Általános kérdések

[DavidE]

Nekem is az asztigmatizmus a problémám, egyszer majd megpróbálom megcsinálni ezt a kütyüt, ha sikerül plusz lencsét szereznem: http://rkbuchheim.org/yahoo_site_admin/ ... 145923.pdf

[nsomlai]

Üdv, kezdő vagyok még, gondolkozom első távcsövem vásárlásán. Amit nagyon nehezen tudok eldönteni, hogy mi fog érdekelni és mennyire fog beszippantani ez a szép hobbi. Viszont sokat olvasgatok mostanában csillagász fórumokat és látok embereket, akik 50-60 éve kezdték és még mindig örömet találnak benne.

Látatlanban azt mondanám, hogy a mélyég-objektumok érdekelnek, azok mégiscsak masszív galaxisok, ködök, nem egy nyamvadt bolygócska vagy holdacska. Viszont tudom, hogy egy kistávcsőben csak szürkésfehér pacákat fogok látni egy elég szűk lyukon át. Lesz kerek paca meg ovális paca meg néhány fura alakú paca. Jó esetben a pacának lesz fényesebb része.

Ezért kérdezném a tapasztaltakat: meg tudjátok-e fogalmazni, hogy pontosan mi fogott meg benneteket a mélyegezésben? Mi az, ami miatt a századik paca is ugyanúgy lenyűgöz benneteket, mint az első? A gondolat, hogy milyen hatalmas a világegyetem és milyen kis pontok vagyunk? Vagy a megtalálás öröme? Esetleg a jó társaság, akivel észleltek? Vagy épp az, hogy végre csend van, nem beszél a feleség/férj?

Igazából feltehetném a kérdést bolygókra is, hiszen abból is csak három van, amit érdemes megnézni. Voltam a télen a szegedi csillagvizsgálóban és a csillagászok úgy örültek egy hámas bolygóegyüttállásnak, mint ha megnyerték volna a lottón a főnyereményt. Pedig igazából nem történt semmi, nem ütköztek össze, nem robbant fel semmi, nem jelent meg Bruce Willis se, hogy megmentse a Földet, csak véletlenül közel azonos szög alatt látszott három objektum. Lehet, hogy nem vagyok jó amatőrcsillagász-anyag, ha ez engem nem lelkesít?

Ha ezt az egyszerű kérdést megválaszoljátok, akkor már csak némi önismeretre lesz szükségem, hogy eldöntsem, én is le leszek-e nyűgözve a dologtól. Sima ügy.

[mizar]

Üdv, kezdő vagyok még,

Látatlanban azt mondanám, hogy a mélyég-objektumok érdekelnek, azok mégiscsak masszív galaxisok, ködök, nem egy nyamvadt bolygócska vagy holdacska.

Üdv!

Szerintem olvasd el, hogy miket írtál, gondold át, utána nézzél bele egy távcsőbe.

Egyébként van egy ilyen rovatunk, ahol leírják, hogy kinek, hogyan kezdődött ez a szép hobbi.
Vedd a fáradságot, és keresd meg, olvasd el.

[DavidE]

Üdv, kezdő vagyok még, gondolkozom első távcsövem vásárlásán. Amit nagyon nehezen tudok eldönteni, hogy mi fog érdekelni és mennyire fog beszippantani ez a szép hobbi. Viszont sokat olvasgatok mostanában csillagász fórumokat és látok embereket, akik 50-60 éve kezdték és még mindig örömet találnak benne.

Látatlanban azt mondanám, hogy a mélyég-objektumok érdekelnek, azok mégiscsak masszív galaxisok, ködök, nem egy nyamvadt bolygócska vagy holdacska. Viszont tudom, hogy egy kistávcsőben csak szürkésfehér pacákat fogok látni egy elég szűk lyukon át. Lesz kerek paca meg ovális paca meg néhány fura alakú paca. Jó esetben a pacának lesz fényesebb része.

Ezért kérdezném a tapasztaltakat: meg tudjátok-e fogalmazni, hogy pontosan mi fogott meg benneteket a mélyegezésben? Mi az, ami miatt a századik paca is ugyanúgy lenyűgöz benneteket, mint az első? A gondolat, hogy milyen hatalmas a világegyetem és milyen kis pontok vagyunk? Vagy a megtalálás öröme? Esetleg a jó társaság, akivel észleltek? Vagy épp az, hogy végre csend van, nem beszél a feleség/férj?

