Csillagváros.Hu

Sajnos a mára tervezett szimultán észlelés az időjárás miatt elnapolva. Halvány holdhaló jelenség látható ezekben a percekben. Reménytelen a ma esti észlelés részemről.

üdv.,
Gábor

Kocsis Antal írta:Gratulálok én is Földvári István Zoltán és Cseh Viktornak az Endymion kráter és környékének szimultán rajzához és leírásához. Igen, nagyon helyesen írja István, hogy minden...

Köszönöm Antal! Tegnap sajnos nem volt lehetőségem távcsőhöz, pedig szívesen észleltem volna. Ma viszont az elveszettnek hitt rajz került kidolgozásra:

http://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=32814

Lehetne még több szimultánt hirdetni, ámbár nekem és Viktornak is van egy listánk nem is akármilyen célpontokkal.

Nekem tegnap sikerült az időjárás miatt hosszú idő óta először Holdazni. Gyönyörű volt a kép, a Descartes-fennsík, az Appenninek, a Fra Mauro, a Plato, a déli krátervidék, a Felkelő nap a Kopernikusznál mind fantasztikus volt, egyes pillanatokban 500x-ig is lehetett nagyítani . Jó lett volna fotózni is, de a 2001-es, nagyon sokat próbált hűséges kis laptopom megunta a 8 év csillagászati szolgálatot. Egyelőre maradok vizuális típus, amíg nem sikerül egy kamerázós gépet találni.

Sikerült beruházni egy QHY 5L II típusú kamerára, amiből régebben már kipróbáltam egy példányt. 20-án nem sok körülmény kedvezett a fotózásra, de mélyebb ismerkedés gyanánt egy 19 képes mozaik összejött a Holdról. Nem sok idő volt, de azért úgy ahogy összeállt. (100/1000 Pegazus akromát, primer fókuszában):

Gratulálok a képhez János! Nagyon jó lett.

Zs.

Októberi párás időben készült 1 expós fotóm
kamera: Canon 600D távkioldóval és tükörfelcsapással
műszer: Celestron C90 (billenőtükrös MC 90/1200)

Üdv,sziasztok!

Szeretném kiszámolni,hogy egy adott átmérőjű,felbontóképességű műszerrel a Hold esetében milyen méretű alakzatokat lehet azonosítani ideális körülmények esetében.
Tehát biztosan tudnom kéne ,hogy a Hold távolságában mondjuk 1-2" -es felbontás hány km-t jelent,hogy ez kiszámolható legyen.

Vegyem a Hold átmérőjét 30'-nek ,méretét átmérőben lehet tudni, 3476 km. 3476:30
Ezekből számoljam ki mondjuk először az 1'-et,ami 115.8km,majd ebből már lehet számolni az adott műszer
felbontóképességét ismerve a látható legkisebb alakzat méretét.
Tehát mondjuk egy 60-as refraktor esetében 2"-es felbontással számolva 115,8:30 ,az kb. 3.86km-re jön ki.
Mondjuk 4km a legkisebb felismerhető alakzat 60-as refraktorral, míg egy 120-as refraktornál 1"-es számolva a felbontást,1 93km,tehát mondjuk 2km.
Ha nem tévedek így ez megfelelő számolás!?

Köszönöm a hozzászólásokat!

Üdv:Laci

A számolás helyes! Én felállítottam egy tapasztalati értéket is, ami némileg kisebb alakzatokat eredményezett, mint a számított. Éles peremű kráterek esetén ideális megvilágítás mellett 250 mm-es objektív jó körülmények esetén 500 m felbontására biztosan képes. Az okulárba nézve ez már próbára teszi a megfigyelőt is, de fotografikusan is többszörösen sikerült bizonyosságot nyernem. Érdekes kérdés, hogy vajon milyen arányosság van az objektívek átmérője és a felbontható legkisebb részletek között, ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy fele akkora átmérőhöz pontosan fele akkora felbontás tartozik. Most egy 100-as akromáttal fogok próbálkozni, pont ennek kiderítése céljából.
A számolt és a tapasztalt adatok közötti -különben nem nagy- eltérés oka az lehet, hogy a képlet pontszerű fényforrásokra vonatkozik, de az optika törvényei nem csak egy képletben fejezhetők ki, nem csak Rayleigh, hanem pl. Dawes és Sparrow határ is létezik, és emellett a holdi alakzatok megfigyelhetőségi viszonyait -mivel mind egyedi- nem lehet általános szabályokkal leírni. Sokan könnyű célpontnak tartják a Hold felszínét, de én inkább könnyebben elérhetően látványosnak mondanám. De a határokat csak olyan távcsővel lehet feszegetni, ami szélsőségesen nagy nagyításnál is megállja a helyét pl. bolygók megfigyelésekor is.

