Régi csapos és más rendszerű mechanikák felújítása

[Imre]

Ezt a témát azért nyitottam, hogy ide gyűthető legyen minden ötlet, ami használható a régebbi típusú szerkezetek javítására, felújítására. Hogyan lehet egy régi elavultnak mondható, esetleg kopott, pontatlan, kotyogós tengelykeresztet ismét használható állapotba hozni ötletes megoldásokkal? Mit kellene és hogyan változtatni, átalakítani ezeken a szerkezeteken, hogy ne az ócskavas telepre kerüljenek, hanem újból használhatóak legyenek? Hogyan lehet egy régi ollós mechanikából csigahajtásút készíteni? Hogyan lehet megoldani a csigakerék és csigaorsó felfekvési gondjait egyszerű módszerrel? Hogyan lehet a csigakerék centrikusságát beállítani, a kopott bronzból készített csapágyat ismét használhatóvá tenni? Természetesen nem a tisztításra, zsírozásra, vagy újragyártásra gondolok, hanem a régi alkatrész cseréje nélkül, annak ötletes átalakítására, kisebb konstrukciós változtatással megoldható javításokra várok ide rajzos ötleteket!

[Imre]

A kopott csapágy javítására van egy elképzelésem, amely esetleg kipróbálható egy nagyon lötyögő szerkezeten. A csapágyak általában 20-35 mm átmérőjű tengelyhez készültek. Általában vascső két végébe egyszerűen beütötték, majd a csövet a tartóra hegesztették, amely elhúzta a csapágyak egytengelyűségét. Ennek a gyártott pontatlanságnak javításakor általában a csapágy pontossága esett áldozatul, mert hogy könnyen forogjon a tengely benne, különféle megoldásokkal a könnyen alakítható bronz csapágyat jusztálták. A tengely kopás a legtöbb esetben jól mutatja, hogy csak kis felületen futott, és ráadásul kotyogott, lötyögött a jusztálás után! A javasolt megoldás, ha a bronz csapágyat a tengelyre merőleges irányban 60 fokban teljesen átfúrjuk, és kívülről félvastagságig menetet vágunk. A belső sorját finoman eltávolítjuk, majd a magméretű lyukakba kis teflon tuskókat teszünk, és azokat egy -egy ászk-csavarral a tengelyhez nyomjuk. Ahogy kopik, úgy utánaigazítható, és tetszőleges nyomóerővel kotyogásmentes és könnyű forgatást tesz lehetővé. Ezt csak akkor használhatjuk, ha a tengely felülete tükör símára polírozott, és a bronz csapágy falvastagsága megengedi ezt az átalakítást. Ha a csapágy egy vascsőbe bele van rögzítva, akár magát a tertócsövet is átfúrhatjuk. A teflon tuskó illeszkedjen pontosan a nyomócsavar magméretű furatába, és legyen egy milliméterrel hosszabb. A szorító ászokcsavar lehetőleg imbusz kulccsal legyen tekerhető! Hosszabb csapácsaknál akár két sor furat is készíthető. A csavarokat egyesével egyforma nyomatékkal húzzuk meg, és a tengely forgatásakor ahol esetleg szorulást tapasztalunk, ott lazítsunk rajta. Elvileg ha a tengely kőrkörös, nem szorulhat elforgatás közben egy helyen sem nagyobb mértékben.

[Imre]

A csigakerék és orsó felfekvési gondjai azok gyártási pontatlanságából adódnak. Ezen változtatni utólag szinte lehetetlen. A hajtás használhatósága viszont alapvetően nem a pontosságától, hanem a szorulásától, a kotyogásától függ. A pontatlanságot vezetési módszerekkel helyre lehet hozni, de csak akkor, ha a csigaorsó és a fogazott hajtott kerék mindig megfelelő kontaktusban van, azaz nem szorul, és nem lötyög! Ez még az újabb szerkezeteknél is nagy gondot okoz, mert hiába pontos a gyártás, ha a kopás nem egyenletes, akkor elöbb utóbb jelentkezni fog a hiba. Ezen segíthet a rugóerővel nyomott orsó, amely nem szorul, és nem kotyog. Sokféle megoldás ismert, vannak hibás megoldások is szép számmal, amelyek többnyire hatástalanok. Egy igen egyszerű és jó megoldást javasolnék próbára, egy olyan rakoncátlan bronz csapágyas orsóhoz, amely már szinte használhatatlannak tűnik. Az egyik, mégpedig az állítható persely-csapágyat tartó tuskót le kell vágni a tartólapról, és mindkét oldalára szerelt rugólappal kell egy másik tuskó segítségével rögzíteni oly módon, hogy a csigakerék sugár irányában kis elmozdulást tegyen lehetővé, de ne csavarodjon, ne tudjon tengely irányban se elmozdulni, csupán a lehetőleg állandó kontaktust biztosító irányba mozdulhasson el. A laprugót fúrás helyén, és még a lyukasztás előtt lágyítani kell. Kopott fűrészlapból is elkészíthető. Magával a tartószerkezet helyzetével lehet a kellő tengelynyomást beállítani, a rugólap elő is feszíthető, hogy egyenes állásban adja a szükséges nyomóerőt, de külső állítható rugónyomó szerkezettel is kialakítható. Ügyelni kell, hogy a hajtás maradjon a fix helyzetű csapágyon átnyúló tengely végén, továbbá a használatos forgatásból származó nyomóerő is a fix helyzetű csapágyat terhelje! Ez utóbbi esetleg a hajtás ellentétes oldalra szerelését is megkívánhatja! Ezt, ha mód van rá, akkor meg kell oldani. Csak akkor lehet ezzel kísérletezni, ha a csigaorsó tengelye elegendően hosszú a módosítás kivitelezéséhez! Amennyiben rövid a csigaorsó, úgy a külső menetes csapágyat lehet az eredeti tuskóhoz erősíteni egy U alakúra hajtott rugólappal.