Igazából feltehetném a kérdést bolygókra is, hiszen abból is csak három van, amit érdemes megnézni. Voltam a télen a szegedi csillagvizsgálóban és a csillagászok úgy örültek egy hámas bolygóegyüttállásnak, mint ha megnyerték volna a lottón a főnyereményt. Pedig igazából nem történt semmi, nem ütköztek össze, nem robbant fel semmi, nem jelent meg Bruce Willis se, hogy megmentse a Földet, csak véletlenül közel azonos szög alatt látszott három objektum. Lehet, hogy nem vagyok jó amatőrcsillagász-anyag, ha ez engem nem lelkesít?

Ha ezt az egyszerű kérdést megválaszoljátok, akkor már csak némi önismeretre lesz szükségem, hogy eldöntsem, én is le leszek-e nyűgözve a dologtól. Sima ügy.

Üdv!
Én is csak kb. 2 éve kezdtem el ezzel foglalkozni és úgy indult, hogy miért ne vegyek egy kisebb távcsövet az összespórolt ösztöndíjból-ha már annyit dolgoztam érte . Óvodáskorom óta érdekel de nagyon komolyan a csillagászat (jelenleg mégis totál más pályán vagyok:D), kíváncsi voltam mit lehetne kezdeni ezzel az ún. amatőrcsillagászkodással, mint kikapcsolódással. (Amúgy én is szegedi vagyok:))
Nagyon örültem az első csőnek (azóta én is megindultam és van már több is:D) és őszintén kicsit felemás élményeim voltak - nem esett le az állam rögtön, legalábbis nem a vizuális katarzistól, hanem attól inkább, hogy végre a saját szememmel is láthatóm azt amit eddig csak fotókról. És valószínűleg ez miatt nagyon beszippantott és azzal, hogy nem hagytam abba, sok olyan élményem volt már, ami már igazi vizuális katarzis is és örök emlék marad. Szerintem az, hogy én eleve imádom bámulni a tájat és természetet, legyen szó akármilyenről, csak ne a panelrengeteg legyen a városban (meg lehetőleg ne város legyen), onnantól kezdve hogy távcsővel hirtelen összemérhetetlen módon megnőtt a látóhatár, az egyfajta intellektuális és szellemi élmény. Mint amikor az ember felmegy egy magas hegyre és lenéz a hosszan elnyúló tájra a csendben és nyugalomban.

Valahogy így tudnám leírni, mi fogott meg benne. Az intellektuális részt valószínűleg fokozza, hogy amennyire időm engedte, belemerültem a fizika-asztrofizika-csillagászat-kozmológia általam- komolyabb szakmai alapok nélkül még megközelíthető világába is.

Ja amúgy ami a szegedi csillagdát illeti, az engem még akkor fogott meg, amikor még bele lehetett nézni a fő műszerbe, illetve a bajai csillagda főműszereihez volt szerencsém, és inkább ezek varázsoltak el vizuálisan is abszolút.. Főleg utóbbi, nem hittem a szememnek, hogy ezt "csak így" saját szemével is láthatja az ember..
Dávid

//pardon, ha off-topic, csak nem tudom, látná-e a választ, ha máshova írnám//

[nsomlai]

Üdv!

Szerintem olvasd el, hogy miket írtál, gondold át, utána nézzél bele egy távcsőbe.

Egyébként van egy ilyen rovatunk, ahol leírják, hogy kinek, hogyan kezdődött ez a szép hobbi.
Vedd a fáradságot, és keresd meg, olvasd el.

Volt alkalmam megnézni a Jupitert és az Orion-ködöt egy 25 centis reflektorban az említett alkalommal, bár csak igen rövid időre, mert sokan voltunk. A Jupiter nagyon pici volt, épp csak a felhősávok létét lehetett kivenni, gondolom nem voltak túl jók a viszonyok, nem mertek nagyobb nagyítást használni. Az Orion szép volt, de a tömeg és az idő rövidsége miatt nem tudtam elmélyedni benne.

