Általános kérdések

[Dlajos]

Eszembe se jut általánosítani, senkit sem szeretnék megbántani!
Én 1980-ban érettségiztem ill. felvételiztem. Abban az időben az, akit sehova sem vettek fel, elment képesítés nélküli tanárnak valamelyik általános iskolába és földrajzot tanított vagy gyakorlati foglalkozás órát tartott. A többi tantárgyhoz szükséges volt szakirányú végzettség. Tehát rajz, ének, testnevelés oktatáshoz is. A földrajzhoz nem...
Ha két évet lehúzott képesítés nélküli "tanárként", ha az iskolája is támogatta, automatikusan felvették a tanárképző főiskolába. A régi szép időkben a mesterek tanítottak. Az ócsai gimiben az én időmben három tanár rendelkezett doktori fokozattal. Régebben az arány még magasabb volt...
A másik dolog ami eszembe jutott az az, hogy ha valakit jobban megfizetnének, akkor szívesebben, magasabb színvonalon foglalkozna a tanulókkal, szerintem ez butaság. Ha valaki csak azért tanít gyengébb színvonalon mert keveset keres, az nem is való tanárnak. Ugyanis a gyerekeket bünteti azért, amiről nem tehetnek. Az ilyen emberből hiányzik a hivatás tudat. A tanári pálya pedig hivatás, nem szakma. A pálya elhagyókat megtudom érteni, de a tessék-lássék tanárokat nem...
Talán ha olyan nemzedéket neveltek volna ki, aki tiszteli a volt tanárait, hálás a kapott tudásért, akkor döntéshozó korában jobban megbecsülné a pedagógus társadalmat. De amíg mindenki csak egy vagy két tanáráról emlékszik azzal a lelkesedéssel, mint Imre vagy Péter addig...
Mindezt a tévedés maximális kockázatával írtam le.
Üdv,
L.

[András]

Tegnap jött szembe a FB-on:

149358_593960200617886_878999394_n.jpg

[Imre]

Gondolhattam volna Vermes Miklósra is, de a csepeli Jedlik gimnázium szertára bőségesen felszerelt volt. Egy történetet viszont leírok, amely 1968-ban esett meg kettőnkkel. A gimi menzájára jártam nyáron ebédelni, és ott többször találkoztunk, és beszélgettünk erről-arról. Újságoltam, hogy épp elkészültem egy zöld képernyős kis oszcilloszkóp csőből készített gyufacímke mértű képet mutató mini TV készülékkel, amely az otthoni konyhaasztalon ebéd előtt még működött. Kapta magát és eljött, hogy saját szemével lássa a hihetetlen dolgot. 1968. augusztus 8-at írtunk. Bekapcsoltam, és megjelent a képen Kudlik Júlia, a monoszkóp után, amikor a délutáni adás elkezdődött. Kaptam tőle egy nagyobb, utángyorsítós csövet, amely kissé kékes színű volt de rövidebb utánvilágítással, mint a korábbi zöld képernyő, hogy nagyobb képen, jobb minőségben élvezni is tudjam a műsort. 2SA76 teranzisztorral működött a nagyfrekvenciás fokozata. P6 és P13 -al készült a hangja, BZS hangszóróval. Akkor ez volt a családi TV készülékünk. Késöbb lett egy Munkácsi valahonnan, és a csövet elajándékoztam egy barátomnak, aki szintén sikerélményre vágyott. Látva a kis készülékemet, elhatározta, hogy ő is megépíti. Szóval a sikerélmény, az a lényeg, a saját készítésű bármi, mert az hajtja a diákot, és nem a készen kapott eszköz. A sárkányt is azért szerettük készíteni mi gyerekek, mert az eredményt azonnal tapasztalhattuk. Sokszor elvitte a szél, vagy összetörött a zuhanástól, de hamar készítettünk másikat. Az íjat is, amivel a homokbucka tetejére tett céltáblát igyekeztünk pontosan eltalálni mindig magunk frissen készítettük. Nádból szabott krumplihegyű, répavégű vesszővel céloztunk. Hát a mai gyerekek meg ülnek a TV előtt, mi meg akkoriban ócska kerékpárral a kisebbik Duna partján, a Hollandi úton, vagy a buckák között tekeregtünk, néha vörösre áztattuk gatyánkat az erősen vastartalmű meleg vízű fúrott forrás gödrében, a sok gyógyulni vágyó munkás társaságában, ahol ma már a fizetős strand van. Ez még korábban volt, az 50-es évek végén. Soha nem unatkoztunk. Szabadok voltunk egész nyáron, és boldogok. Üdv. Imre

[Vizi Péter]

2SA76, P6, stb... ezek nekem is mondanak valamit. Meg OC1071. Na, hagyjuk a nosztalgiát.
Az a helyzet, hogy a ma gyereke ha akar valamit, megveszi vagy megveteti. Mert mindent meg lehet venni. Ráadásul van ez az "instant get" életérzés, a mindent itt és most. Mert erre is van lehetőség. Ezek után ki a fene fogja összeragasztózni magát egy sárkányeregetésért???
Na ez a ma problémája.

