A halál torkából menekült a Bajai Obszervatórium mechanikája. Volt már MÉH telepen a villa, volt hogy 10 évet ült a földön, volt hogy kecsegtették újra használattal, de továbbra is csak csalódottan várta a véget a porban.
Aztán 2020 március 8.-án, egy héttel a koronavírushalál előtt rámosolygott a szerencse, felkerült Budapestre, ahol a karanténhalál unalmas óráiban nekiláttam a felújításnak.
Megszámlálhatatlan munkaóra után a kapott alkatrészek restaurálása megtörtént. A rozsdás csapágyak cseréje megtörtént, a beszáradt csapágyak ki lettek mosva, újra lettek rakva, minden alkatrész kapott egy erős drótkorong tisztítást, és minden gondosan össze lett állítva.
Kapott új alkatrészeket is, így egy kuplungot a deklinációs tengely gyors mozgatása és a finom mozgatása közé (eddíg csak finoman lehetett mozgatni, gyors átállás nem volt lehetséges), órakört, azimut kört, egy motort a testen belül hogy a horizontális átállás is motorizált is gyors legyen, az óragép cserélve lett egy elektronikával ellátott DC motorra, és még sok egyebet.
A festése egy speciális, olajálló műgyanta alapú gépfestékkel történt, mely olyan kemény, hogy a flex drótkorongja is nehezen távolítja el.
A távcsőtubus tartója még nem készült el, mert még nem tudom mi kerül bele, talán akad valami méltó optika hozzá majd!
Ha valakiben felmerül a kérdés, hogy mi a túrónak ekkora mechanika, akkor nincs rá racionális magyarázatom, mert valóban értelmetlen. De a munka minden percét élveztem, és öröm számomra, hogy egy ilyen technikatörténeti mechanika nem egy kohóban végzi, hanem még legalább 20 évig csillagra fordít egy optikát!
SDC17930.jpg
SDC17928.jpg
SDC17931.jpg
