Dobson-távcsövek műszaki megoldásai
Elküldve: 2019.04.02. 13:01
Üdv Mindenkinek!
Azért bátorkodtam létrehozni ezt a topikot, mert úgy gondolom, sokunk birtokában van Dobson-távcső, amely érdekes, hasznos és praktikus műszaki megoldásokkal büszkélkedhet. Ahogy Vizi Péter írja atlaszában: "zseniálisan egyszerű", mégis "ezerféle módon megépíthető".
Azonban az egyszerűsége ellenére ennek a rendszernek is vannak buktatói, azaz a fizika törvényei nem hághatók át büntetlenül. Ahhoz, hogy egy nagyobb távcsövet egy állvány képes legyen hordozni úgy, hogy annak egyszerű és pontos kezelhetősége megmaradjon, nem kis feladat kivitelezni; sok esetben évekig fejlesztgeti az ember, mire eljut odáig, hogy az észlelés idejének jó része a vizuális élményre, és nem az állvány tökéletlenségeiből fakadó szerencsétlenkedésre fordítódik. A topik célja tehát elsősorban az lenne, hogy ezeket a buktatókat feltárjuk, megvitassuk, levonva a tanulságokat.
Újdonsült Dobson-távcső tulajdonosként hogy valami konkrétummal is szolgáljak, én például arra jöttem rá, hogy a zsámoly stabilitásának legfőbb záloga az alaplap merevsége. Az állványom egy 254/1200-as tubust cipel, melynek optikája kitűnő képet rajzol, ezért jól bírja a nagy nagyítást is, ahol bizony nagyon bosszantó tud lenni, ha nem elég stabil a rendszer. Ha pl. egy bolygót, vagy szoros kettőst vizsgálok 300x-os nagyításban egy ortho-n keresztül, amely a LM közepén adja a legjobb képet, akkor nem mindegy, hogy a középre hozott objektum ott is marad-e, vagy esetleg a visszaforgató rugalmasság a 8,4 ívperces látómezőn kívülre viszi, az esetleges kisebb széllökésekről nem is beszélve. Persze az összes alkatrész torziója, elhajlása felelős az instabilitásért, de a megfelelő merevségű alaplap megválasztása a legfontosabb, ez meggyőződésem. Amikor a 18 mm-es rétegelt lemezt lecseréltem közel 4 centi vastag, fényes, konyhabútorokhoz használatos munkalapra, a torziós mozgás - megmértem - tizedére csökkent! Most ott tartok, hogy 6 db teflonkorong fut a fényes munkalap-korong szélétől 4 cm-re (természetesen egyenletes, 60 fokos elosztással), a pályájuk vastagon be van dörzsölve viasszal. Ezzel elértem azt, hogy akár fél csillagsebességgel(!) is tudom forgatni a zsámolyt, ha úgy akarom.
A vertikális tengelyem pedig úgy néz ki, hogy a 11 cm átmérőjű, PVC burkolatú pogácsák illesztett ívű, viaszozott rétegelt lemezen csúsznak. A tubusgyűrűkhöz vannak rögzítve, ezáltal könnyedén kiegyensúlyozható a távcső. (Szükség is van rá, mert gyakran használom a 60 cm hosszú, kiválóan funkcionáló, bélelt harmatsapkámat, amely közel 1 kg-ot nyom). Oldalról szabályozható a szorítóerő, ahogy a horizontális tengelyen is (ott felülről). Lehet, hogy később nagyobb átmérőjű alt-csapágyakra váltok és akkor a szorítók sem fognak kelleni.
Valamint ne feledkezzünk meg az EQ-platformról sem, amely a Dobson-távcső óragépe. Számomra Horváth Tamás készített egyet; rendkívül pontosan követ, gyakorlatilag áll a kép a látómezőben. Ha akarom, automatikusan visszaáll alapállásba kb. 70 percenként, ha akarom, manuálisan. Bármikor bármilyen pozícióba állíthatom és egyetlen gombbal vezérelek mindent. A legjobb, amit vizuális észleléshez el tudok képzelni. A pólusraállás egyszerű és meglepően pontos, nem is kell látnom a Pólust, egy libellával és egy iránytűvel végzem, amelyek a platform részei. Az akkumulátor egy töltéssel 2 éjszakát kibír. Közben nem kell kuplungokkal bajlódni a sötétben, keresés közben is követ. Csendben teszi a dolgát, észre sem veszem, hogy ott van, csak amikor letelik a 70 perc.
Szóval kérlek Benneteket, kedves Dobson-tulajdonosok, osszátok meg tapasztalataitokat, leleményes találmányaitokat (ha nem titkok), mindannyiunk hasznára!
