Ja, csak a lényeget felejtettem el...
Pár napja láttam a Jupitert a kis APO-val.
A zenittükör most már sokkal jobban működik, de most sem teljesen tökéletes. Viszont most nem mozdul el a kép ha előbb egyenesen nézek át a távcsövön, majd a tükör használatával. Ezt kipróbáltam a tükör több forgási pozíciójában is. Most jónak tűnik a zenittükör, de pl. az nagyon is számít, hogy a fókuszírozón melyik rögzítőcsavart húzom meg a fixálásához: másik csavar használatával kicsit elmozdul a kép. Ez azonban mikroszkópikus hatás a tükör házának a HORROR pontatlanságához képest. Komolyan mondom, borzalmas kretén lehet az a mechanikus, aki kb. 7 centi távolságról 3mm-rel "mellélő" egy tükör házának a forgácsolásakor. Ez több fokos pontatlanság. Vicces.
A lényeg: a múltkor említett optikai hibák gyakorlatilag megszűntek most, hogy az optikai tengelyen alkotott képét nézem a lencsének. Közel vannak, de azért most sem abszolút tökéletesek a defókuszált képek a zenittükörrel. Szerintem a tükör optikai felülete sem perfekt sík, de hát emiatt most nem fogok rohanni újat venni. Nem hiszem, hogy ez a pici hiba számítana a gyakorlatban. Mondhatjuk, hogy a zenittükör kevesebbet ront a képen, mint amennyit a nyakamon rontana az, ha idétlen testhelyzetben kellene a "lyukba" nézni. Fókuszban nem látok hibát és ez a lényeg. Meg persze az is, hogy a tükröt használva nem törik ki a nyakam.
A Jupiter egész elképesztően nézett ki ezzel a kis refraktorral, pedig a 92mm az nem valami nagy átmérő. Persze az átok továbbra is tart: mire a távcső rendesen lehűlt, az ég is beborult. Első körben a Mars volt a célpont, az sem volt rossz, szép részletek látszottak. De az a bolygó már elég kicsike, ráadásul durván látszottak a hőáramlások a lencse felületén, így azt gondoltam, inkább majd megnézem, ha rendesen lehűlt az apparát. Gondoltam addig inkább nézek Jupitert, az sokkal nagyobb, arra a meleg lencse is használható.
Ahogy a távcső valamennyire lehűlt, azonnal látszott, hogy mennyit javított a gagyi tükör által okozott hibák kiküszöbölése. Ennek a kis lencsének az a 3mm eltérés nagyon sokat számított, a számítógépes szimuláció szerint durván kellett romlani miatta a képnek. Nyilván romlott is, de a csillagos ég alatt ezt nem mindíg könnyű észrevenni, mert a seeing mindig más mértékben rontja a képet, az optika mindig melegebb mint a környezet, az ember szeme mindig más mértékben fáradt, stb.
Viszont előtte nem éreztem nagy késztetést arra, hogy a 3-6mm Nagler Zoom-ot végállásig tekerjem, mert a kép látványa ezt nem indokolta. Most viszont folyamatosan azt hittem, hogy hosszabb fókuszra van tekerve az okli és próbáltam rövidíteni a fókuszt, csak a tekerentyű rendre már 3mm-es állásban volt. Csak ez az okulárban nem látszott, mivel a kép borotva éles volt, a Jupiter részletei borotva élesek és kontrasztosak voltak, a Galiei holdak mindegyike más méretű volt, körülöttük semmi, csak feketeség. Színhiba semmilyen értelemben nem látszott sehol a Jupiteren, de defókuszálva láttam a peremen egy enyhe elszíneződést. De fókuszban (az öreg, roggyant) szemem teljesen színmentesnek látta a képet.
Gondoltam felmegyek és lehozom a TS APO Barlow lencséjét és betekerem a Nagler Zoom orrába, úgy kb. a 2..4mm Zoom fókusz-tartományát hozta volna az okli ... de mire visszaértem, kezdtek gyülekezni a felhők, úgyhogy ezt majd legközelebb próbálom ki...
Nekem egyre jobban tetszik ez a kis távcső, de nyilván NEM vagyok elfogulatlan. De majd megmutatom élőben ...
GyP