Hold-észlelés

[Sidius]

Ide teszek egy képet a területről, mely két nappal első negyed után készült 195/1300 N +Scopium instrumentumokkal. Ilyenkor ott már elég magasan áll a Nap. Sajnos ilyesmi Napállásnál nincs jobb képem, ez is mindössze harminc kockából készült, de pótolni fogom, hogy hűbb képet kapjak. Teliholdnál is le fogom fotózni a vidéket, csak derüljön már ki végre az ég!

[Csillagos Pisti]

Szép felvétel Sidius!
Különösen tetszik nekem a jobb szélen a Dionysius kráter sávjai, néhol olyan hatásúak, mintha sötét sugarai lennének, és nem világosak. Nem tudom eldönteni, ez most sötét , vagy világos sávrendszer?

[Sidius]

Valóban érdekes hatása van, szerintem főleg mert egy éles, világos gyűrű van a kráter körül. A vidék is dombos, az árnyékok még nem tűntek el teljesen. A sugársávok közül viszont a világosak érnek csak a kráterig, úgyhogy világos sávrendszernek mondanám. De tényleg nagyon érdekes. Ehhez a furcsa megjelenéshez biztos a környezet is hozzájárul, mert ösztönösen mindig ahhoz viszonyítunk.

[Obszidián]

Üdv!

Köszönöm a válaszokat és mindenképpen rápróbálok majd megfelelő megvilágítási viszonyok mellett! Hátha legalább valami foltokat meglátok belőle.

Szia Viktor.
Most van egy kis időm, ezért talán másoknak is tudok segíteni.
Nagyon egyszerű a képlet amivel közelítő pontosággal kiszámolhatod,
hogy ELMÉLETILEG milyen átmérőjű krátert láthalol meg optimális
viszonyok mellett a Holdon. Ez a távcső felbontóképessége, illetve
attól függ, hogy az adott pillanatban milyen távolságra van a Hold.
A kráter átmérője, amit még megláthatsz a Holdon :
x = tg alfa x a Hold pillanatnyi távolságával.
Az alfa a távcső felbontóképessége.
A Hold földközelben kb. 368 104 km-re van, földtávolban kb. 405 696 km-re.
Például, egy 80 mm átmérőjű objektív elméleti felbontóképessége 1,45 ívmásodperc.
Ezzel, ha a Hold földközelben van, akkor egy 2590 méteres krátert meglehet látni,
ha gyakolott észlelő vagy. Viszont, ha a Hold földtávolban van, akkor csupán csak
egy 2850 méteres krátert lehet észlelni.
Egy 150 mm-es távcsővel, aminek a felbontó képessége 0,77 ívmásodperc / a papirforma szerint/,
a Hold földközelségénél elméletileg 1380 métres kráter látható. Ha a Hold földtávoban van
ezzel a távcsővel 1510 méteres kráter talán még észrevehető.
EZEK MIND elméleti értékek A valóságban ennél jóval rosszabbak az értékek.
A levegő turbolenciája, páratartalma stb, stb ..miatt.
Talán, ha jól emlékszem, Vizi Péter írt arról, hogy milyen fontos a gyakorlati észlelés!
Nem mindegy, hogy milyen szögben tekintünk bele az okulárba!
Ha, egy kicsit oldalról nézük az okliba, olyan részletek is láthatóvá válnak
amit, egyenes betekintéssel nem veszünk észre
Itt van mégegyszer az általam korábban idézett link :
http://www.csillagaszat.hu/a_het_csilla ... tkepe.html
Obszidián.

[tobe_]

Ebből az adatból is látszik, hogy ha egy Hold felszíne felett UFO-nak vélt tárgy repül, az akkor több kilométeres méretűnek kellene legyen, ami azért elég érdekes lenne, mert ahhoz meg mi iszonyú energia is kellene, azt csak úgy ide-oda reptetni ... tehát nem sok valószínűsége van az ilyennek, vagy a neten szereplő ilyesfajta videóknak.

[Cseh Viktor]

Üdv mindenkinek!

