Jusztírozás

[Sidius]

Eddig nem esett szó róla, de nekem is van tippem.
A tükrök felületi érzékenysége jól ismert a lencsék érzékenységéhez képest, ámbár ez se olyan egyszerű összefüggés, amit realtime-ban valahányszoros érzékenységnek nevezhetnénk, de most ez mindegy.
Szóval egy lehetséges magyarázat az üveganyag hibája. Nem kellően homogén üveg esetén asztigmia is adódhat, ami kísértetiesen hasonlít a kollimálatlan képre. Különösen igaz ez a segédtükörre, amelyik minden optikai elem közül a legérzékenyebb. Ez is csak felületi deformációra okoz hibát, de már 1/12 lambda is észrevehető. Sokszor a ragasztás miatt sokkal több is adódik. Erre a hibára jellemző, hogy egyszer szinte tökéletes kép van, fél óra múlva meg rossz. A végzetesen rossz segéd is tud viszont adott körülmények között jó képet adni, hasonló okok miatt.
Nem szabad használni műanyagokat, főleg foglalásra, de a tubus is jobb, ha fém.
A tükör hőegyensúlya szintén kritikus. Pár fok eltérés, és a tubus pozíciójától függően nagyjából elliptikus kép keletkezik. Persze csak nagyjából...
Ezt csak az én meggyőződésem, és nem vagyok vele népszerű, de akkor is: NE RAGASSZA SENKI A FOGLALTRA EGYIK OPTIKAI ELEMÉT SEM, MÉG HA ÁLLÍTÓLAG ERRE IS VALÓ RAGASZTÓJA VAN!
Nem olyan merev az üveg, mint azt az ember véli, én láttam, mikor 150-es, 15 mm vastag feszültségmentes korong majdnem 3 lambdát hajlott a saját súlya alatt.

[Attila]

... NE RAGASSZA SENKI A FOGLALTRA EGYIK OPTIKAI ELEMÉT SEM, MÉG HA ÁLLÍTÓLAG ERRE IS VALÓ RAGASZTÓJA VAN!
Nem olyan merev az üveg, mint azt az ember véli, én láttam, mikor 150-es, 15 mm vastag feszültségmentes korong majdnem 3 lambdát hajlott a saját súlya alatt.

Ez tök logikus, és a főtükörnél még tartható is, de a segédtükröt hogyan foglalod ragasztó nélkül úgy, hogy ne növekedjen meg a kitakarás az üveg átmérője fölé, és ne lötyögjön, ne feszüljön, ne essen ki?

MDA

[Sidius]

Én az összes segédet így szerelem: (ez már a 202/600-as Newtonomé )
A foglalat szögbe munkálva, átmérője a segédtükörével egyezik, esetleg -1-2 tized.
A lemez rugóbronz, 0,25 vastag, de itt most az alsó még 0,5-ös sárgaréz, mert nincs egyelőre ilyen széles bronzom, de próbálni már kellett. Az M3-as csavarok 90 fokonként rögzítenek, és célszerűen a póklábak alá kerülnek, de ez majdnem mindegy. Két fogókarom van a segédnek a főtükör felőli végén a lemezből lehajlítva, több nem is kell. A karmokkal ellátott lemez furatai a foglalat tengely irányában hornyokká reszelve, (ez egy picit látszik is az alsó csavarnál) így a karmok az üvegvastagsághoz tolhatók, de csak az üveg éle akad bennük, nincsenek a síkra ráhajlítva. Az üveg a hátlap mentén kézzel könnyen csúszkál picit, de saját súlya alatt nem tud, teljesen a foglaltra fekszik, egyébként ha el is csúszik, nem dől meg.
A kitakarás így nagyobb az igaz. Hogy ez mennyit árt? Ki lehet számolni, de kimérni már nehezebb lenne...

Jó régen, még az optikázás előtt egy évig kínlódtam egy egyébként jó Newtonnal, mert mikor "eszébe jutott" még a képet is duplázta. Amíg nem vágtam le a segéd 3 mm vastag ragasztását, addig folyton ezt csinálta, máskor meg penge képe volt. A segéd itt mindössze 35 mm-es volt, de 8 mm vastag! Puha gumivá térhálósodó ragaszó fogta, nem "optikai ragasztó". Ennek ellenére nem bízom a ragasztásban, csak ha gyanta meg méhviasz keveréke, vagy szurok, de ennek elég kellemetlen következménye lenne mondjuk nyáron.

