A Registax a bolygófotós barátja.
A távcső mellett valamilyen CCD kamerával avi formátumban videót rögzítünk, melynek képkockái közül nagyságrendileg legalább 100-ra van szükség egy használható felvételhez. A képminőség a felhasznált képek számával nő, de kétszer jobb minőség eléréséhez nagyságrendileg négyszer több képet kell használni, tehát nem lineáris az összefüggés.
A felvétel időtartamát az illető bolygó forgásából származó elmozdulást figyelembe véve határozzuk meg aszerint, hogy ezen elmozdulás a felbontóképesség határa alatt maradjon, különben a kész felvétel is bemozdult lesz. Ebből kiindulva könnyen belátható, hogy a Mars esetén pl. több idő áll rendelkezésre, mint a gyors forgású Jupiter esetén. Egy alkalommal én 600-1200 közötti számú képet rögzítek, max. 2m 45s alatt.
A minimális használandó nyújtás a pixelméret ismeretében akkora kell legyen, hogy a távcső által leképezett legkisebb képrészlet egy pixelre essen, más szóval minden felbontani kívánt alakzatnak min 2 pixelre kell esnie, különben a felvételen nyoma vész. (Shannon mintavételezési tétele)
A távcsövek közül a rövid gyújtótávolságú példányok fókuszálása nagyon nehéz, mert az élesség tartománya, melyben a chipnek el kell helyezkedni a jó eredményhez, mindössze mikronos nagyságrendű. Akinek ilyen távcsöve van, jól teszi, ha egy fókuszírozót szerel a nyújtó tag és a kamera közé, ekkor ugyanis a nyújtott fókusznak megfelelő nyílásviszonnyal fókuszálhat. Ellenkező esetben mindig az objektív valódi nyílásviszonya a mérvadó.
A felvételt megnyitjuk a Registax egyik verziójában, majd az alul elhelyezkedő csúszkát mozgatva megkeressük a szerintünk legélesebb képkockát. Ezután az Align fülre bökve megvárjuk, míg a gép elvégzi a számításokat. Mikor végez, a Limit fülre kattintás után alul a csúszkánál leolvasható hány olyan képkocka van a felvételben, mely 80 százalékban elfogadható az általunk kiválasztott kockához képest. (A százalék állítható, alapban 80.) Tehát (n=valamennyi) kockánk fog megmaradni, (a csúszka fölött találjuk). Ezen algoritmus a legjobb légkörnél 80%-os leválogatásnál csaknem az egész avi-t megfelelőnek minősíti, azonban 7 körüli nyugodtságnál már csak kb. 70 %, 5 körüli nyugodtságnál pedig kb. 40 százalék marad használható, de két nyugtalanság se egyforma!
Az Otimize, más verziókban az Optimize/Stack fülre kattintva a képkockák átlagolása történik, ez géptől függően tíz percig is tarthat, de természetesen a képkockák számától is függ.
Miután vége a folyamatnak, a Wavelet fülre kattintva megjelenik egy elég homályos felvétel, tőle balra hat csúszkával, melyek tulajdonképpen maszkok, 1:1 1:2 és így rendre 1:6-ig. A legfelső csúszka balra mozgatva a képet élesíti, ez áll legközelebb a valóságos kontrasztok kialakításához, sajnos azonban a zajt is erősíti. A többi csúszka lefelé egyre inkább nem ad zajt, de természetellenes kontrasztot hoz létre.
Érdemes sok kombinációt kipróbálni.
A jobb oldalon lehetőség van a színegyensúlytól a kontrasztig minden más beállításra is.
Ezután a Do All-ra kattintva minden elvégzett művelet az egész képet érinteni fogja, ezután a Save paranccsal mentjük a felvételt.
Ez mind az alapok legalapja alapbeállításokkal. Az egész ismertetése könyvnyi anyag lenne, azt meg nem éri meg írni Magyarországon. Azért remélem elindulni elég lesz, a többi amúgy is összejön a kitartó fotósnak.