Sajnos csak fél 8 körül tudtam kijönni a csillagdába, és addigra már csak 30°magasan (vagy inkább alacsonyan) volt az M57, de több, mint fél órán keresztül meresztettem a szemem.
Nem azért, hogy Péterre rálicitáljak, de az 50/540-es Zeiss akromát (de ez nem kaleidoszkóp...
) 32mm-es TV Plössl oklijában (azaz 17x nagyítással) is határozottan látszik, hogy jócskán bolyhos az a csillag! (Mármint az M57...) Persze nem láttam lyukat a közepében, de finoman szólva sem ideálisak a körülmények. Egyedül az átlátszóság jó; semmi ködösséget nem látok a Hold körül. Ugyanakkor már most, első negyedben is jól teleszórja fotonokkal az eget, a fene egye meg.A 160/F8.2-es APO-ban - a fentiek ellenére - nagyon plasztikus a gyűrű (persze kell hozzá 8-10 perc, hogy megmutassa magát ilyen fényözönben). Szépen látszik az ellipszis alakja, a gyűrű vastagságának és fényességének változása a kerülete mentén, és a sötét lyuk a közepén. 30 fok magasan ekkora holdfázis mellett szerintem ez több mint szép eredmény. (Még évekkel ezelőtt, a felbontás tesztem során lepődtem meg, hogy valójában milyen nagy hatása van a képminőségre a zenit-távolságnak...)
De csillagot, azt nem láttam se benne, se mellette. 1308*2/4,7=557x nagyítást használtam (TV Powermate 2X és 4,7mm/85°ES okli), de még így sem volt fekete a háttér!!! Ha Hold van az égen, akkor csak azt látni odafönt, ami orrba ver...
De ez a negatív eredmény is volt annyira pozitív, hogy jobb körülmények között érdemes legyen újra nekifutni. De lehet, hogy ezzel meg kell majd várnom 2018 tavaszát...
MDA
), mégis a távcsőbe mindig bal szemmel nézek, mert azzal többet látok az okulárban, mint a jobbal. Pedig mindkét szemem látóidegei ugyanabba a "rutinos agyba" csatlakoznak be... 
