Nanu,
nyozo írta:KVI, nem tudom mivel méred ki a képeidet, de tudomásom szerint ilyenkor szoktak az IRAF-guruk a szokásos apertúra fotometria helyett egy másik taskot használni a kimérésre. Talán vmi. PSF-fotometriai taszkról vabn szó, ami csillagokra illesztett haranggörbékkel alatti területekkel matekozik, és nem kell neki a külső apertúra gyűrű... Lehet a Zsolt által említett programok is valami ilyen elven mérik ki ezeket a képeket.
Ilyen esetben valóban a psf-fotometria az eggyel följebb levő szint. Lehet küzdeni az apertúrák variálgatásával, de az sosem lesz olyan jó, mint az egyedi csillagprofilok (psf, point-spread function, pontkiszélesedési függvény) megillesztésével működő fotometria, mert pl. ezen a képen is jól látszik, hogy a két csillag képe a szárnyakon összeolvad. Azaz akárhogy is kezeled az apertúrákat, az eredmény tuti nem lesz jó, mert vannak pixelek a csillagkorongon belül, amikben mindkét csillagról van jel. Ilyen esetben egyik lehetséges út néhány (tucat) magányos csillag kiválasztása, átlagos profiljuk megillesztése valamilyen analitikus, vagy félig empirikus, félig analitikus függvénnyel, majd a célpontok képére ráhúzni ugyanazt a függvényt, illesztési paraméterként már csak a profil magasságát meghagyva. Ha ez megvan, a profilt leíró függvény térfogati integrálja megadja külön-külön is az összeolvadó képű csillagok fényességét. Emlékeim szerint mintha az iris is tudná, de lehet, hogy rosszul rémlik, mert egy gyors guglizás nem dob ki semmit.
Nagyon zsúfolt égterületeken a psf-fotometria sem elég hatékony, akkor jön be a képbe a képlevonásos technika, de abba most ne menjünk bele, felesleges.
Ksl