Köszi Gebe, én is hasznosnak érzem olvasni amiket írsz!
A fotózásnál maradva, ebben a fenti példában hogy alakulnak a mélységélességek. Milyen finom mozgatásra van szükség vajon.
Amit Gebe írt, egyre súlyosabb a rövidülő fókusztávolsággal. Az F/3-nak már szinte nincs is toleranciája. Érdekes még emellé, hogy a növekvő fényerővel az esetleg használt egyéb optikai elemek is egyre nehezebben birkóznak meg, magyarán színi és gömbi hibát is produkálnak. A kómakorrektor önmagában is szétveri a hullámfrontot, de az összes hiba nem haladhatja meg a csip pixelméretéhez számolt felbontást, különben a csillagok nagyobbak lesznek mint kellene. Ha ez nem következik be, az összhatás akkor is szinte mindig, mindenképpen tovább szűkíti a fókusz toleranciáját. Még a szűrők üvege is túlkorrekciót jelent a fókuszban, ami az anyag vastagságától és a törésmutatótól függ, meg persze, hogy hány szűrő van a rendszerben, emellé persze a fókusz helyzetét is befolyásolja/befolyásolják. Szóval jó messzire göngyölődik a dolog... (Éppen tegnap próbáltam a saját fejlesztésű reduktor 3.0-át. Most már 202/450-el is tudok fotózni.
De ne tudd meg, hogy mennyit főtt a fejem miatta.)
Összehasonlításul mondom, hogy a Cassegrainem akár mm-es toleranciával is elvan, de vizuálisan méginkább, mert a szem is kompenzál valamennyit. (Persze ettől függetlenül a minél pontosabb fókusz azért annál a távcsőnél is fontos, csak az bolygó és holdfényt lát leginkább...)
