Janicsillagasz írta:Elfogytak jelenleg a POU kettősök, most a CHE (Chevalier, P.S.) kettősök sziporkáznak. Többségük 10-11-12 magnis, de kellemesen nyílt, 20-30"-esek. Ezeket könnyű lesz megfigyelni, viszont mind 1906-ban mért, tehát már több mint 100 éve, így totál eltérhetnek a megadott adatoktól.
Szia János!
Először is örülök az elhatározásodnak, kívánok sok sikert és jó egeket hozzá! Néhány mondatot azért
szeretnék hozzáfűzni a témához:
Először is itt találsz egy kis írást Pourteau méréseiről:
http://www.jdso.org/volume8/number4/Smith_v8_p243.pdfÍrtad, hogy az általad kigyűjtött POU párok az Égabrosz 40. oldalán találhatóak. Ez kissé pech, mert én
elég sok (több mint 1200) POU párt mértem az elmúlt években, de ezek majd mindegyike a szomszédos
Vul csillagképben vannak, csak éppen hogy átértem a Peg csillagképbe a méréseimmel. Emiatt csak
részben tudnám kiegészíteni a munkádat a saját méréseimmel. A POU kettősök elég megbízhatóak,
némi sajátmozgást leszámítva nagy eltérések nincsenek a régi mérésekhez képest. Viszont jópár esetben
előfordult, hogy pár év eltéréssel Pourteau ugyanazt a kettőst újramérve, új kettősként új számmal
jelölte, így a WDS-ben duplán szerepelt. Ezek száma néhánnyal csökkent a méréseim nyomán.
Van sok olyan kettős, melynek valamelyik tagja tovább volt bontható. Ez vizuálisan sem lehet nehéz,
ha elvonatkoztatunk a fényességtől (halványságtól). Néhány esetben halvány GX fényesebb, csillagszerű
centruma volt az egyik komponens.
Ha esetleg a POU párok vizsgálatával a Vul csillagképbe is áthaladnál, akkor sok közös észlelésünk lenne.
Lényeges dolog! Érdemes friss adatállományt használni. Mindenképpen a WDS-t javaslom, az itteni
fórumokban említésre került, hogy sok hibát tartalmaz, de ezek a hibák folyamatosan csökkennek.
Én évente többször is letöltöm az aktuális WDS-t, mindíg ez alapján dolgozom Guide program alól.
CHE kettősök: A friss WDS csupán a következő CHE párok esetén tartalmaz egyetlen, felfedezés
idejére eső mérést: 9, 27, 42, 83, 134, 186, 425, 452. (Plusz amit nem vettem észre
Az összes többi rendelkezik 1998-as, vagy későbbi méréssel is. Gyakori a 6-7 mérés kettősönként.
Én közel 400-at mértem, vagy kerestem, volt köztük jópár negatív is. Általában azt lehet róluk
mondanom, hogy kényelmes, megbízható párok. Könnyű megtalálni, azonosítani őket. Sok esetben
lehet találni a már katalogizált tagoknál közelebbi csillagokat is, Pl.: LAD 1, meg néhány BKO.
De....
Volt egy érdekes eset: Szintén a Vul csillagképben az NGC 6830 NY körzetében egy 2 foknyi átmérőjű
terület tavaly még tartalmazott pár tucatnyi, zömében csak egyszer mért CHE kettőst.
Én még 2008-ban végigfotóztam a területet, megmérni ezeket az akkor "elhanyagolt kettős"-ként
jelölt párokat. Bukta volt az egész. Semmi sem akart stimmelni, alig sikerült néhány kettőst úgy-ahogy
azonosítani. A terület egyéb kettőseivel semmi gond nem volt, csak a CHE-párokkal.
A neten sem találtam információt Chevalier méréseivel kapcsolatban, így jó ideig fiókban maradt ez
az anyag. Tavaly gondoltam egyet, kimértem a képeket a saját eszem szerint és egy cikkben meg-
írtam a DSSC 19-ben: "Lost Chevalier pairs" címmel. Nagy meglepetésemre ez arra sarkallta az USNO
munkatársait, hogy utána nézzenek a számukra hozzáférhető anyagokban (lemezeken). Ebből az
USNO (WDS) munkatársa William Hartkopf írt egy cikket, ami meg is jelent az idei DSSC 20-ban:
"Lost Chevalier pairs - a followup" címmel. A DSSC-k letölthetők a következő helyről :
http://www.webbdeepsky.com/dssc/dssc.htmlSzóval annak idején volt kis gubanc a lemezek kimérése, tájolása során. Érdemes elolvasni a cikket.
Úgy gondolom ilyen dolgok tudnak némi lökést adni az amatőrök munkájához. A lényeg, hogy az eredeti
mérések megfelelő átszámolásával "helyre" kerültek ezek a párok. Néhány kiesett a WDS-ből, a többi
pedig össze lett kapcsolva a felfedezés utáni mérésekkel.
Így visszagondolva-, és visszatérve az iromány elejére, valami olyasmit éreztem ki a soraidból, mint
amikor jó évtizede elkezdtek izgatni az olyan kettősök, mint BAL, STI és nagy lendülettel kezdtem
ezek észlelésébe, megtalálásába. Akkor még vizuálisan észleltem, jó volt egy kicsit nosztalgiáznom.
Ezeknek a nem túl gyakran mért kettősöknek a vizuális észlelésével is ki lehet deríteni néhány érdekes
dolgot. Lehet találni köztük olyat, melynél már vizuálisan is ki lehet szúrni valamelyik tag sajátmozgását,
az esetleges rossz WDS azonosító pozíciót, netán újabb komponenseket. Ha meg a későbbiekben lesz
kedved-, lehetőséget némi fejlesztésre (óragép, webkamera vagy fényképezőgép), akkor pedig egészen
más lehetőségek is megnyílnak előtted. Természetesen bár neked címeztem ezeket a sorokat, igaz ez
bárkire is, aki elég lendülettel vág bele a kettősök világába.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy akinek nincs lehetősége eszközök fejlesztésére, nagyobb távcső
beszerzésére, azok "virtuálisan" is tudnak értékes munkát végezni. Napjainkban hozzáférhető nagyon
sok égfelmérő programokon alapuló adatbázis, ahonnan némi fifikával ki lehet nyerni pl. közös saját-
mozgású (cpm) párokat. A JDSO és DSSC is tartalmaz e módszerrel végzett "méréseket", illetve az
Argyle által megjelentetett kettős észlelő kézikönyv új kiadása is tartalmaz erre vonatkozó információt.
Na azt hiszem most egyszuszra jónéhány hozzászólásnyi elmaradást be is pótoltam
Jó egeket: Ernő