gvm57 írta:... De ha ügyes az ember a 350D-nek is lehet adni élőképet.
Egy kis méretű webkamerára van szükség, a gép fenekéhez egy állványcsavarral rögzíteni egy tartószerkezetet, és a kamerát a keresőhöz illeszteni.
Nappal, a gép saját obijával autofókusz üzemmódban a dioptria korrekció és a kamera összehangolásával éles képet kaphatunk, amit azuzán már számítógépen szemlélhetünk kívánság szerint.
Ez csak egy ötlet, nappal kipróbáltam a 450D-vel és működött.
Elvileg működik, de.... a kis állvány elmozdulása ezred milliméterekben megengedett, hogy fél nappal késöbb az éjszakában is pontos maradjon. Nappal elvileg ad képet a kis kamera, de éjjel egy csillagra közel sem biztos. Másrészt a reflextükör, a kameratartó, a benéző ablak lencséjének elállítódása is nagyon bizonytalanná teszi a fókusz beállítását, továbbá ehhez is kell laptop, sőt egy további webkamera!!!
Ez a módszer elvileg működik, a gyakorlatban véleményem szerint pontatlan, nehézkes és bizonytalan.
Ennél jobb, ha sima nagyítóval nézed a keresőablakot és nem kamerával. Nem kell laptop sem.
Ez viszont egyáltalán nem oldja meg a problémát, ugyanis nem azt látod, mint amit a CCD lát!!!
A live funkció is korlátozott, ha hagyományos módon használják, ugyanis pont ott nem látni, azaz csak nagyon kicsi változást a csillagpont méretében, ahol éles a kép. Persze, mert az a nagy oldalmeredekségű fókuszállítási szabályozási görbe középső lapos szakasza. A lényeg, hogy a live funkcióval elkapunk egy csillagot, és egyik irányban defókuszáljuk annyira, hogy mondjuk 10mm korong legyen. megjegyezzük a fokuszáló szögállását (szívószállal a tengely végén kis szög már látszik). A fókuszon keresztül ellentétesen is 10mm korongot állítunk be. Ezt a szöget is megjegyezzük. A kettő felezésében lesz a pontos fókusz.
Ez után oda állunk, és éles a kép. Megfigyelhető, hogy kis szögelfordulásra szinte semmit nem látunk változni a csillagpottyön! Úgy néz ki, hogy néhány fok elforgatásra nem is változik, de nem így van!!! Változik, csak olyan kicsit, amely már csak a valódi felvétel nagyított állásában lenne látható, nem a gép képernyőjén!!! Azért jó ez a módszer, mert nagyon pontosan lehet élességet állítani vele.
Figyeljük meg, hogy ha nem a kép közepén, hanem a szélén állítunk élességet, akkor egy Newton rendszer életlen képet fog mutatni! Ez a görbült fókusz-síkja miatt van így. Kell a síkjavító, és a kóma miatt nagyobb fényerő esetén kell a korrektor. Főleg asztrofotósoknak probléma a pontos élesség beállítása, és ellenőrzése hosszabb idő után, mert a cső anyaga, lehet hőfokfüggő, és idővel változik a fókusz helye!!!
A felvétel készítés elött a képmező közepétől 1/3 átmérővel odébb ajánlatos az élesség állítása, és ellenőrizni is kell, a másik irányú 1/3 eltéréssel is, illetve a kép magasságának +/- 1/3 eltolásába helyezett csillaggal is. Ez megmutatja, hogy valóban sík és merőleges a fényút tengelyére a képsík, amin a CCD fekszik. A kisméretű eltolás jobb élesreállást eredményez, mintha csak a kép közepére állunk rá! Igaz, hogy négyszer annyi idő, de a négy érték átlagával számolva sokkal pontosabb, sőt tartalmaz bizonyos mértékű teljes képre történő átlagolást is, tehát a szélek felé is élesebb lehet a felvétel képe, és javítható vele kicsit a Newton kóma és fókuszsík hiba miatti képéletlenedés is, korrektor és síkjavító lencsék nélkül is! Üdv. Imre
Ne azt sorold, hogy mit, miért nem lehet, hanem főként azt, hogy mit hogyan kell tenni a cél érdekében!
)
