Kedves Ervin!
Azt látom, hogy nagyon tájékozott vagy. Naprakész a tudásod. A hozzászólásaiban jól ismerteted a tudományos világ jelenlegi nézetét, de szeretném, ha azt is kifejtenéd, hogy miért hibás a másik (FGyurka46) álláspontja. (Természetesen tiszteletben tartva a partner érzékenységét.)
Legutóbb, nagyjából egyidőben szóltunk hozzá a témához, így akkor még nem ismerhettem az üzeneted tartalmát.
Az én tudásom is gyarapszik. Egyelőre azt még nem látom be, hogy az anyag hullám lenne, de azt már igen, hogy képes hullámokra jellemző módon viselkedni. Statisztikailag interferenciaszerű jelenséget mutatni. A következő videó az, ami meggyőzött:
0.Kétréses kísérlet - YouTube
www.youtube.com/watch?v=YtyU_QEEyd4
Az első tíz percet át lehet ugorni.
Nem az elektron által keltett fény , hanem maguk az elektron-becsapódások mutatnak interferenciaszerű eloszlást. Az elektronok végig anyagi természetűek maradnak!
Egy elektromágneses hullámforrást helyeznek el a réses fal és az ernyő közé. A hullámhossz változtatásával, hol erősebb, hol gyengébb az interferencia szerinti elektroneloszlás.
Valószínűleg igazad van, hogy a fotonnak nincs töltése, de a foton igenis hathat az elektronra.
Gondolj csak a fényelektromos hatásra, amiért Einstein Nobel-díjat kapott. Ha a fény kiüthet egy elektront a pályájáról, miért ne módosíthatná egy kilőtt elektron pályáját? A fénynek van mágneses komponense is. Nem tudom hogyan, de akár módosíthatja a mágneses teret is. Ha mágneses mezővel tudják az elektront a rés felé terelgetni, akkor egy fényforrás miért ne módosíthatná az elektron pályáját?
Az ötlet nem az enyém, hanem FGyurka46-é. Ő mondta (döcögősen megfogalmazva), hogy a mágneses vagy elektromos tér fénysebességgel terjed, és már jóval az elektron elindulása előtt biztosítja az interferencia feltételeit. Ha egyetlen rés van nyitva akkor így, ha kettő, akkor úgy.
Mond meg, hogy miért hibás ez az elképzelés? Miért kell mindent hullámként értelmezni?
Meggyőzhető vagyok. Látod, eleinte azt mondtam, hogy képtelenség az, hogy az elektronok áthaladásának a mérése befolyásolja a kísérlet kimenetelét. Lám, meg vagyok győzve!
Várom a válaszod.
Üdvözöl,
HiL
Kettős rés kísérlet
Re: Kettős rés kísérlet
Először is én kérek bocsánatot, nem így akartam fogalmazni, egy kicsit nagyképű lett a hozzászólásom.
Kezdjük akkor a hozzászólásod végével.
Legyen előtted a standard modell táblázata. Ha bármi kétséged van bármelyik elemi részecskének bármely tulajdonsága felől, ebben megtalálod: https://hu.wikipedia.org/wiki/Standard_modell
Ebben a fermionok az anyagi világunk építőkövei, és a bozonok közvetítik köztük a kölcsönhatásokat. Az elektronnak -1 a töltése, vagyis elektromágnesesen képes kölcsönhatásra. Az elektromágneses kölcsönhatást közvetítő bozon a foton, így az mindenre hat, aminek van töltése, és fordítva. Fontos még, hogy fermionok soha sem hatnak közvetlenül egymásra. Mindig egy bozon közvetíti köztük a kölcsönhatást. Két elektron nem tud összeütközni, hanem úgy változtatnak irányt, hogy az egyik kibocsát egy fotont, amit a másik elnyel. Így néz ki ez egy Feynman diagramon: https://hu.wikipedia.org/wiki/Feynman-g ... iagram.svg
Amit pedig az előző hozzászólásomban írtam, az nem irónia. Komolyan gondoltam. Mit jelent számodra, hogy anyagi természet? Melyik az a tulajdonság?
A tömeg? A fotonnak nincs tömege, mégis mutat "anyagi" tulajdonságokat. A proton 3 darab kvarkból áll, de a tömegének csupán 1%-át teszi ki a 3 kvark tömege, a többit a tömeg nélküli gluonok energiája adja. A tömeg nem más, mint energia. E = mc²
Tudnak-e fizikai kölcsönhatásba kerülni, mint a biliárdgolyók? Összekoccannak, és visszapattannak egymásról. Nem. Pont fent írtam, hogy minden kölcsönhatás bozonokon keresztül kerül közvetítésre.
