Lovász András írta: ↑2022.01.24. 11:19
Éppen ezt vetettem fel és Pali el is ismerte, hogy a több fény nagyobb kontrasztot, és ahogy írod, élénkebb színeket eredményez. Ezért egy 10 centis perfekt közeli APO nem lehet versenyképes egy 200-as diffrakcióhatárolt 30%-os kitakarású tubussal szemben. Ragozhatjuk akárhogyan, ez tény. De az "efölötti" kitakarás már valóban "egészségtelen"...
Igen, a több fény fontos, mert a szem sötétben nem igazán látja a színeket, ebben egyetértünk. A kontraszt viszont tudtommal nem javul pusztán attól, hogy több a fény ... az viszont igaz, hogy nehezebb meglátni a(z amúgy ugyanolyan kontrasztos) részleteket akkor, ha a kép sötét. A több fény tehát alapvetően előny ... és gondolom ezen senki nem is lepődött meg.
A "sokszámos" példában én nem igazán jó minőségű tükrös rendszerre számoltam, nyilván ott sem mindegy, hogy épp csak diffrakció-határolt-közeli a távcső, vagy mondjuk 99% a Strehl.
Az sem kérdés, hogy a nagyobb tükör képében több és apróbb részlet van jelen, hiszen pont ettől jó a nagyobb tükör fotózni (a digitális feldolgozással előhozhatóak az apró részletek akkor is, ha gyengébb volt az eredeti kontrasztjuk).
A lencse esetében (szerintem) a jó optikai minőséget akár "alapnak" is tekinthetjük, hiszen a felületei 4x kevésbé érzékenyek az megmunkálási hibákra. Ha a lencse nem csak drága, kicsi és színez, de ezeken felül még az optikai minősége is szar, akkor már valóban nagyon nehéz értelmes módon megindokolni, hogy miért használjunk lencsét ... szerintem. Pont ezért nem is használnak lencsés távcsöveket a profi csillagászok.
Az egy másik kérdés, hogy ezektől függetlenül a lencsék nagyon jó távcsövek abból a szempontból, hogy az optikai előnyeik jól illeszkednek az emberi szem "bénácska" működéséhez. Az emberi szem NEM képes időben összeintegrálni egy csomó képet (bár nem elképzelhetetlen, hogy ez egy tanulható dolog?) és az emberi szem elsősorban a kis részletek kontrasztjára érzékeny. A bolygókon eleve nagyon kevés a kontraszt (a Jupiteren állítólag 10% körüli a lefényesebb és a legsötétebb részek intenzitás-különbsége, de ez csak egy halvány emlék a múltból, nem tudom már hol olvastam) és ha ezt az eleve gyenge kontrasztot a távcső tovább rontja, akkor hiába van millió apró részlet a képben, azt szemmel nem fogjuk meglátni, mert a részletek kontrasztja a szem határértéke alá csökken.
Szerintem hülye az, aki azt hiszi, hogy egy lencsés távcső "abszolút értékben" jobb távcső, mint egy nála nagyobb tükrös távcső (bár esetenként ez akár is igaz lehet, pl. a képsík korrekciójában, a kómahibában meg hasonló paraméterekben lehet nagyon jó egy lencsés távcső). A nagyobb átmérőjű távcső képében (ha az optikai minőség legalább hasonló) akkor több a részlet minden objektumon, ez tény. Ha csak ez számít (pl. fotózásnál, amikor egy szinte tökéletes képfelvevő chip felületén kell képet alkotni és rendelkezésre áll a digitális feldolgozás lehetősége) akkor mindig a nagyobb (azaz tipikusan tükrös) távcső lesz a jobb.
A vizuális észlelésnél azonban egy tökéletlen eszköz (az emberi szem) számára kell képet alkotni, tehát ekkor az számít, hogy melyik rendszer hibái illeszkednek jobban az emberi szem működéséhez. A lencsék (és különösen az apokromátok) a jó optikai minőség és a kitakarásmentes rendszer miatt ebben jók, maximális a kontrasztjuk (minimális fényszórás az optika felületén, jusztírozásra érzéketlenek, nincsenek segédtükör-tartólábak és nincs kitakarás, a tubus belül tökéletesen árnyékolható) ezért a tökéletlen emberi szemnek általában tetszeni szokott a képük. Ettől még nem jobb távcsövek, csak az emberi szemnek jobban "fogyasztható" a képük.
A másik fontos paraméter valóban a seeing problémaköre. A légköri problémák messze a legnagyobb optikai hibát adják egy mai távcső képéhez (de mondjuk nekem a 80-as években volt már olyan távcsövem, amire ez nem volt igaz ...
. Az átmérő növelése tovább növeli a seeing által a rendszerhez adott hullámfront-hibát, így szerintem alapvető feladat, hogy adott átmérő mellett a kontrasztot maximalizáljuk. Pont ezért tetszenek nekem a kitakarásmentes tükrös rendszerek. Csak hát azokat megcsinálni (nekem biztosan) nehezebb lenne mint egy lencsét.
Én mindig abban hiszek, hogy a feladathoz kell választani az eszközt. Nincs olyan, hogy legjobb távcső. Olyan van csak, hogy a feladat (adott peremfeltételek mellett) optimális megoldása. Más az optimális távcső egy budapesti emberkének aki társasházban él, mint egy hegyi falu amatőrjének, aki fényszennyezés nélküli helyen, jó seeing alatt lakik. A budapesti emberkének a távcső tömege fontos, hiszen pl. le kell vinnie esténként a lifttel a parkolóba. A hegyi csillagvizsgálóban viszont a távcső tömege lényegtelen, ott csak az átmérő számít.
Egy dolog viszont (talán) biztos: adott seeing- és adott átmérő mellett egy jó APO adja a legjobb képet. Az a távcső kicsi ugyan, de az elméleti maximum közelében muzsikál. Aki a tökéletességet keresi, annak ez is számíthat.
De ami szerintem a legjobban számít, hogy amink van, azt élvezzük. Ahhoz pedig ki kell vinni a távcsövet az ég alá, nem a szekrényben rohasztani. Személyes példával járok elöl. Enyém az egyik legkisebb, de tuti biztosan a legbénább lencse, ami valaha is épült a környéken. A színkorrekciója gyengébb, mint a jobb doublet-eknek. Karcos a frontfelülete (még nem volt időm hozzányúlni) a fluoriton pedig olyan sérülés van, amit ki sem lehet szedni belőle (annyira vékony az üveg). Még kómára sem korrigált rendesen, pedig ez már sok-sok éve alapvető elvárás lenne egy lencse esetén. Még tubusa sincs szegénynek, egy másik távcsőben "vendégeskedik" egyelőre. A kicsi mérete viszont SZÁMOMRA akkora előny, hogy minden hibája ellenére már most több dolgot láttam vele az égen, mint a többi itt járt távcsővel az elmúlt 15 évben összesen (pedig azok tipikusan jobbak és nagyobbak voltak).
Nem az a lényeg, hogy amit használunk, az a legjobb legyen, mert olyan nem is létezik, és ha létezne, akkor sem tudnánk kifizetni. Az a lényeg, hogy nekünk öröm legyen a használata.
GyP