Re: Mit észleltem tegnap (mély-ég) ?
Elküldve: 2021.02.22. 22:46
Az utolsó éjszaka volt a legszebb, legsötétebb ég. Ekkor a fő célpontok az Orion mélyég objektumai voltak, különösen a halvány, korábban sosem észlelt ködösségek.
A kisebb fényes ködök OIII szűrővel látszottak szépen: NGC 2071 (egy csillag körül alig észlelhető, halvány ködösség), M 78 (nagyon fényes, feltűnő, kerek ködösség, az egyik oldala határozott, íves szegélyű, a másik diffúzabb. Kicsit üstökös jellegű látvány), NGC 1999 (halvány csillag körül kicsi, határozatlan körvonalú nehezen észlelhető ködfolt), NGC 1788 (halvány, határozatlan körvonalú kiterjedt ködfolt két csillag között). Érdekes volt az NGC 1980, amely szűrő nélkül egy fényes csillag és egy közepesen fényes csillagpár körüli ritkás nyílthalmaznak látszott, a Nair al Saif - Iota Orionis hármasból az A és a B tag tag is jól látható volt. A látómező északi felén szűrő nélkül is derengett az M42 széle. OIII szűrővel viszont már a halmaz fényesebb csillagai körül halvány ködösség is feltűnt.
A 120/600-assal érdekes RFT célpont volt a Collinder 70, az Orion öv középső része körüli gazdag és hatalmas csillagcsoportosulás, noha a több mint 2 fokos kiterjedésével és laza szerkezetével kevéssé tűnt nyílthalmaznak (pedig az).
Aztán következett az IC 434 és a Lófej-köd. Most viszonylag kis nagyítással próbálkoztam (75x, a 16 mm Naglerrel), kifejezetten sötét égen, relatíve nagy horizont feletti magassággal végre sikerült elkapni: A H-Beta szűrővel a teljes látómező közepén áthúzódva a nagyon halvány ködösség látszott, ha a fényes Alnitak (Zeta Orionis) nem volt a képmezőben. A keleti oldalon a határvonal viszonylag éles, elkülönült, a nyugati oldalon a sötét égi háttérbe való átmenet fokozatos, diffúz. Kb. 10 perces nézelődés, szemszoktatás után három fényesebb csillag alkotta háromszögön belül a ködösség kontúrosabb keleti oldalán egy helyen sötétebb folt, lekerekített háromszöghöz hasonló betüremkedés tűnt fel, bizonytalan, diffúz szegéllyel. (Nemhogy a lófej-formát, de még valami minimális asszimetriát sem láttam. De azért így is nagyon örültem…)
A következő két nagyon halvány RFT célponthoz is nagyon kellett a nagyon sötét ég, a nagy, 4 fokos látómező (120/600 akromát, 25mm/100 fokos ES okulár) és a H-Beta szűrő:
Az IC 2118 (Boszorkányfej-köd) bizonytalan körvonalú, nagyon halvány, de egyértelműen azonosítható, elnyújtott, kicsit ívelt ködsávként jelent meg, középtájon egy relatíve fényesebb csillaggal. Körülbelül másfél-két fokos méretű volt a látható rész, de a képekről ismert középső kitüremkedés (a "boszorkány orra") nem volt kivehető, csak egy sima, diffúz szegélyű ív volt az alakzat.
A Barnard-hurok (Sharpless 2-276) kicsit körülményesebb megfigyelést igényelt: A 4 fokos látómezőbe természetesen nem fért bele a teljes köd, csak kb. a harmada-negyede. Viszont a vastagsága csak fél fok körüli, ezért nagyon halvány, diffúz körvonalú ködsávként egyértelműen felismerhető volt: Az északi végétől kezdve sikerült végig pásztázni, kb. 8-10 fok hosszúságban. Azonban a látható rész kb. az Orion övének meghosszabbításánál véget ért, a hurok fotókról ismert déli, a Rigel felé hajló íve már nem volt látható. A ködsáv északi fele mellett jól látható volt az M 78 fényes foltja. A ködsáv északi és a déli végpontja és az M78 melletti vastagabb, kicsit fényesebb rész határvonala jól elkülönül, a többi rész határa nagyon diffúz, füstszerű, inkább a látómező széleihez képest érzékelhető minimális intenzitáskülönbség.
