Pontosan így van, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy két különböző átmérőjű és azonos nyílásviszonyú optika közül a nagyobb apertúrához nagyobb fókusztávolság és ezzel együtt nagyobb szögnagyítás tartozik. Pl. egy 10 cm-es és egy 50 cm-es egyaránt F/5-ös távcsövet összehasonlítva egy 5 mm-es okulár mindkettőben "D" nagyítást ad, ugyanakkora Airy koronggal. Csakhogy a fél méteresben 5x akkora lesz minden NEM pontszerű objektum (Hold, bolygók, ködök, stb.), ebből adódik a felbontóképességük különbsége.
Az előző összehasonlításomat (254 mm vs. 91 mm) azért hoztam fel, mert AZONOS a szögnagyításuk, azaz a fókusztávolságuk. Tehát mindkettőben azonos nagyságú a Jupiter ugyanazzal az okulárral, viszont különböző az Airy korong mérete. Ha 13,5 mm-es okulárt tennék bele, ezáltal drasztikusan lecsökkene az Airy korong mérete, de ezzel együtt a Jupiter képe is. Ha viszont ugyanakkora nagyítást használok, akkor megnő az Airy korong, ami úgymond "letakarja" az hibákat a kisebb nyílás esetében. Akár a Jupiter képét csökkentem le, akár az Airy korongot növelem, ugyanaz a végeredmény: csökkennek az optikai hibák (mármint a diffrakcióhoz képest).
Máshonnan megközelítve: 10 cm átmérőjű kör alakú felületen SOKKAL könnyebb követni az ideális alakot (pl. Newtonnál a paraboloidot), mint az 50 centi átmérőjű felületen. Ugyanaz a görbületi eltérés az ideális alaktól az optikai felületen nagyobb átmérőnél ollószerűen szétnyílik. Tehát elsősorban nem "technikai" nehézségekre gondoltam, hanem elméletileg is nehezebb nagyobb átmérőben diffrakcióhatároltságot elérni.