Üdv, András
Azért bátorkodtam létrehozni ezt a topikot, mert úgy gondolom, sokunk birtokában van Dobson-távcső, amely érdekes, hasznos és praktikus műszaki megoldásokkal büszkélkedhet. Ahogy Vizi Péter írja atlaszában: "zseniálisan egyszerű", mégis "ezerféle módon megépíthető".
Azonban az egyszerűsége ellenére ennek a rendszernek is vannak buktatói, azaz a fizika törvényei nem hághatók át büntetlenül. Ahhoz, hogy egy nagyobb távcsövet egy állvány képes legyen hordozni úgy, hogy annak egyszerű és pontos kezelhetősége megmaradjon, nem kis feladat kivitelezni; sok esetben évekig fejlesztgeti az ember, mire eljut odáig, hogy az észlelés idejének jó része a vizuális élményre, és nem az állvány tökéletlenségeiből fakadó szerencsétlenkedésre fordítódik. A topik célja tehát elsősorban az lenne, hogy ezeket a buktatókat feltárjuk, megvitassuk, levonva a tanulságokat.
Újdonsült Dobson-távcső tulajdonosként hogy valami konkrétummal is szolgáljak, én például arra jöttem rá, hogy a zsámoly stabilitásának legfőbb záloga az alaplap merevsége. Az állványom egy 254/1200-as tubust cipel, melynek optikája kitűnő képet rajzol, ezért jól bírja a nagy nagyítást is, ahol bizony nagyon bosszantó tud lenni, ha nem elég stabil a rendszer. Ha pl. egy bolygót, vagy szoros kettőst vizsgálok 300x-os nagyításban egy ortho-n keresztül, amely a LM közepén adja a legjobb képet, akkor nem mindegy, hogy a középre hozott objektum ott is marad-e, vagy esetleg a visszaforgató rugalmasság a 8,4 ívperces látómezőn kívülre viszi, az esetleges kisebb széllökésekről nem is beszélve. Persze az összes alkatrész torziója, elhajlása felelős az instabilitásért, de a megfelelő merevségű alaplap megválasztása a legfontosabb, ez meggyőződésem. Amikor a 18 mm-es rétegelt lemezt lecseréltem közel 4 centi vastag, fényes, konyhabútorokhoz használatos munkalapra, a torziós mozgás - megmértem - tizedére csökkent! Most ott tartok, hogy 6 db teflonkorong fut a fényes munkalap-korong szélétől 4 cm-re (természetesen egyenletes, 60 fokos elosztással), a pályájuk vastagon be van dörzsölve viasszal. Ezzel elértem azt, hogy akár fél csillagsebességgel(!) is tudom forgatni a zsámolyt, ha úgy akarom.
A vertikális tengelyem pedig úgy néz ki, hogy a 11 cm átmérőjű, PVC burkolatú pogácsák illesztett ívű, viaszozott rétegelt lemezen csúsznak. A tubusgyűrűkhöz vannak rögzítve, ezáltal könnyedén kiegyensúlyozható a távcső. (Szükség is van rá, mert gyakran használom a 60 cm hosszú, kiválóan funkcionáló, bélelt harmatsapkámat, amely közel 1 kg-ot nyom). Oldalról szabályozható a szorítóerő, ahogy a horizontális tengelyen is (ott felülről). Lehet, hogy később nagyobb átmérőjű alt-csapágyakra váltok és akkor a szorítók sem fognak kelleni.
Valamint ne feledkezzünk meg az EQ-platformról sem, amely a Dobson-távcső óragépe. Számomra Horváth Tamás készített egyet; rendkívül pontosan követ, gyakorlatilag áll a kép a látómezőben. Ha akarom, automatikusan visszaáll alapállásba kb. 70 percenként, ha akarom, manuálisan. Bármikor bármilyen pozícióba állíthatom és egyetlen gombbal vezérelek mindent. A legjobb, amit vizuális észleléshez el tudok képzelni. A pólusraállás egyszerű és meglepően pontos, nem is kell látnom a Pólust, egy libellával és egy iránytűvel végzem, amelyek a platform részei. Az akkumulátor egy töltéssel 2 éjszakát kibír. Közben nem kell kuplungokkal bajlódni a sötétben, keresés közben is követ. Csendben teszi a dolgát, észre sem veszem, hogy ott van, csak amikor letelik a 70 perc.
Szóval kérlek Benneteket, kedves Dobson-tulajdonosok, osszátok meg tapasztalataitokat, leleményes találmányaitokat (ha nem titkok), mindannyiunk hasznára!
Üdv, András