Na itt a bibi. A fotonok száma nem ugyanannyi!
Példa: Telihold. Az egyszerűség kedvéért 2 db 50°-os plössl okulárt használunk. Az egyik 24mm, másik 4,7mm fókusszal rendelkezik. Először betesszük a 24 mm-est. A Hold teljes korongja belefér a látómezőbe, az összes róla érkező foton a szemünkbe jut, a felületi fényessége brutál nagy, a látvány után káprázik a szemünk. Ezután betesszük a 4,7mm-est. A Holdkorong kb. negyede fér a látómezőbe, (azaz a 3/4-éről nem érkezik foton a szemünkbe), az is jóval alacsonyabb felületi fényességgel. Talán még szűrő se kell.
Az ne zavarjon meg téged, hogy a kilépő pupilla csökkenésével együtt növekszik a képméret, a két dolog nyilván együttjár. Ahogy növeljük a nagyítást, egyre több terület marad le a látómezőről és annak a fénye már nem jut el a szemünkig, ezenkívül ami a látómezőn belül marad, annak a felületi fényessége is csökken. Ahogy szűkítjük a nyílást, egyre több fénysugarat zárunk ki. És igen, a képméret növekedésével jobban eloszlanak a fotonok a retinán.
Miért látod a Holdat halványabbnak UGYANAZON NAGYÍTÁSON (mondjuk 200x) egy 10 centis távcsőben, mint egy 30 centisben? Mert az előbbinél ennél a nagyításnál jóval kisebb a kilépő pupilla. Amikor ránézel messzebbről az okulárra és látod megjelenni a kilépő pupillát, akkor gyakorlatilag az objektívet látod. Tehát az objektív átmérője és a kilépő pupilla átmérője között szoros összefüggés van!
Bocsi, ha nagyon elragoztam...