Hozzászólás
Szerző: astrohist » 2012.02.02. 20:26
Kedves Attis!
Kérdésed: "Ha már napkitörés, tegnap olvastam egy cikket az időképen, ami az X190-es eseménnyel foglakozik, azaz kicsit fikció! Mi lenne ha megismétlődne az 1800-as évek közepén történt nagy napkitörés. Ekkora méretű kitőrés statisztikailag 500 évenként van. Vagy 500 évente éri el a földet? Ez most nem mindegy, mert ugye ha az időzítés nem tökéletes, azaz a nap ellentétes oldalán alakul ki, akkor nem érinthet komolyan! Lajos tudsz valami bővebbet erről a statisztikáról?"
Először tisztázzuk: amit a napperemen látni, többnyire nem napkitörés (flare) hanem protuberancia. (Te jól kérdezted, de a következő levelekben a protuberanciákról írtak!) A napkitörés 5-15 perc élettartamú, többnyire hidrogén-alfában vagy kétszer ionizált kalciumban észlelhető jól. A Nap peremén csak kis pupnak látszik, Ezek a szép nagy lángok a képeken azonban protuberanciák.
A szimpla szűrőn át látható fehér flérek (fehér kitörések) valójában tényleg ritkák. De nem annyira, hogy a hogy néha nem lehet elcsípni. Én is láttam két alkalomal, 1972-ben, és a 90-es években. Áldott Gábor is elcsípett kettőt, talán 2-3 éven belül. Valószínűleg azért tartják ritka jelenségnek mert rövid életűek, valóban véletlen kell a megpillantásukhoz. Többnyire azért is nehéz észlelni, mert kivetített napképen nem tűnnek fel. A hidrogén-fényben, pl. a kereskedelemben kapható protu-távcsöveken (Coronado, Lunt) persze láthatók a csak H-alfa kitörések is a napkorongon de itt is ki kell fogni azt a pár percet, amig felvillan.
Megítélésem szerint minden maximum táján megvan a lehetőség arra, hogy ilyen szerencsés véletlen tanui legyünk. Tulajdonképpen az a feltétele, hogy abban az néhány szük sugárzás tartományban ahol a kitörés kibocsát, olyan erős legyen az intenzitás, hogy felülmúlja azon a területen a fotoszféra fényét.
Nem bizonyos, hogy az 1859-es fehér flare volt minden idők legnagyobb kitörése. Nagyon bizonytalan dolog különböző műszerekkel, különféle felfogással végzett észlelések összehasonlítása. Az, hogy erős zavarokat okozott a távíró kábelekben önmagában nem döntő, mert az első távíró vezetékeket jól szigetelték,de nem volt árnyékolásuk. Éppen egykét erős mágneses háborgás befolyása után rendszeresítették az árnyékolt kábeleket. Viszont a napkitörések felfedezése előtt senki sem gondolt arra, hogy mi okozza a távíró kapcsolatok zavarát. Viszont az árnyékolás alkalmazása a legtöbb mágneses zavart kizárta. Most viszont a műhold összeköttetésekben okozhat zavart, de erre az 1979-es és az 1990-es nagy naptevékenység éveiben két-három eset volt. A sajtó szereti feltupírozni az ilyen eseményeket. Viszont az amerikai kontinensen néha megsínylik az időjárásban, mert a kitörések hatására a pólusok feletti hideg légpárna lezúdúl Kaliforniáig. (Európában a kelet-nyugati hegyláncok lefékezik a hideg-kitöréseket.)
Egyszóval nincsen semmi lehetetlenség, hogy egy rendszeres napészlelő most is kifogjon fehér kitörést.
Sok szerencsét ehhez: Lajos