És ezért írtam azt, hogy minél jobban belegondol az ember, hogy mi a hullám, és mi az anyag, az anyag fogalma kerül ki, mint abszurd elképzelés.
Mivel te magyar nyelvű youtube videót linkeltél, nem tudom, hogy optimális-e, ha én angol nyelvűt linkelek, de David Tong professzor jobban tud magyarázni nálam: https://youtu.be/zNVQfWC_evg
Kezdjük akkor a hozzászólásod végével.
Legyen előtted a standard modell táblázata. Ha bármi kétséged van bármelyik elemi részecskének bármely tulajdonsága felől, ebben megtalálod: https://hu.wikipedia.org/wiki/Standard_modell
Ebben a fermionok az anyagi világunk építőkövei, és a bozonok közvetítik köztük a kölcsönhatásokat. Az elektronnak -1 a töltése, vagyis elektromágnesesen képes kölcsönhatásra. Az elektromágneses kölcsönhatást közvetítő bozon a foton, így az mindenre hat, aminek van töltése, és fordítva. Fontos még, hogy fermionok soha sem hatnak közvetlenül egymásra. Mindig egy bozon közvetíti köztük a kölcsönhatást. Két elektron nem tud összeütközni, hanem úgy változtatnak irányt, hogy az egyik kibocsát egy fotont, amit a másik elnyel. Így néz ki ez egy Feynman diagramon: https://hu.wikipedia.org/wiki/Feynman-g ... iagram.svg
Amit pedig az előző hozzászólásomban írtam, az nem irónia. Komolyan gondoltam. Mit jelent számodra, hogy anyagi természet? Melyik az a tulajdonság?
A tömeg? A fotonnak nincs tömege, mégis mutat "anyagi" tulajdonságokat. A proton 3 darab kvarkból áll, de a tömegének csupán 1%-át teszi ki a 3 kvark tömege, a többit a tömeg nélküli gluonok energiája adja. A tömeg nem más, mint energia. E = mc²
Tudnak-e fizikai kölcsönhatásba kerülni, mint a biliárdgolyók? Összekoccannak, és visszapattannak egymásról. Nem. Pont fent írtam, hogy minden kölcsönhatás bozonokon keresztül kerül közvetítésre.
És ezért írtam azt, hogy minél jobban belegondol az ember, hogy mi a hullám, és mi az anyag, az anyag fogalma kerül ki, mint abszurd elképzelés.
Mivel te magyar nyelvű youtube videót linkeltél, nem tudom, hogy optimális-e, ha én angol nyelvűt linkelek, de David Tong professzor jobban tud magyarázni nálam: https://youtu.be/zNVQfWC_evg
Németh Ervin
Re: Kettős rés kísérlet
Szia, Ervin!
Nekem túl tudományos az, amit csatoltál. Olyannyira, hogy még az ábrákon sem tudok eligazodni. Például a Feynman-diagramon nem látom azt a vízszintes vagy a függőleges időtengelyt, amit a szöveg említ. David Tong professzor előadását is meghallgattam (a 36. percig). A kérdésem nem a részecskék felépítésére és tulajdonságaira vonatkozott. Megpróbálom újra, szabatosabban megfogalmazni.
Körülmények:
- Mágneses térrel terelnek elektronokat a fal rései felé.
- Az elektron a résen átjutva, interferenciamintázat szerinti eloszlásban éri el az ernyőt.
- A fal és az ernyő között elhelyezett fényforrás sugárzásának hullámhosszától függően gyengül, vagy erősödik az interferenciakép-jellege.
Kérdés:
Elképzelhető-e, hogy elektronterelésre használt mágneses tér okozza, a résen áthatolva, az interferenciakép szerinti eloszlást?
Meggondoltam magam. Igazából ez nem is kérdés. Apró mágnestűket kéne elhelyezni a fal és az ernyő közé, és elektronok nélkül kellene megismételni a kísérletet.
Üdvözöl,
HiL
Nekem túl tudományos az, amit csatoltál. Olyannyira, hogy még az ábrákon sem tudok eligazodni. Például a Feynman-diagramon nem látom azt a vízszintes vagy a függőleges időtengelyt, amit a szöveg említ. David Tong professzor előadását is meghallgattam (a 36. percig). A kérdésem nem a részecskék felépítésére és tulajdonságaira vonatkozott. Megpróbálom újra, szabatosabban megfogalmazni.