Sidius írta:A számolás helyes! Én felállítottam egy tapasztalati értéket is, ami némileg kisebb alakzatokat eredményezett, mint a számított. Éles peremű kráterek esetén ideális megvilágítás mellett 250 mm-es objektív jó körülmények esetén 500 m felbontására biztosan képes. Az okulárba nézve ez már próbára teszi a megfigyelőt is, de fotografikusan is többszörösen sikerült bizonyosságot nyernem. Érdekes kérdés, hogy vajon milyen arányosság van az objektívek átmérője és a felbontható legkisebb részletek között, ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy fele akkora átmérőhöz pontosan fele akkora felbontás tartozik. Most egy 100-as akromáttal fogok próbálkozni, pont ennek kiderítése céljából.
A számolt és a tapasztalt adatok közötti -különben nem nagy- eltérés oka az lehet, hogy a képlet pontszerű fényforrásokra vonatkozik, de az optika törvényei nem csak egy képletben fejezhetők ki, nem csak Rayleigh, hanem pl. Dawes és Sparrow határ is létezik, és emellett a holdi alakzatok megfigyelhetőségi viszonyait -mivel mind egyedi- nem lehet általános szabályokkal leírni. Sokan könnyű célpontnak tartják a Hold felszínét, de én inkább könnyebben elérhetően látványosnak mondanám. De a határokat csak olyan távcsővel lehet feszegetni, ami szélsőségesen nagy nagyításnál is megállja a helyét pl. bolygók megfigyelésekor is.

Szia János!

Köszönöm a megerősítést!
A számolást a könnyebbség kedvéért vettem 120/d-re ,és nekem is az a tapasztalatom,hogy jó körülmények és megfelelő műszer esetében az alábbi számolási eredménynél kisebb részletek is megfigyelhetők.

Kíváncsian várom milyen eredményekre jutsz a 100/1000-es refraktorral ezzel kapcsolatban.

Derült eget!

Üdv:Laci

Felbontás. Az ismert tapasztalati és elméleti felbontó képesség képletek pontszerű fényforrásra érvényesek, ha pl. fénylű pont van sötét háttérben. A legismertebb Dawes formula emellett akkor érvényes, ha a két pontszerű fényforrás jb. 4 magnitúdós, fekete háttérben vannak és egyforma fényesek. Holdon és bolygóknél azonban sem a háttér nem sötét, sem az objektum nem pontszerű. Ezért a képlet itt nem érvényes. Tapasztalatom szerint pl. a megvilágítás szöge, a környezet árnyalata (világos vagy sötét szürke) fontos Emellett egy abszurdnak látszó tényező is közre játszik. Egy kis szikla kupac mérete kisebb az optimális felbontásnál, emellett színárnyalata révén bele olvad a környezetébe. De mégis tudomást szerzek róla, mert esetleg saját méreténél 10-20-szor hosszabb fekete árnyékot vet, és azt már távcsőben látom. Az árnyék helyzetéből pedig megállapítom az objektum helyét, közelítően még a méretet is. Tehát tudomást szerzek az önmagában nem látszó objektumról.
Bolygóknál mégbonyolultabb a helyzet, mivel a látható alakzatok és a környezet közt esetleg csak kis árnyalat különbség van. Mindenképpen a saját távcsővel nyert tapasztalatok a mérvadók. - BQ.