Hozzászólás
Szerző: Sidius » 2013.08.31. 20:18
Igaz, hogy nem 25 és 30 összehasonlítás de talán egyeseknek érdekes lehet:
Nemrég jött meg 249/1030-as tükröm visszaverő réteggel ellátva. Sosem volt még alkalmam hasonló fényerővel tapasztalatot szerezni, így mondanom se kell, hogy azonnal beépítettem és festetlen tubussal csak ideiglenesen felszereltem a jó öreg 195/1300-as helyére. Eddig mindössze egyetlen este és egy másik negyed óra alkalmam volt az időjárás miatt tesztelni, egy-két képet rögzítettem Holdról Scopium kamerával is. A légkör magyarán szólva nyomorúságos volt, a legjobb másodpercekben is max. 5-ös, jellemző hogy videónként 760 képkockából mindössze 20-40 volt használható a feldolgozáskor. Optimista módon ennek ellenére szándékosan nehezebb célpontként a Marius-rianást szemeltem ki, elég magas napállás mellett, de vizuálisan így is elég szép volt, igaz, már elég jól ismerem, mert több cikluson át végigkövettem. A 147x-es nagyítást nehezen tűrő nyugodtságban sorba próbáltam minden nyújtótagot a kamerával. Ezek közül egyetlen 20 éves Japán 2x Barlow maradt állva, egy olcsóbb árfekvésű APO korrekció tekintetében teljesen, a magam szerkesztette pozitív nyújtó pedig részben (erős színhiba miatt) elvérzett. Nem segített sokat a jelentős atmoszférikus színhiba sem, de az jól elkülöníthető volt a lencsék hibájától. Mindhárom nyújtótag kiválóan muzsikál a 195-ös kihuzatában, de a 250-es fénykúpja kb. 1,6x nagyobb szöggel lép az üveganyagba, úgyhogy értem az okot, ha nem is örülök neki túlzottan. A megoldás majd Cassegrain rendszer lesz, mikor a jelenlegi 26 százalék kitakarás -mely már úgyis sok az én ízlésemnek -20 százalékra csökken és minden nyújtótag feleslegessé válik, de egyelőre csak Newtonként működik a cső.
Az első kísérleteknél kiderült, hogy újra kell tanulnom a fotós fókuszálást, mert amit F/6,5-nél már a szemem sarkából nézve is tökéletesre állítok be, azt itt 10-ből legalább ötször erősen koncentrálva se sikerül megtenni. Óriási előny viszont a begyűjtött több mint 50 százalék fénytöbblet, mely mind a chip világítási idejének csökkenésében, mind az erősítés csökkenthetőségében megmutatkozik.
A 7mm-es Japán ortho igen jól muzsikál a tükörrel, egy másik, nyugodtabb estén, egy kb. 15 perces derült időszakban (ez lett volna jó hosszabban tesztelni) szép fókuszált és gyakorlatilag egyforma elfókuszált csillagképet kaptam és ekkor teszteltem a nyújtótagokat is. A főtükör 94-es körüli Strehl-je nagyon szépen kijön a rossz légkörnél is, érezni, hogy bírná a nagyítást. A segédtükör nem válogatott minőség, de a minimális szintet biztosan megüti, a jövőben ki is mérem majd. Lehetne jobb is, de jelentős anyagi ráfordítás lenne egy másik, és Newton rendszerben úgysem sokat és akkor is kisebb nagyításon fog dolgozni a rendszer.
A kómahiba egy 40 mm-es, 2”-os, olcsó okulárral nézve már jelentős a széleken, de a nagyítás duplájánál –szintén olcsó okulárokkal- már nem olyan vészes, (többre számítottam) tekintve, hogy nemigen mélyegezek, ha néha mégis, akkor meg főleg kompakt objektumokat nézegetek.
A táblaüvegből készült 249-es semmi különbséget nem mutat az öntött pyrex 195-ös viselkedéséhez képest, de ez főként a fix felállításnak köszönhető. Gyanítom, hogy lakásból kitelepülve más lenne a helyzet, mert mind a nullteszt, mind az interferométer tanulsága szerint 12 Celsius hőmérsékleti változáshoz a tükör több mint egy óra alatt tud igazodni a próbapadon, teljesen szabadon áramolni tudó, de egyébként nyugvó levegőben. A tubus 1,5-ös falvastagságú alumínium, ahogy a 195-ös tubusa is, -én ezt tartom ideális anyagnak, elsősorban hővezetési, de rengeteg más tulajdonsága miatt is.
A légköri nyugtalanságra való nagyobb érzékenység nem lepett meg, jól érzékelhető, de az biztos, hogy ha egy 200-as körüli objektívvel éppen álmaim bolygófotóját is elkészíthetem, mert olyan jó a nyugodtság, akkor nem lesz hátrány a 249 sem. A 195-ös most a szobában pihen, szétszerelésre és tisztításra vár, mert már három évnyi kosz borítja az optikát. Ezután kimérem azt is és új mechanikám elkészültével mindkét műszer a helyére kerül majd.
Érdembeli tesztalkalmakat remélek az őszi időszaktól, mert messzemenő megállapításokat csak legalább elfogadható szintet megütő nyugodtságnál lehet tenni.
(Az Aristarchus-Herodotus kráterek környéke és a tőlük délre kanyargó Marius-rianás (a világosított téglalap alakú részben) 249/1030N +3x+Scopium, mozaik két képből)
Nincs meg a kellő jogosultságod a hozzászóláshoz csatolt állományok megtekintéséhez.