Körülmények:
- Mágneses térrel terelnek elektronokat a fal rései felé.
- Az elektron a résen átjutva, interferenciamintázat szerinti eloszlásban éri el az ernyőt.
- A fal és az ernyő között elhelyezett fényforrás sugárzásának hullámhosszától függően gyengül, vagy erősödik az interferenciakép-jellege.
Kérdés:
Elképzelhető-e, hogy elektronterelésre használt mágneses tér okozza, a résen áthatolva, az interferenciakép szerinti eloszlást?
Meggondoltam magam. Igazából ez nem is kérdés. Apró mágnestűket kéne elhelyezni a fal és az ernyő közé, és elektronok nélkül kellene megismételni a kísérletet.
Üdvözöl,
HiL
Re: Kettős rés kísérlet
A mágneses tér hatásával kapcsolatban megjegyzem, hogy azzal csak irányváltoztatásra késztethetők az elektronok, kör (vagy pl. parabola) pályára.
A gyorsítást pl. a lineáris, vagy a ciklotron típusú berendezésekben elektromos erőtér biztosítja, és a kettős rés kísérletben is lineáris pályán éri el az elektronforrásból kilépő elektron a réseket.
A korábban képernyőként használt katódsugárcsőben is ez történik, az elektromos erőtér gyorsítja fel az elektronnyalábot a képernyő irányába, és mágneses tér téríti el a képernyő megfelelő pontjára.
A gyorsítást pl. a lineáris, vagy a ciklotron típusú berendezésekben elektromos erőtér biztosítja, és a kettős rés kísérletben is lineáris pályán éri el az elektronforrásból kilépő elektron a réseket.
A korábban képernyőként használt katódsugárcsőben is ez történik, az elektromos erőtér gyorsítja fel az elektronnyalábot a képernyő irányába, és mágneses tér téríti el a képernyő megfelelő pontjára.
Re: Kettős rés kísérlet
Szia, Gyurka!
Elég ködösen fogalmazol. Próbálom megérteni, hogy mit is akarsz mondani. Nagy nehezen rátaláltam a Wikipédián a Stern–Gerlach-kísérletre. Lehet, hogy erre gondolsz?
Idézem:
Ez esetben neked lehet igazad; és zagyvaság, amit az elektronok nélküli kísérletről írtam.
Bocsánat,
HiL
Elég ködösen fogalmazol. Próbálom megérteni, hogy mit is akarsz mondani. Nagy nehezen rátaláltam a Wikipédián a Stern–Gerlach-kísérletre. Lehet, hogy erre gondolsz?
Idézem:
Ha a kísérletet töltött részecskékkel végezzük (mint az elektron), akkor a Lorentz-erő egy körbe hajlítja a pályát (ciklotron mozgás). Ez az erő semlegesíthető egy megfelelő erős elektromos térrel átlósan (diagonálisan) irányítva a részecske pályájára.
Ez esetben neked lehet igazad; és zagyvaság, amit az elektronok nélküli kísérletről írtam.
Bocsánat,
HiL
Re: Kettős rés kísérlet
Sziasztok!
Olvashatok akárhány hozzászólást, magyarázatot a neten, egy jottányival sem jutok előbbre. Legyinthetnék is az egészre, de sajnos az RRLyrae-ben csak akkor tudok továbblépni, ha megértem a fény mibenlétét.
Talán előbb meg kellene ismerni a jelenséget, és csak azután keresni a magyarázatot?
Ha interferenciát tapasztalnak az elektronnal elvégzett kettősrés-kísérletnél, akkor az elektronnak (vagy valaminek) van transzverzális hullámtermészete. A kísérlet paraméterei és a tapasztalt értékek adottak. Szeretném, ha valaki kinyomozná, hogy az elvégzett kísérletnél, mekkora volt a távolság a két rés között; az ernyő és a rések között; hol jelentek meg az elsődleges, a másodlagos interferenciasávok? A rések nyílása egyelőre nem olyan lényeges, de azt sem árt tudni.
A magam részéről vállalom, hogy az adatok birtokában meghatározom az illető elektronhullám hullámhosszát. Még nem tudom, hogy ez mire jó, de hasznosabbnak tűnik mintsem, hogy vaktában magyarázatokat gyártsak. Van már elképzelésem a megvalósítás mikéntjéről. Rövidesen közzéteszem a modellt. Szerencsére, találtam olyan oldalt, ahonnan kinyerhetek adatokat a különböző hullámhosszú fénnyel való teszteléshez és kalibráláshoz.
https://youtube.com/watch?v=7HWBnii6yDo
Üdvözlet,
HiL
Olvashatok akárhány hozzászólást, magyarázatot a neten, egy jottányival sem jutok előbbre. Legyinthetnék is az egészre, de sajnos az RRLyrae-ben csak akkor tudok továbblépni, ha megértem a fény mibenlétét.
