedni. Vagy lazábbra szorítom a tubusgyürűt és akkor a forgatáskor kimegy a látómezőből a beállított objektum, ha szorosabbra húzom akkor viszont nem tudom forgatni mert szorul. ...
Ha esetleg javasolhatok egy megoldást, akkor az alábbi lenne.
Vegyél egy számmal nagyobb tubusgyűrű párt, és építs mindkettőbe, egymáshoz képest kölcsönösen 120-120°-ban elhelyezett 3-3 kicsi csapágyat. Kettőt a fix gyűrűrészbe, szimmetrikusan, a harmadikat a felnyitható félbe, szemben az előző kettővel úgy, hogy vágsz a csapágyak méretének megfelelő nyílásokat a tubusgyűrűkbe, a csapágyak tengelyét pedig a tubusgyűrű külső oldalához rögzíted. Olyan átmérőjűeket válassz, amelyek éppen megszorítják a tubust, amikor közepesen össze vannak húzva a tubusgyűrűk.
Így a tubusgyűrűk szorításával be tudod állítani, hogy a tubus ne is lötyögjön, de ne is szoruljon túlságosan. (Az axiális elcsúszást megakadályozó fix gyűrűkre természetesen továbbra is szükség van a tubuson.) A tubus szelvényének körhagyósága nem probléma, mert a csapágyak közötti részben semmi sem szorítja a tubus csövét, így tud "lélegezni", azaz torzulni. A cső festését egy idő után le fogják koptatni a csapágyak, de valamit valamiért...
(Esetleg körbetekerheted pl. valamilyen öntapadós műanyag szalaggal a csapágyak futófelülete alatti részen. A szigetelőszalag is megfelel, bár nem túl elegáns...)
Mivel a csapágyak nagyon könnyű forgathatóságot fognak biztosítani, ezért célszerű lehet valamilyen, pl. rugó-feszítéses féknyelvvel megtámasztani, fékezni a tubus szabad forgását, hogy a pozíció-függő okulárkihuzat súlya ne fordítsa el a tubust a beállított pozícióból.
Ettől kezdve természetesen nagyon fontos, hogy az optikai elemek ne csak kölcsönösen egymással legyenek jól kollimáltak, hanem a tubus középvonalával is, azaz a póklábakat is tökéletesen centrális helyzetbe kell állítani.
MDA