Fotózás a sztratoszférából

[kincsesm]

Üdv

Az elmúlt héten olvastam több, régebbi sikeres bróbálkozásról, melyek során meteorológiai ballon segítségével 30 km körüli magasságba juttattak digitális fényképezőgépet, és gyönyörű képeket készítettek, amiket nézegetve az emberen olyan érzés lesz úrrá, mintha tényleg a világűr szélén fotózna. Általában 1 kg körüli "műszercsomagot" állítottak össze. Nem tudom, hogy Magyarországon csináltak-e már hasonlót amatőrök (ill. egy BME-s diákokból álló csoport mostanában épít egyet), de felmerült benem, hogy érdemes lenne megpróbálni.
Talán az amatőrcsillagász közösségben lennének érdeklődők, és össze lehetne hozni egy csoportot (akár MCSE-s keretek között, ha úgy alakul), ami kivitelezné a kísérletet.

A téma nem igazán tartozik az asztrofotózás körébe, de máshova még kevésbé. Egy ilyen kísérlet során egyedi fotókat lehetne készíteni, pl. a nappali (fekete) égen, fényesebb bolygókkal (Jupiter, Vénusz), ívbe hajló horizonttal, stb.

A felhők felett mindig süt a Nap!

Aki lát fantáziát a dologban, jelezze a fórumon, s talán összejön egy kis csapat, és a megfelelő szaktudás.

[Hozé]

Nem rossz ötlet!
Az érdekelne, hogy hogyan állítom be a kompozíciót?
Tehát hogyan nézek bele a keresőbe?
Természetesen elméletileg.

[kincsesm]

Üdv

Jó kérdést tettél fel. Jobban utánnanéztem az eddigi sikeres próbálkozásoknak. A recept általában a következőkből áll: kompakt digitális fényképezőgép, GPS vevő, és a rádióadáshoz szükséges néhány eszköz (a rádiózás terén még sajnos hiányosak az ismereteim). A műszrek egy jó hőszigetelő anyagból készített dobozban vannak, amiből csak a fényképezőgép "néz ki", ill. a rádió antennája. Repülés közben az elkészült képek megtekintésére, vagy a fényképezőgép állítására nincs lehetőség. A fényképezőgépet adott, általában közel vízszintes helyzetben szokták elhelyezni, hogy a horizont irányába nézve készítse a legtöbb képet. Mivel repülés közben valamelyest billeg, esetenként forog is a doboz, sok képet (pl. több százat) célszerű készíteni, hogy azokból azért néhány igazán jó is legyen. Az egyik kísérletben pl. 1 percenkénti képkészítést állítottak be, de ha mód van rá érdemes lehet ennél is többet készíteni. A képekhez leszállás után lehet hozzáférni a fényképezőgépről a hagyományos módon.

Egy jól sikerült, ill. egy sikeres, de kevésbé jó képeket bemutató oldal:
http://www.sbszoo.com/bear/sable/sable3.htm
http://space.1337arts.com/

Lehet újításokat is kitalálni, amik valamivel nagyobb tömeget (nagyobb ballon, több hélium) igényelnek. Ha mindent meg kell venni külön-külön, az az internetes források alapján néhány 100 USD-tól kb. 1000-ig terjed. Ez így elég sok. Ebből a ballon teherbírástól függően 50-100 USD körül van. kell bele még hélium, elkészíteni az ejtőernyőt, a többi a "műszeresdoboz". Ezekből a ballon egyszer használatos, a többi megmarad, és másra is használható. Pl, ha van rádióamatőr ismerős, esetleg használt GPS-vevős mobiltelefon, használt fényképezőgép, stb. , a költségek jelentősen leszoríthatók (akár a ballon és a hélium áráig is), és pl. 8-10 főre szétosztva talán nem annyira megterhelő.

Szerintem magyar viszonyok között így talán megvalósítható a dolog.

[András]

Estetleg a ballon helyett rakéta? Amatőr rakétaépítés, a tengerentúlon sokan űzik ezt a hobbit, nem tudom, idehaza van -e követője. Kisméretű videokamerát erősítenek a rakéta testére és pillanatokon belül kész a mozi.
És amint azt a mítoszgyilkosoktól is tudjuk, rakétát szalámiból is lehet építeni:- )

[kincsesm]

Elvileg rakétával is meg lehetne csinálni, csak akad némi biztonságtechnikai probléma. Utoljára kb. 2 éve néztem utánna részletesen a dolognak. Akkor olvastam róla, hogy amerikai amatőrök 120 km-ig jutottak egy egyfokozatú szilárd hajtóanyagú rakétával (ha jól emlékszem, 6m magas volt, és több mint 100 kg). Amerikában könnyű ilyesmivel foglalkozni, mert ki lehet vinni a sivatagba, ahol nem gond, ha esetleg más irányba megy a rakéta. Ha itt Magyarországon épülne egy, amivel pl. 30 km a cél, és valami műszaki hiba folytán a függőlegestől eltérő irányt vesz, könnyen kárt csinál, már csak azért is mert országunk település szerkezete elég sűrű. A legtöbb helyen max 20 km-re van egy újabb település. És ha oda csapódik be, elég nagy a baj.

Szerintem a rakétához is egy rakás engedélyt kellene megszerezni (talán nem lehetetlen), ami eléggé nehézkessé teszi. Legalább egy embernek valamilyen hivatalos szakképzettséggel rendelkeznie is kellene hozzá.

