mizar írta: ↑2020.03.26. 09:56
... Ha a pillanat rögzítése a cél, akkor objektív tényként el kell fogadnunk Leonardótól a Mona Lisát, ami több évig készült, de egy pillanatot ábrázol, vagy Delacroix villámlástól megriadt ló című művét, melyhez számtalan tanulmányt készített, mégis a pillanat tört részét ábrázolja. Mennyire hiteles tehát egy évekig készülő mély ég fotó, ha ezek nem tekinthetők annak? ...
A csillagászati jelenségek megörökítése - a tranziens jelenségektől eltekintve - mind akár egy életen át készíthetők, finomíthatók, mivel az Orion-köd mosolya - a Gioconda-val ellentétben - nem hervad le még egy emberöltő alatt sem, akár rajzról, akár fotóról beszélünk.
Ily módon pl. az említett művészek teljesítménye - legalábbis számomra - sokkal-sokkal csodálatra méltóbb, hiszen valóban egy pillanat látványát - és nem utolsó sorban annak "feeling"-jét - kell megmutatniuk egy annál sokkal-sokkal hosszabb alkotói munka során. Ez számomra kimeríti a "döbbenetes tudás" fogalmát...
Ugyanakkor - a fentiektől függetlenül - a csillagászati rajzolást jómagam szintén nagyon nagyra becsülöm (amiben persze az is benne van, hogy én jó eséllyel nem lennék rá képes - legalábbis élvezhető szinten...), mivel valóban azt igyekszik bemutatni, hogy egy ember a saját emberi szemével mit lát az okulárban, esetleg milyen színekkel. Ha ezek a rajzok szerepelnének a vizuális amatőr-csillagászatot népszerűsítő könyvekben, akkor nem érné csalódás a kezdőket, mikor megveszik az első távcsövüket.
A "hitelesség" kérdése egy teljesen másik kérdést vet fel, ami egyformán problémája a csillagászati objektumok rajzolásának és fotózásának, mivel nem az eszközökön, hanem a személyen múlik. Mindkét technikával lehet véletlenül (értsd: nem tudatosan) és szándékosan is torzítani az eredményt. Pl. Imre túlzott, már a zajt is láthatóvá tévő képerősítése, és az élesítési algoritmus túlhúzása a Vénusz-fotóin nem biztos, hogy szándékos hiba; sőt, alapesetben azt feltételezem, hogy annyira szeretné, hogy az ő képein is megjelenjenek a felhőzet részletei, hogy nagy igyekezetében bármilyen poszt-processzálási trükköt bevet, csak hogy látszódjon már végre valami, majd minden eszközt bevet a magyarázatba is, hogy az tulajdonképpen nem is a felerősített zaj, és a Vénusz pereme a valóságban is ilyen "húsos"...
Mindazonáltal - magam részéről - még akár azt is el tudom képzelni, hogy igaza van Imrének (bár nem ezt valószínűsítem), mert csak azt akarom ezzel mondani, hogy egy fotó kiértékelése már megint szubjektív, emberi értékítéletet jelent.
De hasonlóan, pl. egy Sánta Gábor-féle csodálatos rajzon is "higgyük el" neki, hogy azt és úgy látta az okulárban, ahogy lerajzolta, és egy korábban készített fénykép semmilyen formában nem befolyásolta az alkotási folyamatát. (Ezzel nem akarom őt ilyesféle váddal illetni, csak a lehetőségre szerettem volna rávilágítani!)
Nehéz kérdések ezek, de egy dolog - legalábbis számomra - egészen biztos: az az állítás, miszerint "egy rajz szubjektív, egy fotó pedig objektív", az egy orbitálisan nagy baromság, és szűk látókörre, jelentős tájékozatlanságra vall (elég, ha csak egy adott mélyég-objektum különböző fényképeinek színkavalkádjára gondolunk...).
Természetesen vannak olyan rajzok, és vannak olyan fotók, amikre ez igaz, de távolról sem általánosíthatók - főleg nem a mai digitális képfeldolgozási eszközök tudásának ismeretében.
MDA