Az Orion alakzatait a Nagy Orion Köddel zártam – kíváncsi voltam, hogy ezen a sötét égen a Nagler okulárral milyen képet mutat. Hát, nem csalódtam: OIII szűrővel hatalmas, teljes látómezőt kitöltő gyönyörű alakzatnak mutatkozott. Rengeteg részlet volt látható: a két dél felé nyúló "szárny", bennük finom szálas szerkezet. A nyugati oldali ív magasan elnyúlik, szinte félkört alkot. A keleti oldalon az ív alatt egyenes nyúlvány, alatta nagyon halványan még egy párhuzamos ködsáv is feltűnt. Nyugatra is van egy ferde nyúlvány a másik ív alatt. Jól látható a Trapezium mind a 4 csillaga, körülötte a köd legfényesebb része, tőle északra markáns sötét folt a ködösség szélén. Az M43 jól elkülönült, fényes, enyhén négyszögletes alakzat a fő alakzattól északra, attól egy sötét sávval elválasztva.
Az Orion után áttértem a Rák és a Szextáns csillagkép alakzataira. Az óriási (majd másfél fok) és látványos M44-et (Méhkas-halmaz) az RFT-vel, a szintén nagyon szép, de azért jóval kisebb (kb. fél fokos) M67-et az RFT mellett a Newton távcsővel kis nagyítással is meg tudtam csodálni. Az utóbbi a nagy távcsőben szinte a teljes látómezőt kitöltő gazdag és sűrű halmaznak bizonyult, benne örvényszerű csillagívek is felismerhetők voltak. Az észak-keleti szélén egy fényesebb csillag (HD 75700) ragyogott.
A galaxisok közül csak az NGC 2775 bizonyult valamennyire izgalmasnak: közepesen kiterjedt, kissé elnyújtott ellipszis formájú, középfelé sűrűsödő, diffúz szegélyű ködösség volt, jól kivehető, fényesebb maggal. Az NGC 3166 és NGC 3169 egy látómezőben látszó két hasonló méretű és fényességű, ovális, diffúz ködfoltnak bizonyult elkülönült maggal. Az UGC 5373 (Szextáns B irreguláris galaxis) csak apró, alig láthatóan halvány, határozatlan körvonalú ködfoltként tűnt fel, a párja, a kicsit nagyobb de kicsit halványabb UGCA 205 (Szextáns A irreguláris galaxis) már egyáltalán nem látszott, ahogy láthatatlan maradt a PGC 88608 (Szextáns Törpe Galaxis) is.
Az észlelés végén még megkerestem az NGC 2392-t az Ikrekben: Az Eszkimó-ködnek is nevezett planetáris kicsi kerek, kompakt, határozott körvonalú ködfolt volt, a közepe kicsit fényesebbnek látszott.
A sort ismét az Örvény-galaxis zárta, de erről már írtam...
A kisebb fényes ködök OIII szűrővel látszottak szépen: NGC 2071 (egy csillag körül alig észlelhető, halvány ködösség), M 78 (nagyon fényes, feltűnő, kerek ködösség, az egyik oldala határozott, íves szegélyű, a másik diffúzabb. Kicsit üstökös jellegű látvány), NGC 1999 (halvány csillag körül kicsi, határozatlan körvonalú nehezen észlelhető ködfolt), NGC 1788 (halvány, határozatlan körvonalú kiterjedt ködfolt két csillag között). Érdekes volt az NGC 1980, amely szűrő nélkül egy fényes csillag és egy közepesen fényes csillagpár körüli ritkás nyílthalmaznak látszott, a Nair al Saif - Iota Orionis hármasból az A és a B tag tag is jól látható volt. A látómező északi felén szűrő nélkül is derengett az M42 széle. OIII szűrővel viszont már a halmaz fényesebb csillagai körül halvány ködösség is feltűnt.
A 120/600-assal érdekes RFT célpont volt a Collinder 70, az Orion öv középső része körüli gazdag és hatalmas csillagcsoportosulás, noha a több mint 2 fokos kiterjedésével és laza szerkezetével kevéssé tűnt nyílthalmaznak (pedig az).
Aztán következett az IC 434 és a Lófej-köd. Most viszonylag kis nagyítással próbálkoztam (75x, a 16 mm Naglerrel), kifejezetten sötét égen, relatíve nagy horizont feletti magassággal végre sikerült elkapni: A H-Beta szűrővel a teljes látómező közepén áthúzódva a nagyon halvány ködösség látszott, ha a fényes Alnitak (Zeta Orionis) nem volt a képmezőben. A keleti oldalon a határvonal viszonylag éles, elkülönült, a nyugati oldalon a sötét égi háttérbe való átmenet fokozatos, diffúz. Kb. 10 perces nézelődés, szemszoktatás után három fényesebb csillag alkotta háromszögön belül a ködösség kontúrosabb keleti oldalán egy helyen sötétebb folt, lekerekített háromszöghöz hasonló betüremkedés tűnt fel, bizonytalan, diffúz szegéllyel. (Nemhogy a lófej-formát, de még valami minimális asszimetriát sem láttam. De azért így is nagyon örültem…)
A következő két nagyon halvány RFT célponthoz is nagyon kellett a nagyon sötét ég, a nagy, 4 fokos látómező (120/600 akromát, 25mm/100 fokos ES okulár) és a H-Beta szűrő:
Az IC 2118 (Boszorkányfej-köd) bizonytalan körvonalú, nagyon halvány, de egyértelműen azonosítható, elnyújtott, kicsit ívelt ködsávként jelent meg, középtájon egy relatíve fényesebb csillaggal. Körülbelül másfél-két fokos méretű volt a látható rész, de a képekről ismert középső kitüremkedés (a "boszorkány orra") nem volt kivehető, csak egy sima, diffúz szegélyű ív volt az alakzat.
