Hozzászólás
Szerző: sq » 2011.12.07. 18:22
tegnap kiszabadultam végre az ég alá, és sikerült felhőkön át holdat is észlelni. eddig - megrögzött mélyegesként - ki nem állhattam ezt az égitestet, de most újra felfedeztem, ráadásul szabályosan beleszerettem. ugyanis 600x nagyítással nézegettem (dobsonnal), és rájöttem, hogy egy egészen új arcát mutatja meg: még a legvékonyabb rianások is gyönyörűen, élesen kirajzolódnak, dómok miriádjai a látómezőben, csodálatos, eddig nem látott részletek. azt hiszem a holdra eddig kétszer mondtam, hogy "hűha": egyszer mikor először láttam távcsőben, és háromdimenzióssá vált, másodszorra meg tegnap, mikor először láttam ilyen "extrém" nagyítással.
szóval hold- és nagyításfüggő lettem. sajnos innen tovább már csak barlow-val léphetnék, de az nincs. de valamit majd kitalálok.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára
sq 2011.12.12. 13:00-kor.
"alapvetően gonosz"
/by kukac/