Re: Dobson-távcsövek műszaki megoldásai
Elküldve: 2019.04.23. 08:22
Amatőrcsillagászok kattintásnyira
https://www.csillagvaros.hu/
Nagyon elgondolkodtató és érdekes, amit írsz, Csaba! Mielőtt a 25 centis Newtont megvettem, mindig legyintettem az akklimatizációs problémára: azt gondoltam, fel van fújva. De miután kiderült, hogy a gyárilag elkészített optikai felület többféle leképezési hibával terhelt, elvittem azt Kurucz Janihoz átpolírozásra. Kivettem a tubust az ő műhelyénél kb. 5 fokkal melegebb autóból és megdöbbentve láttam a nullteszten, hogy mennyire torz a képe! Jani megnyugtatott, hogy majd másfél óra múlva jobb lesz a helyzet. Így is lett, sokat "szelidült" a képalkotása, bár még ezek után is korrekcióra szorult. Csak azt szeretném kiemelni, hogy az 5 fokos hőmérsékletkülönbség nagymértékben alacsonnyá tette a peremet, pedig ott a legkisebb a tűréshatár! Jani egyébként úgy polírozta meg az üveget, hogy a hűlő levegőt fáziskéséssel követő tükör legyen pont paraboloid!pisza írta: ↑2019.04.23. 08:06Üdv, a nagyobb méretű főtükrök termikus viselkedésével kapcsolatban kísérleteztem egy csöppet...
Eredmények:
- a kisebbik tükrön nem sok mérést végeztem, mert már 30 perc után teljesen azonos volt a hőmérséklet a levegővel...
- a 26 cm tükrön ez csak 1.5 óra után következett be...
Ez a teszt télen készült, de nyáron sem boldogabb a helyzet, sok nap van amikor 30 fokról 6-8 Celsius - ra csökken a hőmérséklet.
Kedves amatőrtársaim, el lehet gondolkodni, akik 30 cm vagy nagyobb tűkörátmérőjü távcsövet használ, hogy valóban azt tudja a távcsöve amit kellene tudni? Valóban az a látott kép, mint az elvárható a nagyobb apertúrától?
El lehet gondolni, ha egy 35 cm-es tükörnél ez a probléma már jelentősen jelentkezik, akkor mi lehet egy 40-50 cm-essel? Nem véletlenül próbálják a nagyobb méretnél már a rácsos, vagy méhsejtszerkezetű üvegeket alkalmazni.
Több kevesebb sikerrel...
Üdv:
Tisza Csaba
Azóta annyit még megtettem, hogy a teflonkorongokat becsiszolással és fényesre polírozással illesztettem a munkalap felületéhez, hogy teljes felületükön feküdjenek fel. A nagyobb érintkező felület miatt azonban megnőtt a forgatás erőszükséglete. A korábban említett axiális tűgörgős csapágyat (amely a szorítócsavar elfordulása ellen véd) betettem a munkalap és a zsámoly közé. Sűrű ellenőrzések mellett belőttem a szükséges távolságot, hogy megfelelően tehermentesítse a teflonkorongokat. Most SOKKAL könnyebb forgatni, viszont a finomsága, akadozásmentessége is megmaradt!Lovász András írta: ↑2019.04.10. 10:31Korábban írtam, hogy 6 db teflonon fordul körbe a zsámoly a nagyobb stabilitás érdekében. A minap kivettem minden másodikat, azaz csak hármat hagytam meg. A finommozgatás képessége és a stabilitás megmaradt a munkalap merevsége miatt, viszont könnyebb elfordítani a zsámolyt:-)
Gratula! Nagyon csini lett!Attila írta: ↑2019.05.13. 13:11Ez is egy Dobson (Bresser / Explore Scientific), talán nem olyan rossz műszaki megoldásokkal :
https://www.youtube.com/watch?v=yGpBC5Wngc8
Ráadásul full hazai tervezés és kivitelezés (az üvegeken kívül).
MDA
Nem teflon-teflon, hanem teflon-GRP (dombornyomású üvegszál-erősítéses műanyag GRP: Glass Reinforced Plastic). A sárga íveken GRP lemez van, ami teflon pogácsákon csúszik. Eddig nem tapasztaltam benyomódást, bár az is igaz, hogy nem tároltam hónapokig szétszedés nélkül, egy pozícióban. A régi változaton alumínium bordás lemezt használtak a teflonon, de abba rendesen bele kellett kapaszkodni, ha mozdítani akartad. Ez viszont vajpuhán fut.Lovász András írta: ↑2019.05.13. 20:33Úgy látom, a vertikális tengelyen teflon csúszik a teflonon. Tároláskor, ha huzamosabb ideig egy pozícióban áll a tubus, nem nyomódik meg a tefloncsík, később a forgatáskor pici döccenést, esetleg akadozó mozgást okozva?
Az is teflon-GRP. A rocker box alja GRP, a lábak tetején pedig teflon korongok vannak.Lovász András írta: ↑2019.05.13. 20:33Még egy kérdés: a vízszintes tengely teflonjai milyen felületen csúsznak (ha nem titok)?
Fókuszban nem. Gondolj a Bathinov-maszkra. Annak is tucatnyi rése van egy adott irányban egymással párhuzamosan, mégis csak egy diffrakciós tüskét képeznek (az X-alak a három különböző irányú réssorozat miatt látható); itt is ez a helyzet. Csak az a fontos, hogy "halál pontosan" párhuzamosak (és egyenesek) legyenek az azonos irányú póklábak (itt olyanok... ), különben kiszélesedik, megvastagodik a diffrakciós tű.Lovász András írta: ↑2019.05.13. 20:33Ja és még egy: A segédtükörtartó póklábak nem egymással szemben helyezkednek el, hanem kissé eltolva. Ez nem duplázza meg a diffrakciós tüskéket a fényesebb csillagok körül?
Lovász András írta: ↑2019.05.14. 08:02Hát igen, pontszerű fényforrásból nem indulhatnak ki párhuzamos tüskék. Konkrétan arra gondoltam, hogy az Airy KORONGból esetleg kiindulhat-e összesen 8 nagyon közeli, párhuzamos diffrakciós tüske, esetleg annyira közel egymáshoz, hogy vizuálisan 4 vastag tüske lesz a végeredmény? De látom a szimuláción, hogy nem erősítik sőt, inkább gyengítik egymást. Ez nagyon érdekes...
Ez a GRP-teflon párosítás finoman indulós mozgatást tesz lehetővé? Azért kérdezem, mert nálam a teflon-konyhabútor munkalap párosítást meg kellett kennem viasszal, hogy bármilyen kicsi szögsebességgel tudjam forgatni a horizontális tengelyt (képes voltam fél "csillagsebességet" is elérni). Most, hogy már egy axiális tűgörgőcsapággyal tehermentesítem (középen) a teflonkorongokat, kísérletképpen lemostam a viaszt. Igaz, hogy jelenleg még könnyebb lett a forgatása, azonban szinte lehetetlen fél foknál kisebb szögben fordítani. Úgy tudom megoldani a problémát, hogy egyik kezemmel enyhe forgatóerőt fejtek ki a kívánt irányba, a másikkal pedig picit ütögetem, ezáltal kb. 1 ívpercet halad minden ütéskor a zsámoly (legfeljebb rendeződnek a kukkerben az alkatrészek ) Élesben még nem tudtam kipróbálni az időjárás miatt.
Örülök, hogy újra itt vagy!
Üdv, András