A Barnard-hurok (Sharpless 2-276) kicsit körülményesebb megfigyelést igényelt: A 4 fokos látómezőbe természetesen nem fért bele a teljes köd, csak kb. a harmada-negyede. Viszont a vastagsága csak fél fok körüli, ezért nagyon halvány, diffúz körvonalú ködsávként egyértelműen felismerhető volt: Az északi végétől kezdve sikerült végig pásztázni, kb. 8-10 fok hosszúságban. Azonban a látható rész kb. az Orion övének meghosszabbításánál véget ért, a hurok fotókról ismert déli, a Rigel felé hajló íve már nem volt látható. A ködsáv északi fele mellett jól látható volt az M 78 fényes foltja. A ködsáv északi és a déli végpontja és az M78 melletti vastagabb, kicsit fényesebb rész határvonala jól elkülönül, a többi rész határa nagyon diffúz, füstszerű, inkább a látómező széleihez képest érzékelhető minimális intenzitáskülönbség.
Az Orion alakzatait a Nagy Orion Köddel zártam – kíváncsi voltam, hogy ezen a sötét égen a Nagler okulárral milyen képet mutat. Hát, nem csalódtam: OIII szűrővel hatalmas, teljes látómezőt kitöltő gyönyörű alakzatnak mutatkozott. Rengeteg részlet volt látható: a két dél felé nyúló "szárny", bennük finom szálas szerkezet. A nyugati oldali ív magasan elnyúlik, szinte félkört alkot. A keleti oldalon az ív alatt egyenes nyúlvány, alatta nagyon halványan még egy párhuzamos ködsáv is feltűnt. Nyugatra is van egy ferde nyúlvány a másik ív alatt. Jól látható a Trapezium mind a 4 csillaga, körülötte a köd legfényesebb része, tőle északra markáns sötét folt a ködösség szélén. Az M43 jól elkülönült, fényes, enyhén négyszögletes alakzat a fő alakzattól északra, attól egy sötét sávval elválasztva.
Az Orion után áttértem a Rák és a Szextáns csillagkép alakzataira. Az óriási (majd másfél fok) és látványos M44-et (Méhkas-halmaz) az RFT-vel, a szintén nagyon szép, de azért jóval kisebb (kb. fél fokos) M67-et az RFT mellett a Newton távcsővel kis nagyítással is meg tudtam csodálni. Az utóbbi a nagy távcsőben szinte a teljes látómezőt kitöltő gazdag és sűrű halmaznak bizonyult, benne örvényszerű csillagívek is felismerhetők voltak. Az észak-keleti szélén egy fényesebb csillag (HD 75700) ragyogott.
A galaxisok közül csak az NGC 2775 bizonyult valamennyire izgalmasnak: közepesen kiterjedt, kissé elnyújtott ellipszis formájú, középfelé sűrűsödő, diffúz szegélyű ködösség volt, jól kivehető, fényesebb maggal. Az NGC 3166 és NGC 3169 egy látómezőben látszó két hasonló méretű és fényességű, ovális, diffúz ködfoltnak bizonyult elkülönült maggal. Az UGC 5373 (Szextáns B irreguláris galaxis) csak apró, alig láthatóan halvány, határozatlan körvonalú ködfoltként tűnt fel, a párja, a kicsit nagyobb de kicsit halványabb UGCA 205 (Szextáns A irreguláris galaxis) már egyáltalán nem látszott, ahogy láthatatlan maradt a PGC 88608 (Szextáns Törpe Galaxis) is.
Az észlelés végén még megkerestem az NGC 2392-t az Ikrekben: Az Eszkimó-ködnek is nevezett planetáris kicsi kerek, kompakt, határozott körvonalú ködfolt volt, a közepe kicsit fényesebbnek látszott.
A sort ismét az Örvény-galaxis zárta, de erről már írtam...