Köszönöm, fiúk az elismerő szavakat!
Ezt csak azért írjátok, mert nem nektek kell feltenni a cuccot a mechanikára.
A viccet félre téve, ha ennyi lesz az összes negatívum amit elmondhatok róla, akkor elégedett leszek.
A lényeg a lényegben, hogy pár napja új mottóm van:
Ne a mérési eredményt nézd, hanem az eget. A csillagok nem hazudnak!
Szó szerint a szemünkbe tolják a kíméletlen valóságot.
A Kutter Schiefspiegler. Régi vágya teljesült a csillagokat néző (
nem teljesen normális) embereknek
(mint jómagam is, akik alvás helyett inkább szeretjük egy lyukba préselni a szemünket) azzal, hogy a főtükör előtt szabaddá vált az út a fény számára. El kell kicsit ferdíteni a főtükröt, és blabla- blabla, innen a történetet nagyjából mindenki ismeri. Nem Kutter találmánya ez, de neki jobb a píárja.
A modern technika lehetővé tette számunkra, hogy ne kelljen papíron kiszámolni képletekkel egy ilyen távcső tervét, mert akkor sok nem készült volna az biztos. A modellező programokkal viszont korlátlanul lehet tervezni mindenféle őrült optikai rendszereket. A júzer amatőr örül, már csak meg kell csinálni és övé lehet álmai távcsöve. Ez nagyjából így is van, de ahhoz úgy kell megcsinálni, ahogyan a program írja. A siker tehát a jó tervezésen és a kivitelezésen múlik, de ez általában igaz, bármit csinálunk. Viszont a vágyak és a realitás sokszor nem azonos úton jár, ezt az utat kell eltalálni.
A sok rizsa után jöjjenek a tények, mert a lényeget már tudom, gondolhatjátok, hogy nem a Hold, hanem egy csillag volt az első célpont.
A tükrökről.: Két azonos korong, az anyag, az évjárat, (valahol a 70-es évek) minden megegyezik, így a hőtágulás munka közben egyforma. Soha ilyen kemény üveget még nem csiszoltam, csiszolás közben éreztem a jellegzetes égett szagot, mint amikor két kavicsot összeütünk. Az eredmény nem maradt el, a felület gyönyörű sima, bárhogy néztem Lyot teszttel, semmi érdesség. Más üvegnél bizony nem így van. Minden tükörnek rosszabb a pereme, ennek is. A segédnek is. Nem gond, mert eleve túl vannak méretezve más ok miatt is. Már a kisebb távcsőnél kiderült, hogy a lefogató karmok jelentősen rontják a diffrakciós képet. Ezt a hatást most megszüntettem, letakartam, így a peremhibák is megoldódtak. Nem bűn ez, a mechanikus feszítés sajnos kellemetlen veszteségekkel jár. A valós átmérő így 200 mm lett, a tényleges 214 ről. Lehetett volna kisebb feszítőkarom, vagy más megoldás, de ez ilyen lett. A segédtükör nagyobb tűréssel elkészíthető, a kontaktteszt szerint gömb. Mindkettő rácsképét lefotóztam természetesen, és legalább abban biztos vagyok, hogy a tükrök miatt nem kell aggódnom, ha valami nem stimmel. Ez nagyon fontos ennél a rendszernél, mert a java ezután jön igazán.
A java: A program által adott paraméterekkel meg kell építeni, be kell állítani.
Kóma az nincs, ez csodálatos. Van viszont asztigmatizmus, nem is kevés, és kell is, hogy legyen!
A főtükör döntésének függvényében ez a sok és nagyon sok értékeket veheti fel. Na ez az igazi feladvány, ennek a kompenzálása. Az én esetemben ezt a főtükör mechanikus feszítésével érem el, ami ilyenkor jó esetben egy toroid formát vesz fel. És felveszi! Jó esetben.
Már sikerült beállítani az egészet úgy, hogy majdnem tökéletes lett! Ilyenkor tényleg APO szerű a látvány csillagok esetén. Csupán a légkör zavarása látszik. Nyilván az a célom, hogy ezt a beállítást standard módon tudjam produkálni. Kevésbé pontos beállítás esetén sincs különösebb gond, ez így volt a 15 centis Kutternél is. Most a perfekcionizmust célozgatom egy olyan rendszernél amely a határokat feszegeti az átmérő - fényerő függvényében, a hordozhatóságban és több tényezőben egyaránt.
Nem hiszem, hogy átépítem, mert az igazság méretben a kettő között van, és nem nyitott, hanem zárt rendszerben. Ez lesz a Yolo binokulár, az előkészületeket megkezdtem, de addig a pár évig ameddig elkészül ezt a nagy Kuttert fogom használni, mert igazán meggyőző a képe ha jól sikerül a beállítás, és edzésnek is megfelelő.
Meglátjuk, egy hónap múlva változik-e a véleményem.