Nagyon köszi a leírást Obszidián és főleg a pontos számítási formulákat. Azt hiszem vagy 7 éve olvastam először az "Amatőrcsillagászok kézikönyvében" hogy kb. milyen távcsővel milyen részletek pillanthatóak meg, de jó hogy ide leírtad ezeket.
Viszont ezek a határok a megvilágítottság mértékétől is nagyban függenek, ugyanis a kis objektumok más-más kontrasztkülönbséggel láthatóak attól függően hogy milyen szögben kapják a napfényt. Pl egy pici krátert sokkal könnyebben észreveszek amikor a belseje árnyékos mint amikor már teljesen bevilágított; azért mert nagyobb a kontrasztkülönbség a kráter és a környezete között!

Egy másik nehezen érthető dolog hogy az agynak is nagy szerepe van a kép előállításában. Ennek a legjobb bizonyítéka számomra a rianások megfigyelése. Konkrét példának említem a Hadley-rianást az Appenninek lábainál. a régebbi 80/900-as lencsésemmel orthoszkopikus okulárral sikerült már megfigyelnem pedig a szélessége kb 1,5km...ez egy 80-as lencse elméleti felbontásán túl van mégis látható volt jó légköri viszonyok mellett. És ugyan ez a helyzet a rianások többségével. Kisebb műszerrel is megfigyelhetőek mint amire a szélességükből következtetni lehetne...
Gyakorlatilag a vékony ám hosszú barázdákat könnyebb észrevenni mint a nagyobb de körszerű krátereket.
De pl. mély-ég rajzolásnál figyeltem meg hogy egy halvány csillagokból álló láncot is könnyebben kiszúrok, mint egy fényesebb de magányos csillagot. Persze ezt nem extrém különbségekre értem!
Mintha az agy és a szem módszeresen "keresné" a számára érdekes vagy feltűnő objektumokat.


Másnak is van ilyen tapasztalata?

[astrohist]

A Hold (és a bolygók) felszíni részleteinek észlelhetősége nem olyan egyszerű, ezekre nem érvényes a hagyományos Dawes-képlet! (A felbontóképességre az ismert formula csak pontszerű fényforrásokra érvényes, sötét háttéren, ha azok fényessége közel egyenlő.)
Viktor nagyon jól felismerte, hogy felülettel rendelkező égitestek felszínlén a láthatóság sokkal összetettebb, elsősorban függ a környezet kontraszt különbségétől. A Mars felületén pl. egy adott méretű távcső már nem mutat meg olyan finom részleteket, mint ugyan akkora szög-kiterjedésű objektumok esetében a Jupiteren, ahol erősebbek a kontraszt különbségek.
A Holdnál méginkább összetett a helyzet. Ui. a egy objektum, amely lapos megvilágításnál hosszú árnyékot vet "észlelhető" - az árnyéka révén. A rianások esetében éppen ez a helyzet: voltaképpen az árnyéka emeli ki. De esetleg ugyan azt a rianás meredek megvilágításnál nem látni. Hasonló a helyzet a kis gödörkráterekkel, amelyek saját önárnyékukkal elütnek a környező világosszürke területtől. Persze részletek ilyen esetekben nem láthatók. (Itt hallgatólag feltételeztem, hogy a megfigyelés ideális légköri körülmények közt történik. A helyzet forditva is febnnáll: nagyon fényes fiatal apró kráterek meredek megvilágításnál akkor is fénypontként láthatók a sötétszürke háttérben (pl. a tengerek felszínén), ha méretüket tekintve a felbontóképességnél kisebbek! BQ

[Csillagos Pisti]

Sziasztok! Viktor megfigyelését mintegy "alátámasztván" magam is csak megerősíteni tudom a Hadley rianás láthatóságáról való tapasztalatait! Egészen véletlen én is néhány éve, kiváló, rezzenéstelen légkörnél tudtam megfigyelni- igen rövid ideig- a Hadley rianás világos fehér csíkját! A terminátor még igen messze járt, de léte egyértelmű volt számomra abban a kis völgyben. Árnyéka, érdekes módon nem volt oly feltűnő, mint a napsütötte világos része. Ha hasonlítanom kéne valamihez, nos olyan volt, mint egy vékony fehér fonalféreg. Viszont az is igaz, hogy nagyon röpke ideig engedte a légkör megfigyelni.

[Obszidián]

Mostanában nem nagyon gyönyörködhettünk a Hold látványában
a rossz idő miatt. Ezért itt egy szép kép az LPOD albumából :
http://lpod.wikispaces.com/January+19%2C+2014
Obszidián.

[Sidius]

Nekem is van egy közelmúltból. (Persze, nem a föntebbi linkre akarok trónfolni! )
(249/1030N+5x+Scopium)