Nézegetem ezt az F/4,8-as kis lencsét ... és csodálkozom. Nem értem, hogy miért ennyire ritkaság az ilyen fényerős APO? Szinte soha, senki nem gyártott hasonlót ... kivéve persze:
- az első generációs Astro-Physics Stowaway-t (ami konkrétan az ötletet adta ... hiszen esélytelen, hogy ilyet én vegyek)
- a Takahashi Sky 90-et (ami egy doublet, tehát nem pontosan ebben a ligában "játszik" ... de azért filozófiájában valahol hasonló)
- meg gondolom vannak még hasonló távcsövek, de nekem csak ennyi jutott eszembe.
A problémám csak az, hogy nem értem miért nem "minden" utazásra szánt refraktor volt hasonló már a kezdetektől fogva? Ha logikailag gondoljuk végig a dolgot, akkor szerintem így kellett volna lennie, hiszen:
- utazásra szánt távcsőnél a rövid tubust (fókuszt) kell "erőltetni" (hosszú tubust senki nem akar "hurcolászni")
- a doublet-ek esetén hosszabb fókuszoknál (F/7 körül) kezdődik a "kellemes élet", tehát erre triplet a logikus
- ha úgyis 3 tag van a lencsében, akkor simán le lehet vinni a nyílásviszonyt F/6 (vagy F/5) alá és még mindig elfogadhatóan korrigált marad a lencse (szerintem)
- még ha picit kevésbé is lenne jól korrigált, utazás során az is elfogadható lenne, mivel ott tipikusan csak valami kicsi, könnyű, primitív állvány áll rendelkezésre, ami amúgy sem alkalmas "sokszázszoros" nagyítással való használatra.
De akkor miért ilyen ritkaság a fényerős triplet APO? Sajnos nem tudok válaszolni erre a kérdésre, de azt tudom, hogy nekem viszont annyira tetszik ez a kis lencse, hogy el is neveztem "VTHT"-nek (ami a "Végső és Tökéletes Hurcolászós Távcső" rövidítése
.
Nem kizárt, hogy valami hasonló, de nagyobb rendszert kellene "VTOT"-nek ("Végső és Tökéletes Otthoni Távcső") használni. Miért?
Nos, ha lenne valami fixen telepített csillagdám, akkor a fókusztávolság és a távcső tömege lényegtelen lenne ... de ez egyelőre nem látszik lehetségesnek. Ha viszont ki-be kell hurcolászni a távcsövet az észleléshez, akkor már nem az optikai teljesítmény, hanem a tömeg, a tubus hossza és a lehűlési idő lesznek "hirtelen" lényeges paraméterek. Konkrétan ezeken múlik "élet és halál". 50 éves vagyok, nem leszek már fiatalabb, olyan távcső kellene, amit egy kézzel (és egyedül) ki tudok vinni és fel tudok tenni az állványra (a sarokban álló 20 centis tubus olyan nehéz, hogy még lencse nélkül sem teljesíti ezt a feltételt ... nem tudom mi lesz a sorsa végül). Viszont valami 160-as lencse mondjuk 900mm körüli fókusszal simán használható lenne a célra, főleg ha könnyű a tubus is (esetleg valami szénszálas csővel). Tudom, hogy a 16 centi nevetségesen kicsi átmérő egy rendes tükörhöz képest, de hát Budapesten főleg csak bolygózni lehet, arra meg szerintem teljesen jó egy ilyen refraktor. Ha meg elviszem vidékre, akkor mély égre is használható (bár nyilván nem 19 magnitudós galaxisok nézegetésére).
Ez persze a távoli jövő zenéje, nem holnap akarok ennek nekiállni (most egy jó ideig elvagyok ezzel a kicsi lencsével) de valahogy azt érzem, hogy szembe megyek a sztrádán a forgalommal (és ilyentén logikusabb feltételezés, hogy én vagyok a hülye, mintsem mindenki más). Más szóval nagyon nem szeretném, hogy miután KÉTSZER beleöltem egy csomó időt, energiát és pénzt ilyen fényerős APO építésébe, jöjjön valaki és azt mondja, hogy ez komplett marhaság volt, helyettük inkább egy "XYZ" rendszerű távcsövet kellett volna építeni, az töredék pénzből/munkából/macerából sokkal jobb lett volna.
Felteszem tehát a kérdést a Tisztelt Plénumnak: tud-e valaki olyan okot mondani, ami miatt a hasonlóan fényerős triplet APO lencse építése "helyből" komplett ostobaságnak tűnik? Az ár most abban az értelemben nem paraméter, hogy a lencsét akár én is megcsiszolom és kipolírozom a pincében (van otthon egy kis gép ilyen esetekre és időm is lesz bőven ha majd nyugdíjba vonulok
tehát munkadíjjal nem kell számolni, szinte kizárólag az üveganyag lesz lényeges költség. Tud valaki olyan másik optikai rendszerről (amiről esetleg én nem hallottam) és 15-25 centis méretben sokkal jobb, mint egy fent vázolt APO?
Nyilván nem jön szóba olyan rendszer, amihez hatalmas, spéci formájú tubus kell (pl. Yolo vagy mondjuk a Zerochromat-hoz hasonló rendszerek) mert akkor a tubust nem tudom mozgatni a nagy tömeg miatt. A kitakarás sem nagyon kívánatos, de pl. egy Makszutov-Newton esetén az lehet olyan kicsi, hogy a gyakorlatban már nincs látható hatása a képre. Ezek esetén inkább a lehűlést látom problémának, de ha arra jó megoldás (pl. valami ventillátoros rendszer) akkor nekem azzal sincs bajom.
Van egy 25 centi átmérőjű könnyű, vékony rozsdamentes lemezből profin hajlított fémtubusom, ami kb. 1 méter hosszú (ez annak idején egy 150/1800-as "összehajtogatott" refraktor volt, de az eredeti akromát már nincs meg). Esetleg ebből lehetne építeni valami 23-24 centis Mak-Newton rendszert, amiben egy jó rövid fókuszú főtükör van, de a segédtükör nagyon pici és előtte van egy Barlow lencse, hogy a fókuszpont "kijusson" a tubusból. Lenne vagy 14% a kitakarás, ami szerintem már nem ront sokat a képen. Látott már valaki hasonló rendszert?
Abszolúte nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás, de azt tudom, hogy előbb akarok gondolkozni és csak azután csinálni bármit is, hogy biztosan tudom, mi a jó irányvonal. A dolog nem sürgős, de ha valakinek van értelmes ötlete, örömmel hallgatom...
GyP
