sq írta:a 90x nagyítást még bőven tudnia kell a távcsövednek. a csillagok képe milyen? ...a barlow-t felejtsd el, valószínűleg nem túl jó minőségű.
A 90x nagyítás ahogy mások is mondják bizony teljesíthető a műszer számára. A hozzá adott gyári Barlow lencse valóban egyszerű felépítésű, viszont ezzel a távcsővel használható attól függetlenül, hogy nem egy 30ezer Ft-os Televue 2x Apo Barlowról van szó. Azon viszont ne lepődj meg, hogy a max. 180x nagyításon a Jupiter pl. homályos. Ennek sok oka lehet: turbulens, nyugtalan légkör (fényszennyezés mentes helyeken is), a 130/900 gömbtükre ami lágyabb képet ad magas nagyításon, nem megfelelően lehűlt műszer, kollimációs pontatlanság...stb.
Ha elfogadsz pár jó tanácsot:
-A 180x nagyítást ezzel a 10mm oksival és Barlow lencsével a Holdra érdemesebb használni. A Hold könnyebben nagyítható és fényesebb is. Lehet próbálkozni a Jupiterrel is. Mély-égre nem való.
-Érdemes kb. 150-180x nagyításra külön oksit venni bolygózni. Így elkerülhető a plusz optikai felület (Barlow) és szebb lesz a kép. A Plössl vagy Planetary oksi jobb minőségű mint a gyári Barium.
-A 36x nagyítás nyílt és gömbhalmazra, diffúz ködre, kettősökre, Hold észlelésre lehet jó.
-A 90x Hold/bolygó, planetáris ködök, gömbhalmaz bontás, kettősökre lehet megfelelő.
Milyen útmutatás alapján észlelsz? (Vizi Péter atlasza, Stellárium program?) Gyakorolni érdemes napközben, földi célpontokon. Aztán jöhet a Hold, bolygók, kettősök. A mély-ég objektumok megkeresése már egy kis ügyességet igényel. Mindig a legkisebb nagyítástól indulj és fokozatosan haladj a nagyobb felé.
Az ember észleléstechnikája, látása is fejlődik az észleléssel töltött hónapok során. Ezért van az, hogy egy teljesen laikus ember lehet, hogy egy pacnit lát az Andromédából, egy rutinosabb észlelő viszont látja a kísérőgalaxisokat mellette, az ellipszis formát, a fényesebb magot... és így tovább.
Érdemes helyi amatőrcsillagászokat megkeresni, vagy észlelő-táborban részt venni!