Szia, Eliza!
Végigolvastam a feltett kérdésekre a válaszaidat, és kristályosodni látszik a probléma. Pusztán a zenittükörrel, okulár nélkül egy csillagászati távcső nem használható. (Péter nyilván majd nálam szakszerűbben kifejti Neked egy távcső működésének alapjait, de javaslom, hogy szerezd be a "Csillagatlasz kistávcsövekhez" címen kiadott könyvét is, az alap a mi szintünkön. ) Konyhanyelven: a távcső objektívje összegyűjti a ráeső fényt a fókuszpontjába (ez a te esetedben 900 mm az objektívtől mérve gondolom), tehát tulajdonképpen egy kicsinyített képet hoz létre. (Játszottál biztosan nagyítóval, gyújtottál meg vele papírt gyerekkorodban, láttad, hogyan gyűjti össze a Nap sugarait egy pontba. Ez csinálja az objektív.) Az így létrejött képet az okulár teszi "fogyaszthatóvá", élvezhetővé, az "nagyítja fel".
Tehát amit csak a zenittükörben, okulár nélkül látsz, az nem a bolygók, csillagok felszíne, csak egy fókuszon kívüli "használhatatlan" fényfolt.
A bolygóknak a mi kis távcsöveinkkel a felszínét innen a Földről sajnos nem láthatjuk. Ezt a látványt csak a Hold esetében élvezhetjük. Láthatjuk a Vénusz fázisait, a Szaturnusz gyűrűrendszerét, a Jupiter felhősávjait. Nagyjából ennyi.
A csillagok terén még "rosszabb" (
) a helyzet, azokat ugyanis még korongnak sem fogod látni, továbbra is pontként érzékeled a távcsövedben - csak sokkal több "pontot", vagyis csillagot fogsz látni, mint szabad szemmel. Gyönyörű nyílthalmazokat, ködöket, gömbhalmazokat fedezhetsz fel, amiket szabad szemmel meg sem pillanthatnál. Tehát nincs ok elkeseredni, mert a csillagok felszíne egyébként is elég "unalmas"... (Elnézést kérek a Nap-észlelőktől.
)
Kitartás kívánok Neked, és biztos vagyok benne, hogy sok örömben lesz részed a távcsöveddel!