Mivel csak másodpercekre fértem oda és csak egy gyors odahajlásra volt idő, a legerősebb benyomás, ami megmaradt bennem, hogy borzasztó szűk volt a betekintési szög. Igaz, hogy kényelmetlen volt a pozíció, de gyakorlatilag úgy éreztem, hogy két kézzel kellene helyben tartanom a fejem, hogy belelássak az okulárba.

A másik, ami megijeszt, amikor itt a távcsőválasztós fórumon olvasom, hogy valaki többet látott az Andromédából a10x50-es binokulárral, mint a 130-as Newtonnal. 10x50-es (gagyi) binokulárral már én is megnéztem (újholdkor, 30 percet adaptálódva, sötét vidéki ég alól) és csak egy 1/2 hold nagyságú maszatot láttam, a legfényesebb részt. Az egésznek alakját még csak sejteni sem lehetett. Ezek után eléggé megijesztett, hogy azt olvasom, hogy 100 ezer forint elköltése után sem fogok többet látni.

Az említett élménybeszámolókat még nem sikerült megtalálnom, de keresem szorgalmasan.

[Tom]

Az, hoyg ki mennyit lát adott műszerrel sok minden befolyásolja, többek között a gyakorlottság is. Szóval idővel te is több részletet fedezel fel a látványban.

[nsomlai]

Az, hoyg ki mennyit lát adott műszerrel sok minden befolyásolja, többek között a gyakorlottság is. Szóval idővel te is több részletet fedezel fel a látványban.

Persze, ez természetes. De itt arról volt szó, hogy ugyanaz az ember látott többet a saját binokulárjával a saját távcsövénél. Ezért merült fel bennem a kétely, hogy nem járnék-e jobban egy komoly binokulárral harmadáron, mint a (kezdő távcsőnek sokak által ajánlott) 130/650-es newtonnal.

[Tom]

Értem. Két dolog jutott erről eszembe.
A nagyítás növelésével a kontraszt csökken, tehát a binokulárban látott kép kontrasztosabb lesz, csak apró.
A másik meg, hogy hiába a nagyobb távcső a binokullás nem nélkülözhető. Legalábbis ezt vettem észre. Az égbolttal való ismerkedésben, tájékozódásban sokat segít. Szerintem nem kerülhető meg.

Így, ha továbbra is tetszik az univerzumban való leskelődés, talán ki is alakul, hogy melyik objektumtípus lesz a favoritod és arra optimalizált távcsövet vehetsz majd.

Amúgy eleinte én is azt gondoltam a mélyég objektumok lesznek a kedvencek, de a gyakorlat mást hozott.

[mephi]

Ezért merült fel bennem a kétely, hogy nem járnék-e jobban egy komoly binokulárral harmadáron, mint a (kezdő távcsőnek sokak által ajánlott) 130/650-es newtonnal.

Ezt senki nem döntheti el helyetted (egyébként egy "komoly binokulár" többszörösébe kerül a 130/650-es Newtonnak). Ha bizonytalan vagy, akkor csak egy megoldás van. Keress valaki(ke)t akivel/akikkel órákat tölthetsz el észleléssel, és akkor talán tudsz választani. Ha megragadsz az észlelésnél, akkor néhány év múlva úgyis lesz binokulárod, Newtonod, meg lencsés távcsöved is. Ha meg nem, akkor minden csak kidobott pénz.

[DavidE]

Én itt Szegeden továbbra is magányosnak érzem magam csillagászat terén, szóval ha gondolod, egyszer megkereshetsz és nézelődhetünk a meglévő csöveimmel:D Csak az igazi az lenne, ha ki tudnánk menni egy kicsit messzebb, 10-15 km-re legalább Szegedtől, ha nincs Hold (sajnos nincs kocsim és hát a jogsi árát távcsövekre költöttem, de hát hiába a jogsi,azzal nem lehet észlelni:P), mert itt még a város északi határában is sokadjára konstatáltam játszótérről, hogy a mélyegekről lemondhatok, főleg hogy nem tudom kiküszöbölni, hogy min. 10 utcai lámpa világítson az arcomba..