Na, éppen most téptem le a szememet az okulárról.
Mire besötétedik, már tök alacsonyan lesz, ráadásul nálam már takarásban, így inkább világosban (18:00 és 18:30 között - NyISz) néztem meg.
A seeing nem rossz, de inkább csak átlagos, vagy éppen csak egy kicsivel jobb az átlagostól.
A 160-as APO-val szűrő nélkül semmilyen részlet nem látszik a Vénuszon - legalábbis a saját szem-ideghártyám szerint...
Háromféle erősségű Baader ND szűrőm van; a legerősebb, 1% áteresztésű (ND=1.8) volt a legjobb. Azzal már nagyon szépen, plasztikusan mutatta magát a bolygó, a "szarvacskák" kibökték a szememet (nem szó szerint
). Az 5mm-es Baader Genuine Ortho-val tökéletes volt a kép (kb. 260x), a fókuszon kívül a magas-légköri áramlatok szépen megmutatták magukat: egy darabig még éles maradt a kép, de erősebben kezdett hullámozni (ekkor a magas-légkör volt a fókuszban). Fókuszon belül csak egyszerűen homályossá esett szét.
A lényeg, hogy a terminátor közepénél, és attól kissé délre mintha sötétebb lett volna a Vénusz középső része. Ennek határvonalát nem láttam, de kicsit olyan volt, mint a paraboloid tükör Foucault-tesztje, csak nem középpontos elhelyezkedéssel, hanem kissé délre tolva a sötét részt. Azaz a felszínt (illetve a felhőtakarót) azon a környéken kicsit sötétebbek láttam, de ismétlem: ennek a sötétebb résznek nem láttam a peremét, csak egy diffúz folt volt, és az intenzitás-különbség is egészen minimális mértékű volt. De talán nem csak optikai csalódás volt (?), mert többszöri beállítás esetén is láttam.
A bolygó megvilágított széle borotva éles volt, és semmilyen fényesebb peremet nem láttam rajta. A diszperzió-szűrőt feltettem az okli elé, amivel tökéletesen semleges, éles, fehér bolygóperemet tudtam "varázsolni" az okulárba, a szarvak csodálatosan szépen látszottak.
Összefoglalva: egy viszonylag erős ND szűrő nélkül - szerintem - nem szabad a Vénuszt vizualizálni. Azzal viszont nagyon szép - még ha felhőfoszlányokat nem is láttam most rajta 160mm-es átmérővel.
MDA