[Imre]

Kezembe került egy német rendszerű tengelykereszt. A bronz csapágyat tartó cső a tartóra hegesztéskor erősen elhúzódott, a tengely szorult benne, ezért nem fejezték be soha, hanem ebek harmincadjára került. A tengelyt sikerült sérülés mentesen kiforgatnom. Mindkét oldalon a csapágyban könnyen, és minimális kotyogással forgatható volt, de az egytengelyűség a csapágyaknál 2 mm hibát mutatott. A javítás a következő módon történt: A csapágyakat tartó vascsövet a bronzcsapágy belső végétől kb. 2 cm távolságban félig elvágtam, majd egy ékkel a rést kellő mértékben szétfeszítve a tengely visszahelyezése és forgásának ellenőrzése után a rést behegesztettem. A felületet lecsiszoltam, és újra festettem. A szerkezet a javítás után ismét felhasználható állapotba került. Szerencsére a hibát nem huzagolással akarták javítani, ezért viszonylag pontosak maradtak a csapágyak. A szorulás úgy történhetett, hogy a hegesztést követően a tengelyt ellenőrzésként bedugták, és úgy találták, hogy forgatható. A cső miután kihűlt, elgörbült, a tengely meg jól beszorult. Persze az is lehet, hogy a tengely benne volt, amikor a tartóra varrták a csövet, gondolván, hogy az majd megvédi az elhúzódástól, de persze a cső volt az erősebb, és győzött!

[Porrima]

Hát úgy tűnik, hogy ez a topic nem sok ember érdeklődését vonja magára , pedig tükörcsiszolók vannak bőven, és meg is beszélik egymással a trükköket.
Mint műszaki ember érdeklődéssel olvasom ezeket az ötletes írásokat, és azt javaslom, hogy ne hagyjad abba, mert sose lehet tudni, hogy valamikor a Te írásod alapján fogja valaki megoldani a megoldhatatlan problémáját.

[janwar]

Azért mert nem szóltunk hozzá, nem jelenti azt, hogy ne olvasnánk élvezettel ezeket a leírásokat. Ma az elterjedt gyári mechanikák kezdik kiszorítani ezeket a régebbi házilag készülteket, de még így is sokan hasznát vehetik a remek ötleteknek. Én is csak azt mondhatom, várjuk a továbbiakat, kifejezetten hasznos ez a topic.

[tobe]

Hogyne lenne hasznos, csak fejezném már be a tükrömet , azt majd mozgatni is kell valamivel, mégpediglen pont ilyen orsós, csigakerekes szerkezettel és pontosan egyik követelménye az lenne, hogy ne szoruljon, ne kotyogjon, sőt ha lehet ne is kelljen utánaállítani, akármilyen elektronikával vagy mindegy hogyan mégis pontos is legyen. Legalábbis ez a vágya mindenkinek gondolom.

[Sidius]

Én is nagy szeretettel üdvözlöm ezt a topikot!
Annál is inkább, mert a gyári, átlagos pénztárcához fejlesztett mechanikák többsége akármilyen árkategóriában sem győzött meg arról, hogy házilag nem érdemes fúrni faragni. Persze ez többnyire csak akkor kifizetődő, ha az ember fel van szerszámozva legalább alapvető holmikkal, meg némi műszaki vénával és nem sok dolgot kell szakműhelyben elkészíttetnie.
A föntebb említett javítások pedig igazán nem igényelnek nagy szerszámberuházást, úgyhogy nagyon hasznosnak találom a témát. A saját építésű mechanika mindig olyan egy kicsit mint egy saját optika, -más érzés használni mint a vásároltat.

