Lovász András írta: ↑2019.09.21. 08:02
Köszönjük szépen a tiszta vizet a pohárban! Így már világos.
Tehát akkor melyik opció áll fenn?:
- a lencse el volt állítódva de a mérés jó
- a lencse el volt állítódva, ráadásul a mérés helytelenül lett végrehajtva
Én nem látok bajt ezzel a kérdéssel, úgyhogy válaszolok.
A lencse el volt állítódva, ez NEM kérdés. Ez tény. Egy ekkora tömegű üveg már simán meg tud mozdulni, ha rendesen odaverik a dobozt, főleg mivel műanyag a vége a lencsetagok centralizáló csavarjainak (de inkább deformálódjon a műanyag és állítódjon el ilyenkor a lencse, mint hogy egy fém csavar elrepessze az üveget, nem)?
A mérés is rossz volt, de még ez sem lett volna baj. Az igazi gondom az (és ezt mindenki láthatja, aki nem vak) hogy Rohr úr,
- nem szólt a problémáról, így lehetőségünk sem volt bármilyen reakcióra
- nem azonos módon "kezelte" a mi termékünket, mint más gyártók termékeit.
Más gyártók termékeinek a beállításába Rohr úr simán befektet egy csomó munkát, a mi távcsövünkön viszont pár csavar megtekerésére "meghaladta Rohr úr lehetőségeit". Pedig megmondtam volna, hogy mit kell tekerni és merre. De a negatÍv kritikát kitenni a világ szeme elé, na, az gyorsan és hatékonyan sikerült...
Halkan mondom, olyan is volt, hogy ügyfélhez hasonló állapotban érkezett meg egy távcső. Az útmutatásaim alapján az ügyfél simán beállította a lencsét és meg volt oldva a probléma. Egy amatőrnek ez simán ment, Rohr úr viszont meg sem merte próbálni ... de miért?
Mindegy, ezen már nem idegeskedem, de azért most (egyszer, 10 év után) leírom, hogy mit ront el Rohr úr a mérésnél. Ebből azonnal látszik, hogy mennyire nem érti az APO lencsék működését ... viszont a következő generációk ezt olvasva már nem követik majd el ezt a hibát ... remélem.
Szóval az APO lencse görbületei sokkal erősebbek egy akromátnál, ezért nagyobb a szférokromatizmus. Ez azt jelenti, hogy a lencse csak egy hullámhosszon (jobb esetben zöldben) korrigált gömbi hibára, vörösben alulkorrigált, kékben túlkorrigált. Ezt szemmel látom, amikor a különböző színű lézereket kapcsolom az interferométerben, de a színszűrővel végzett csillagteszt is szépen mutatja.
A mai, modern üvegek használatával a lencse fókusztávolságát gyakorlatilag tökéletesen össze lehet hangolni vörösben, zöldben és kékben. Magyarul az akromátok fő hibája, azaz a fókusztávolság színenkénti változása itt már NEM probléma. Ez már a múlt, ma már ilyen gond (gyakorlatilag) nincs. Helyette a lencse vörösben alulkorrigált, ez pedig rontja a vörösben mért definíciós fényességet (Strehl arány). Kékben (és különösen ibolyában) pedig a túlkorrigáltság rontja a Strehl arányt. Ezek a problémák jóval kisebbek még a bolygózós akromátok problémáinál is, de ma már ezek lettek a fő optikai problémák (a görbült fókuszsík mellett, de azt kiszedi a korrektor). Csak az összehasonlítás kedvéért: az akromátok igen ritkán produkáltak 5% feletti definíciós fényességet kékben- és vörösben, egy jó APO viszont 80% feletti Strehl-t mutat még itt is. Ibolyában 40% Strehl-t követel az apokromatizmus modern definíciója, amit nekem kellett megalkotni, mivel mást (úgy tűnik) ez a dolog nem igazán érdekel. Vicces.
A szférokromatizmus hatása csökkenthető (azaz a Strehl javitható vösösben és kékben) ha kicsit defókuszáljuk a színcsatornákat úgy, hogy az adott színben adott defókusz "ellene dolgozzon" a szférokromatizmusnak. Magyarul minél fényerősebb egy APO, annál nagyobb (de azért igazából elég kicsi) mértékben "el kell állítani" a kék- és a vörös fókuszt, így magasabb Strehl értékeket produkál a lencse (és ráadásul szélesebb színtartományban lesz elfogadhatóan korrigált az optika). Magyarul a kép JAVUL ettől az enyhe defókuszálástól, mivel ezzel (részben) a szférokromatizmus képrontó hatását korrigálhatjuk. Ha valaki nem érti, majd még részletezem...
A lényeg, hogy ma már NEM probléma a színek defókuszálódása (sőt, ezzel lehet a képet JAVÍTANI) viszont a szférokromatizmus átvette a '"fő gond" szerepkörét (hiszen ez okozza a kép maradék, pici) romlását.
Nos, most jön a vicces rész: szóval mit mér a Rohr úr?
Igen, pontosan, a színek defókuszálódását méri. Ezt mérte 30 éve és ezt méri most is. Akromátok esetén ez tökéletes mérés volt. APO esetén ez a mérés egy baromság. Azt a paramétert méri műszerrel, ami (szinte) SEMMI gyakorlati problémát nem okoz egy modern lencse esetén. Okos.
És mit NEM vesz figyelembe a méréskor Rohr úr? Igen, a szférokromatizmust, azaz "csak" a "FŐ PROBLÉMÁT" nem veszi figyelembe. Nyilván nem érti ezt az egész dolgot, pedig legalább 10-szer próbáltam neki elmagyarázni. Felesleges, ablakon kidobott idő volt minden próbálkozás, mivel nem érti az elméleti hátteret (és tanulni sem hajlandő) ezért mindig azt válaszolta, hogy ezt így kell mérni, mert ezt a Zeiss mérnökei így találták ki. Ez igaz is ... csak azok a lencsék akkoriban máshogy működtek (azok lényegében akromátok voltak). Kicsit sem zavarja, hogy eltelt pár évtized, az optika megváltozott, a (ma már) ROSSZ paraméter mérése a valóság tényeinek tökéletesen ellentmondó eredményt ad. Szerinte egy Takahashi FS102 kevésbé színez, mint egy TMB 100/800. Pedig ez a TMB teljesen színmentes az ég alatt (mivel nagyon pici a szférokromatizmusa és a színkorrekció is JÓL van behangolva, csak Rohr úr ezt NEM érti) viszont az FS102 fényesebb csillagokon színez egy kicsit, mivel csak 2 tagú a lencse és a kék-ibolya tartományban már erősen csökkenti a Strehl arányt az erős túlkorrigáltság. Ez van. Én azonban ezen már nagyon rég nem idegeskedem ... csak kicsit viccesnek tartom a dolgot.
