Re: APO refraktorok
Elküldve: 2022.11.29. 16:29
Sziasztok,
csak egy rövid beszámoló, azután megint csöndben leszek egy ideig.
Amióta nem töltök időt fórumozással, több időm volt foglalkozni a saját dolgaimmal. Elkészült a kis 92mm-es APO tubusa. Bevonat került a lencsére, összeraktam, készen van.
A tubus végül mégis csak a "gyári" lett, azaz lényegében ugyanaz, amiben a 92mm-es lencsék "lakni" szoktak. Csak persze a cső jóval rövidebb. Kb. 20cm magának a tubusnak a hossza, a többi a fókuszírozó, a lencsefoglalat, meg a "csúszkálós" harmatsapka. A fókuszírozó 2"-es Crayford, nem hosszú a mozgása, hogy ne árnyékoljon bele a fénykúpba. De könnyű, kicsi, precíz és van rajta mikrofókuszírozó. Ennél a nyílásviszonynál ez hasznos.
Szerintem annak idején leírtam, hogy ennek a távcsőnek az ötletét az AstroPhysics Stowaway adta (midig is akartam egy olyat, az első generációs, fényerős változatot, csak hát abból összesen talán ha 20db van a világon, full esélytelen, hogy olyat én vegyek). Csak akkor még nem tudtam, hogy mit lehet látni egy 92mm-es lencsével az ég alatt. De már tudom.
Természetesen élőben soha nem néztem igazi, első generációs Stowaway-be, de az nagyon tetszett, hogy olyan kicsike. Az első pár észlelés után újragondoltam a dolgot. Félreértés ne essék, NEM azt mondom én, hogy ez egy jó apokromát. Tudom, hogy nem az, hiszen én terveztem pontosan olyanra, amilyen. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy az a színkorrekció (90% Polikromatikus Strehl) amit ez a kis vacak mutat, az már nagyon is elfogadható képet jelent az ég alatt. A tubus tehát azért lett gyári, mert saját tapasztalatból rájöttem, hogy ez mégsem csak egy "játékszer" (aminek az elején gondoltam) hanem egy nagyon is igazi kis csillagászati távcső.
Az eddig megfigyelt bolygók nagyon jól néztek ki ezzel a színkorrekcióval, nincs színes halo a Jupiter körül. Viszont részlet rengeteg látszik a bolygó felszínén, jó a kontraszt. Defókuszálva enyhén elszíneződik a perem, de messze nem olyan intenzíven, mint egy kéttagú ED esetén szokott. Ha csak fókuszban nézünk bele, akár azt is hihetnénk, hogy ez egy rendes apokromát.
A Szaturnusz is szép, de ott nyilván a színek érzékeléséhez több fény kellene, mint amit egy 92mm-es lencse gyűjt.
A Vénuszt még nem volt alkalmam megnézni, nyilván ott látszódik majd egy kis ibolya szín, de ettől sem fogok elszomorodni.
A Mars igazi élmény ezzel a kis lencsével. Szépen látszanak a részletek, jó a kontraszt.
Igazából annyira tetszik ez a kis vacak, hogy úgy döntöttem, építek egy másik kicsi tubust is, de azt kicsit más filozófiai elvek mentén:
- az valóban "játékszer" lesz, NEM feladat a "komoly" csillagászat, de alkalmanként lehet vele az égen is nézelődni
- főleg nappali megfigyelés (kilátóból nézelődés kirándulásokon) a cél
- 80mm lesz az átmérő (nappali használatra az is bőven elég és alkalmanként csillagászkodni is)
- a fókusz még ennél is rövidebb lesz, valószínűleg 409mm (ezt lehet megcsinálni a rendelkezésre álló szerszámokkal). Ez kb. F/5,11 nyílásviszony.
- a tubus tisztán műanyagból, 3D nyomtatással fog készülni. A lencse cellája is. Kivétel a fókuszírozó, az egy Gemini Crayford lesz (Dán Andrásnak is emléket állítva, akinek az elvesztését még mindig nem igazán voltam képes elfogadni)
- a tubus extrém könnyű lesz, csak az üveg és a fókuszírozó lesz érzékelhető tömegű
- egyenes állású kép a cél, a jó öreg Zeiss Porro prizmámmal. Természetesen a lencsét úgy kell tervezni, hogy az üvegben megtett fényút figyelembe lesz véve
- egy pici, azimutális állványfejet is fogunk nyomtatni a távcsőhöz, ha minden jól megy, kéttengelyes finommozgatással. Ez egy kéttenyérnyi kis talpon fog állni, három rövid kis lábon, tehát le lehet tenni pl. a kilátó korlátjára, vagy egy asztalra.
A cél tehát az, hogy minimális tömeg mellett, egy bárhol, bármikor könnyen használható kis távcső szülessen, ami egy pici, azimutális állványba van integrálva. De hát ez még a jövő zenéje...
Ha valakit érdekel a kis 92mm-es lencse képe, természetesen szívesen megmutatom élőben, személyesen.