[Imre]

Egy csapos szerkezet hibája az volt, hogy annak ellenére, hogy a csigakerék és orsó illeszkedési problémáját megoldottam, a korábban ismertetett módon, mégis kotyogott, lötyögött, és igen nagy holtjátékkal rendelkezett. A tengelyrendszert alaposabban megvizsgáltam, és azt tapasztaltam, hogy a tengely a csapágynak szánt furatában el tud billenni, magyarul a tengely és a csapágy illesztése nem megfelelő. Azon az oldalon mutatkozott ez a hiba, ahol a tengely helyzetét a forgás megakadályozására egy kis csapocskával rögzítették. A kotyogástól a tengely köré hajlított vékony bronzlemezzel tudtam mentesíteni a tengelynek ezt az álló részét, amely teljesen mindegy, hogy kis excentricitást visz-e a rendszerbe, hiszen csak a csigaorsó tartója van rászerelve, amely a csigakerékhez képest mindig adott távolságban marad, a tengelynek nem ez a forgó része! Ez csak tartóként szolgál, a valódi forgás az ellendarab furatában történik, abban a korongban, amely lépcsős részén a csigakerék is el tud forogni. Ezt a tengelyvéget akár fixen is szerelhették volna a tartólapjához, amely a csigakerék felső peremén csúszik. Az alkalmazott bronzlemezzel éppen szoros illesztéssel tudtam szerelni, tehát így már biztosan nem lötyög.

[Imre]

Összeraktam a javított, immár a korábban leírtak szerint kotyogásmentesített csappal a szerkezetet, de még mindig tapasztaltam hibát, ugyan nem akkorát, mint korábban, de még jelentős holtjátéka volt a szerkezetnek. Nagyítóval kezdtem vizsgálni a szerkezetet, és azt fedeztem fel, hogy a csigakerék és a csigaorsó érintkezési pontjától 90 fokkal előrébb és vissza a csigakerék néhány tized millimétert hol kí, hol befelé vándorol a két koronghoz képest, és egy jó darabig nem forgatja a szerkezetet. Szétszedve azt tapasztaltam, hogy a csigakerék belső felülete kopott volt, és az a hengerpalást, amin forog, szintén. A hézag közel fél milliméter volt! Nem is csoda, hogy addig, ameddig hézag van, addig nincs mihez képest forgatnia a csigakeréknek, ugyanis nincs feltámaszkodási pontja, amin nyomatékot fejthetne ki. Ezt a nagy hézagot meg kell szüntetni, és ha sikerül pontosan illeszteni a csigakerék belső felületét, akkor lesz feltámasztási pontja a nyomaték átadására. A hibát a csigakerék csapágyául szolgáló lépcsős henger azon felületére ragasztott bronzlemez csíkokkal szüntettem meg, ahol a csigakeréknek hézagmentesen illeszkednie kellett volna. A csigakerék és a hengerpalást közé először 120 fokban bedugtam egy-egy lemezdarabkát, és ellenőriztem a kotyogást, valamint a csigakerék forgását. Ha még kotyogott, akkor vastagabb lemezdarabbal próbálkoztam, de esetemben elég volt a 0.2 mm-es vastagságú. Ezzel ugyan még volt néhány század milliméternyi házag. Levágtam 6 darab 6 mm széles és 3 cm hosszú csíkot, majd pontosan ívre hajlítottam, hogy a kicsit zsíros felületre hézagmentesen rátapadjon. A csigakereket ismét rátettem, és óvatosan kőrbe forgattam. Szerencsére sehol nem szorult. Ez után leemeltem a csigakereket, majd a 6 darab lemezkét és a felületet alaposan zsírtalanítottam, és szépen sorban mind a 6 lemezkét a palásthoz ragasztottam néhány cseppnyi zselés pillanatragasztóval. Ez jobb, mint a folyékony, mert nem azonnal köt, van néhány másodperc arra, hogy egy rongydarabbal a felületre rásimítható legyen a lemezdarab, és a felesleges ragasztót is el lehessen távolítani. Néhány perc múlva a csigakereket óvatosan ráhúztam az így megnövelt átmérőjű felületre, és azt tapasztaltam, hogy elforgatva helyenként kissé szorul. Csapágyzsírral összekevertem egy csipet 400-as csiszolóport, és azzal eröltetés nélüli ide-oda forgatással sikerült a helyenként jelentkező szorulást megszüntetni. A felületeket alaposan letisztítottam, és tiszta zsírral összeszerelve a szerkezet tökéletesen működött. Az ellenőrzést úgy végeztem, hogy egy fényceruzát tettem a távcső helyére, a szoba 5 méterre lévő falához egy tükröt támasztottam, majd az erről visszaverődő lézersugarat a közelemben felállított kinyitott könyv lapjára vetítettem. A csigaorsó legkisebb elfordítására a fénysugár azonnal, és késés nélül reagált. Holtjátéka nem volt látható, és nem tudtam olyan finoman elfordítani, hogy a fényceruza pontszerű képének elmozdulását a sok betű felett ne tudtam volna megfigyelni a könyv lapján. Ezt a csigakerék több helyzetében is megismételtem, a helyzet változatlan, a szerkezet jól és késedelem nélkül követte a csigaorsó fordulatát.