Schné Attila valahol egy felragasztott főtükör asztigmiájáról írt egy szösszenetet, de nem tudom már hol található. Megcsiszolta, eladta, egy találkozón viszontlátta, majd megállapította, hogy asztigmatikus. Hazavitte, levágta a ragasztót és meg is volt oldva. Ez a történet lényege.

[Attila]

Én az összes segédet így szerelem: ...

Bingó!!!

Kösz az alábbi esettanulmányt, Jani!
Szerintem megvan a hiba oka.

A barátom lézer kollimátorral jusztírozza a rendszerét, ami ugye csak egy pontban verődik vissza mindenhonnan, így csak annak az egy pontnak a helyzetét lehet vele beállítani.

Ugyanakkor télen, nagy hidegben a segédtükröt tartó ragasztó is felkeményedik, és sokkal kevésbé engedi az üveget dilattálni, mint 15-20°C környékén. Így hiába mutat a lézer-teszt tökéletes kollimáltságot, a segédtükör ívben (ráadásul három dimenziósan, azaz térgörbe mentén...) meghajlik, és már torzít is (amit a lézer "nem lát"), s ezt egy gyakorlatlanabb szem simán összetéveszti a kollimálatlansággal. (A "sima" kollimálatlanságnak ugyanis mindig van középpontja a fókuszsíkban, míg a fenti probléma esetén - látszólag - nincs rendszer a csillagok torzulásában.)

Tehát a ragasztott rögzítéssel rendelkező optikájú távcső képalkotása nagy hidegben valóban eltorzulhat, még tökéletes kollimáció mellett is. (Szerintem manapság majdnem minden, a kereskedelmi forgalomban kapható Newton ragasztott segéddel készül - nem csak a kínaiak... - így ez általános hiba lehet, és minél nagyobb a cső, valószínűleg annál erősebben jelentkezik.)

Még egyszer kösz, jó ötletet adtál!
(Legalábbis remélem, hogy ez a gond; nagyon meggyőzőnek tűnik a számomra...)


Üdv,
MDA

[Vizi Péter]

Az én 50 mm-es segédtükröm is FBS-sel van a pereme mentén vékonyka réteggel felragasztva a fém tartójára, és nem látom, hogy vetemedne (és nem esik le). Talán az lehet gond, ha teljes felületen vastagon ragasztja az ember?

[Attila]

... Talán az lehet gond, ha teljes felületen vastagon ragasztja az ember?

Nem tudom, de én valahogy "libabőrödzöm" attól, hogy egy üvegdarab és egy másik anyagféleség ragasztva legyen egymáshoz (vagy mechanikus módon szilárdan meg legyen fogva). Ott mindig fel fog lépni valamilyen erőhatás (anyagvastagságtól függetlenül), ami torzítani fogja az üveget; a kérdés csak az, hogy ez mikortól (milyen hőmérsékleti határoktól) okoz látható hibát.

MDA

[Vizi Péter]

Igen, ez elméletileg igaz, mint ahogy az is, hogy a főtükör deformálódik a tartóban a saját súlya alatt. Csak rendes alátámasztás esetén ennek mértéke l/100 alatti. A ragasztó is húz, de a tapasztalás szerint oly kis mértékben, hogy nem látható az eredménye. Biztosan hatalmas különbség van ragasztó és ragasztó között.

[Attila]

Igen, ez elméletileg igaz, ...

"Einstein óta tudjuk", hogy minden relatív...

Én most épp egy 50 cm-es (F3.6-os) tükör alá tervezek foglalatot. Az üveg tömege 20.8kg, vastagsága 50mm.
Csak a segédtükör kistengely átmérője 120mm (nagyobb, mint sokak távcsöve...).

Gondolom el tudod képzelni, hogy milyen lehet ezek felülete "rendes" alátámasztás nélkül.
Ami 20-25cm-nél még működik, az itt már bukik.
Na, ezért (is) kombinálok...


MDA

[Vizi Péter]

Szép mérnöki feladat.
Gondolom ismered a tükör alátámasztást modellező programot?

[Attila]

Szép mérnöki feladat.
Gondolom ismered a tükör alátámasztást modellező programot?

Persze, a Plop. Azzal számoltam.
A vignettálásra is van egy szuper Excel kalkulációm (legalább nem kell mindent Ádámnál-Évánál kezdeni...).


Kösz,
MDA