stephanus írta: ↑2019.04.22. 22:27
de nem adom fel! Kipróbálom a blendézést, miért ne, végül is azért van a távcső, hogy kísérletezzünk! Amúgy (ha ez bármit jelent, nem tudom) 180x nagyításon a Hold képe tűéles. Tudom, persze, a Hold közelebb van:)
r.
Ez szimpatikus hozzáállás, kísérletezzünk!
(Bár mikor egy kínai távcső átalakításakor fűrésszel a kezemben ugyanezt mondogattam magamnak, nem volt túl meggyőző
viszont az eredmény jó lett... ) Az objektumok magasságáról csak egy példa: tavaly a Polarisban tartottunk bemutatót a kutatók éjszakáján. Kb 22 órakor már látszott a Szaturnusz Budapest fényeibe öltözve, kb 15 fok "magasan". A távcsövemben (egy 114/500 newton) homályosan ki lehetett venni a Szatyor "füleit", látszott, hogy bolygó aminek oldalt van két kinyúlása... A vendégek kb éjfélig voltak, egy-két kitartó ember még maradt, nekik megmutattam az addigra feljebb ért Szaturnuszt (messze nem delelt még), és elsőre látták a gyűrűt, és a bolygókorongot. Én a Cassini rést is talán...
A Holdon érdemes a peremeket figyelni, látsz-e színeket (kék-lila-sárga), de igazából egy fényes csillagon lehet letesztelni az optikát: Beállítod a látómező közepére, a lehető legnagyobb nagyítást (legalább kb 2D nálad 180X) használva élesre állítod. Pontszerű? majd elállítod a fókuszt "előre", "hátra" megegyezik a két kép? A defókuszált képeken koncentrikus köröket kell látnod, ezek fényessége alapján eldöntheted, mennyire jó az optika (illetve mennyire jól van beállítva, de lencsésnél tételezzük fel, hogy jó). A neten találsz képeket "Airy-korong"-ról ezek alapján lehet eldönteni.
És persze mindettől függetlenül a legjobb távcső az, amit használunk, és nem a szobában porosodik