GyP
csak egy rövid beszámoló, azután megint csöndben leszek egy ideig.
Amióta nem töltök időt fórumozással, több időm volt foglalkozni a saját dolgaimmal. Elkészült a kis 92mm-es APO tubusa. Bevonat került a lencsére, összeraktam, készen van.
A tubus végül mégis csak a "gyári" lett, azaz lényegében ugyanaz, amiben a 92mm-es lencsék "lakni" szoktak. Csak persze a cső jóval rövidebb. Kb. 20cm magának a tubusnak a hossza, a többi a fókuszírozó, a lencsefoglalat, meg a "csúszkálós" harmatsapka. A fókuszírozó 2"-es Crayford, nem hosszú a mozgása, hogy ne árnyékoljon bele a fénykúpba. De könnyű, kicsi, precíz és van rajta mikrofókuszírozó. Ennél a nyílásviszonynál ez hasznos.
Szerintem annak idején leírtam, hogy ennek a távcsőnek az ötletét az AstroPhysics Stowaway adta (midig is akartam egy olyat, az első generációs, fényerős változatot, csak hát abból összesen talán ha 20db van a világon, full esélytelen, hogy olyat én vegyek). Csak akkor még nem tudtam, hogy mit lehet látni egy 92mm-es lencsével az ég alatt. De már tudom.
Természetesen élőben soha nem néztem igazi, első generációs Stowaway-be, de az nagyon tetszett, hogy olyan kicsike. Az első pár észlelés után újragondoltam a dolgot. Félreértés ne essék, NEM azt mondom én, hogy ez egy jó apokromát. Tudom, hogy nem az, hiszen én terveztem pontosan olyanra, amilyen. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy az a színkorrekció (90% Polikromatikus Strehl) amit ez a kis vacak mutat, az már nagyon is elfogadható képet jelent az ég alatt. A tubus tehát azért lett gyári, mert saját tapasztalatból rájöttem, hogy ez mégsem csak egy "játékszer" (aminek az elején gondoltam) hanem egy nagyon is igazi kis csillagászati távcső.
Az eddig megfigyelt bolygók nagyon jól néztek ki ezzel a színkorrekcióval, nincs színes halo a Jupiter körül. Viszont részlet rengeteg látszik a bolygó felszínén, jó a kontraszt. Defókuszálva enyhén elszíneződik a perem, de messze nem olyan intenzíven, mint egy kéttagú ED esetén szokott. Ha csak fókuszban nézünk bele, akár azt is hihetnénk, hogy ez egy rendes apokromát.
A Szaturnusz is szép, de ott nyilván a színek érzékeléséhez több fény kellene, mint amit egy 92mm-es lencse gyűjt.
A Vénuszt még nem volt alkalmam megnézni, nyilván ott látszódik majd egy kis ibolya szín, de ettől sem fogok elszomorodni.
A Mars igazi élmény ezzel a kis lencsével. Szépen látszanak a részletek, jó a kontraszt.
Igazából annyira tetszik ez a kis vacak, hogy úgy döntöttem, építek egy másik kicsi tubust is, de azt kicsit más filozófiai elvek mentén:
- az valóban "játékszer" lesz, NEM feladat a "komoly" csillagászat, de alkalmanként lehet vele az égen is nézelődni
- főleg nappali megfigyelés (kilátóból nézelődés kirándulásokon) a cél
- 80mm lesz az átmérő (nappali használatra az is bőven elég és alkalmanként csillagászkodni is)
- a fókusz még ennél is rövidebb lesz, valószínűleg 409mm (ezt lehet megcsinálni a rendelkezésre álló szerszámokkal). Ez kb. F/5,11 nyílásviszony.
- a tubus tisztán műanyagból, 3D nyomtatással fog készülni. A lencse cellája is. Kivétel a fókuszírozó, az egy Gemini Crayford lesz (Dán Andrásnak is emléket állítva, akinek az elvesztését még mindig nem igazán voltam képes elfogadni)
- a tubus extrém könnyű lesz, csak az üveg és a fókuszírozó lesz érzékelhető tömegű
- egyenes állású kép a cél, a jó öreg Zeiss Porro prizmámmal. Természetesen a lencsét úgy kell tervezni, hogy az üvegben megtett fényút figyelembe lesz véve
- egy pici, azimutális állványfejet is fogunk nyomtatni a távcsőhöz, ha minden jól megy, kéttengelyes finommozgatással. Ez egy kéttenyérnyi kis talpon fog állni, három rövid kis lábon, tehát le lehet tenni pl. a kilátó korlátjára, vagy egy asztalra.
A cél tehát az, hogy minimális tömeg mellett, egy bárhol, bármikor könnyen használható kis távcső szülessen, ami egy pici, azimutális állványba van integrálva. De hát ez még a jövő zenéje...
Ha valakit érdekel a kis 92mm-es lencse képe, természetesen szívesen megmutatom élőben, személyesen.
GyP