[sp.]

akkor én most azt nem értem, hogy ha ilyen szarak az iskolák, akkor ki a jóisten csinálja azt az elképesztően sok weblapot/programot/CAD-CAM al készült fém/műanyag stb... mechanikus/elektromos akármit, autót repülőt, villanykapcsolót...sztem nem csak nálunk, de 30 éve nyugaton sem volt ekkora a változatosság - vagy akkor mifelénk vagyunk kevésbé fogékonyak az ilyesmi felnőtt "játékokra"?
a zoktatás alapvető feladata a meghatározás-állítás-bizonyítás "szentháromságának" tanítása, amit egy töreténésztől kezdve a tőzsdei spekulánsig mindenki alkalmaz.
sztem.
sp.

[Vizi Péter]

Hú, sp, tudod, milyen nehéz jó szakembert találni? A mostani nagy változatosság oka a világkereskedelem.

[Dlajos]

Ki csinálja?
Az emberiség 5 %-a kitalálja, 15 % megvalósítja, 20 % gyárt, szállít, a többi meg el akarja adni...
Üdv,
L.
Persze ez hülyeség!!!

[sp.]

világkereskedelem? -ja nem vagyunk egy tááávoli szigeten de még északkoreában sem.
1% kimaradt, az aki a kaját csinálja. Hát ez van. Ekkora tudás és hatalom birtokában egyik kultúra sem volt mindeddig. (most nem feltétlen hazánkra gondolok mert errefelé sajnos tényleg a tanulatlansággal való hivalkodás a divat mostanában)
sp.

[Imre]

Ki csinálja?
Az emberiség 5 %-a kitalálja, 15 % megvalósítja, 20 % gyárt, szállít, a többi meg el akarja adni...
Üdv,
L.
Persze ez hülyeség!!!

Majdnem... Emlékszel a 60-as évek slágerére, a kis 2...6 tranzisztoros japán zsebrádiókra? Nos akkor kezdték gyártani a germánium tranzisztorokat. Hogy mennyit? Milliárdnyit, és a szó szoros értelmében még a dióda helyett is azt tették be, a kollektor-bázist rövidrezárva, és máris 6 tranzisztoros lett a korábban 2 tranzisztoros és 4 diódás készülék. Az ára is kicsit magasabb, a nyeresége is, és elárasztották vele a fél világot. Azt a kis panelt, mondjuk megtervezte 10 okos ember, akkor sokat mondok, a gyártásti folyamatot is 10, és a tokot 100 formatervező, majd gyártotta 100000 szorgos japán kéz, és eladták milliószámra. Sok visszaforgatott bevétel, fejlesztés és újabb nyereség. A fejlesztéskor nem dobták el a régi tapasztalatot, hanem arra építettek. Kis anyagmennyiségből sok szellemi és szorgos kézi munkával ellátták az embereket kisrádióval, kismagnóval, kis TV készülékkel, szintetizátorokkal... stb. stb. Mind olyan volt, amihez kevés anyag, kevés energia és sok emberi munka és ötlet, fejlesztés kellett. Az volt! És sikerélményük is, mert ha nem lett volna, akkor ugyan miért hajtották volna magukat napi 14 órán át? Látták az eredményt minden téren! Világelsők lettek a fejlesztésben, lekőröztek mindenkit a szorgalmukkal a kis kalyibában lakók. Ezzel együtt sok menedzser, eladó, piackutató és kereskedő is kellett, jutott nekik munka bőven! De a piac hamar telítődik, és ma már nem kell 6 tranzisztoros zsebrádió. Ki kell találni mindig valami újat, olcsót, és olyan dolgot, amire meg lehet teremteni az igényt, még akkor is, ha semmi szükség rá!

Nem tud ez sokáig így haladni, mert elfogy az alapanyag, az energia, és éhenhalás lesz a vége, vagy lehet, hogy egy világkatasztrófa! Ez lehet fizikai, erkölcsi is, mindkettő nagyon veszélyes! A fejlődés technikailag erősen túlhaladta az erkölcsit, és kevesebb a kontroll, mint az elégséges lenne, azaz egyensúlyvesztés fenyeget! A mérleg nyelve erősen billeg, és nagyon félő, hogy el is billen, hacsak az emberiség józanabbik része nem szab gátat annak, ami bizonytalanságot eredményez, veszélyezteti a jövőnket. Főleg az értékrend mérlege billeg! Elsőnek ott kellene tenni valamit, hogy beláttassuk annak a helytelenségét, hogy nem lehet tartós állapotot fenntartani, ha a javak csak egy néhány százalékos kisebbség kezében vannak! Ez itt a bökkenő! A harács! Az önzés! Ha lovam megdöglött, dögöljön a másiké is! stb. stb.

[tobe_]

Az ember anyag elvileg hasonló képességű, mint régebben, de a tudás mennyiség, sokkal több lett, de hiába, mert arányosan jóval kisebb szeletét képes egy ember elsajátítani, még a csillagászati világ mérete is megnőtt ... sok idő alatt. Vagy sokat evolúciósodott az ember pár évtized alatt ?