Az egyik közösségi oldalon találkoztam egyszer egy "Magyar Amatőr Rakétamodellező Klub" közöséggel, ahol írnak egy-két jó dolgot, de általában tenyérnyi hosszú rakétákkal foglalkoznak, és sok a teljesen szakképzetlen kísérletező, ami elég veszélyes tud lenni, tehát ez sem alternatíva.

Szóval, ha sikerülne engedélyt szerezni, és valamilyen szervezeti formában megépíteni, a biztonsági többletköltség (komoly irányító elektronika, esetleg két, vagy több fokozat) elég magas lenne. Maga a rakéta talán a kisebbik gond, mert elég komoly irodalma van, és sok mérési adatot is közzétesznek interneten, meg úgyis kellene egy szakértő hozzá.

A fentiek tükrében a ballonos verzió életképesebbnek tűnik, bár lehet több dolog is ami ellene szól, csak nekem nem jut eszembe.

[fery]

Mivel nem értek a témához, kérdezek.

Tudjuk, hogy egy jó asztrofotóhoz "hosszú" expozíciós időre van szükség. Hogyan lehet egy lufin megoldani az óragépet, és a vezetést? ... vagy ez a lehetőség rövid expoval csak és kizárólag Nap, Hold, Föld és fényes bolygók, esetleg villámok fényképezésére használható?

[kincsesm]

Szerintem a realitás a rövid expozíciós idejű felvételek készítése, amivel a fényesebb bolygók (Jupiter, Vénusz, megfelelő időben esetleg a Mars), valamint a Nap és a Hold fényképezhető. Nem igazán értek a komolyabb tükörreflexes fényképezőgépekhez, hogy azokkal van-e lehetőség nagy érzékenység mellet "rövid" expozíciós idejű képeken fényesebb csillagok megörökítésére a horizonttal együtt.

[Landy-Gyebnar Monika]

Elnézést, hogy belekotyogok, de szerintem a ballonhoz is kellene valami engedély. Azon felül mit tesz a csapat, ha a visszahulló csomag magánterületre esik és Gizi néni nem adja vissza, vagy mi van, ha kimegy az országból, stb.
Továbbá mi történik a fényképezőgép lencséjére lecsapódó, kifagyó párával, vagy eleve fűtéssel együtt menne fel?
Ha jól tudom, meteorológiai ballont hazánkban Bp. és Szeged bocsát fel, napi két alkalommal: délben és éjfélkor. Az adatokat világszerte a University of Wyoming összesíti.
Ha össze akarjátok hozni a projektet, szeretnék sok sikert kívánni hozzá!

[KVI]

Tessés egy ballonos távcső: http://www.blastexperiment.info/
2m távcső, stabilizált, nem fagyott rá a pára, viszont a második felbocsátás után megsemmisült, pedig nem volt két fillér.
Stabilizálni amúgy nem nehéz egy eszközt: nagytömegű lendkerék kell hozzá, amit tájnyelven giroszkópnak hívnak. Nagy magasságban szerinte ma párásodás se játszik, egyszerűen nincs minek kicsapódnia. Cserében nagy hideg van, a készülék könnyen lehülhet annyira, hogy a kommersz félvezetők ne vezessenek semmerre (ezekre általában a 0-70 fok közötti tartományt garantálják). Azaz a készüléket fűteni kell.
Nagy magasságban azon kívül más sugárzások is szóba kerülnek, konkrétan a Nap sugárzása, ami szintén nem egészséges az elektronikára nézve.

Ezek a problémák szerintem súlyosabbak, mint az engedély kérdése.

[kincsesm]

Szerintem is kell engedély, mert a felbocsátási hely/idő sem mindegy, hogy ne zavarja a légiforgalmat. A külföldi próbálkozások alapján ha 30-31 km magasságig megy a ballon, kb 30-40 km-el az indítási helytől szokott földet érni. Ha az ország közepéről indul egy olyan ballon, ami 30-31 km-en durran ki, valószínűleg nem megy át az országhatáron. Ha magánterületre esik, az már nagyobb probléma,mert szinte mindenhol az van. Talán az Alföld ritkábban lakott részein van a legnagyobb esély arra, hogy mezőgazdasági területen, mezőn, erdőben, stb. érjen földet a doboz, ne egy település valamelyik zárt udvarában, vagy pl. egy távvezetéken.

30 km-ig a legalacsonyabb várható hőmérséklet -58 °C. Fűtés helyett általában hőszigetelni szokták az elektronikát. Ha jó a szigetelés nem kell nagy fűtőteljesítmény. Az egyik legigényesebb (és legdrágább) kísérletet spanyol diákok csinálták meg, ők 30 km-ig jutottak. A szigetelésüknek hála a doboz belső hőmérséklete -17,5°C-ig csökkent csak le.
Néhány kép a felszerelésükről, és az egész programjukról:
http://www.flickr.com/photos/meteotek08/sets/

A párásodás nem tűnik olyan nagy problémának, a sugárzásról sem írnak túl sokat. Bedobozolják az elektronikát, és kibírja.

Találtam egy angol nyelvű leírást a technikai megvalósításról. Még nem tudtam végigolvasni, de érdekesnek tűnik:
http://www.eoss.org/pubs/faqloon.htm

Fel lehet küldeni egy távcsövet is, de "csillagászati" összegekbe kerül. A giroszkópos stabilizálás is több pénzt, nagyobb tömeget, nagyobb ballon/hélium igényt jelent. Szerintem magyar körülmények között amatőrként, a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldásokkal kell próbálkozni, hogy meg lehessen valósítani a fotózást odafenn.