Talán előbb meg kellene ismerni a jelenséget, és csak azután keresni a magyarázatot?
Ha interferenciát tapasztalnak az elektronnal elvégzett kettősrés-kísérletnél, akkor az elektronnak (vagy valaminek) van transzverzális hullámtermészete. A kísérlet paraméterei és a tapasztalt értékek adottak. Szeretném, ha valaki kinyomozná, hogy az elvégzett kísérletnél, mekkora volt a távolság a két rés között; az ernyő és a rések között; hol jelentek meg az elsődleges, a másodlagos interferenciasávok? A rések nyílása egyelőre nem olyan lényeges, de azt sem árt tudni.
A magam részéről vállalom, hogy az adatok birtokában meghatározom az illető elektronhullám hullámhosszát. Még nem tudom, hogy ez mire jó, de hasznosabbnak tűnik mintsem, hogy vaktában magyarázatokat gyártsak. Van már elképzelésem a megvalósítás mikéntjéről. Rövidesen közzéteszem a modellt. Szerencsére, találtam olyan oldalt, ahonnan kinyerhetek adatokat a különböző hullámhosszú fénnyel való teszteléshez és kalibráláshoz.
https://youtube.com/watch?v=7HWBnii6yDo
Üdvözlet,
HiL
Re: Kettős rés kísérlet
Sziasztok!
Az Excel ez esetben is alkalmas eszköz a modellkészítésre.
A két résnek egyelőre ne legyen nyílásmérete. Mindkettőnél, a fal egyetlen pontjából induljanak ki az ernyő felé haladó hullámok. Mindezt csupán a modell elvi ismertetéséhez kell közölnöm, ugyanis résekkel és a hullámtérrel nincs is semmi dolguk. Az ernyő az egyetlen objektum, amit vizsgálnunk kell. Ide érkeznek a két réstől, mint hullámforrástól, a fénysugarak. Az ernyőnél annál több a teendő. Minden mikronjánál ki kell számítani, hogy ott milyen fázisban találkozik a két fénysugár. Mennyire erősíti, vagy gyengíti egymást.
Minden munkalapon kettő a nyolcadikon oszlop, és kettő a tizenhatodikon sor van. Ez minden egyes oszlopban több, mint hatvanezer cellát jelent. Ha mikrononként vizsgálódunk, akkor egy oszlopban, kb. egy hat centiméteres ernyőszélesség adatait tudjuk képezni. Egyelőre elégedjünk meg ennyivel. Majd meglátjuk, hogyan bővíthető.
A tábla első (A) oszlopában, (megjegyzések beszúrásával) az oszloptartalmak magyarázatát és a szabadon változtatható paramétereket adjuk meg. Az utóbbi cellákban megadott értékekkel számolnak (abszolút hivatkozással) a műveleteket végző cellák. A kiindulópont a harmincezer-egyedik sorban van. Itt van a merőleges beesés. Ettől fölfelé és lefelé számítjuk ki a távolságnak megfelelő értékeket. Az „A” oszlopbéli tartalmat is érdemes ide elhelyezni, hogy szem előtt legyen.
A30001: 5000000 (Rés-ErnyőTávolság(mikron))
A30002: 0,5 (Hullámhossz(mikron))
A30003: 1000 (AKétRésTávolsága(mikron))
A30004: „B oszlop” (TávolságAMerőlegesBeesésPontjától(mikron))
A30005: „C oszlop” (Rés-ErnyTávÉsTávMerőlBeestőlHáromszÁtfogója(mikron))
A30006: „D oszlop” (HullámfázisModulója(mikron))
Ez alkalommal elég, ha a „D” oszlopig eljutunk.
„B” oszlop:
B30001 tartalma nulla. Ettől az első sor felé, negatív számok töltik ki az oszlopot. Mínusz egytől, mínusz harmincezerig. A nagyobb névértékű sorokban a pozitív számok sorakoznak. Egytől fölfelé.
„C” oszlop:
Pitagorasz-tétel segítségével kiszámítjuk az ernyő minden egyes pontjának a távolságát a hullámforrástól (a réstől).
C30001: =GYÖK(A$30001*A$30001+B30001*B30001)
(A dollárjel abszolút hivatkozást jelent.) A cella tartalmát elhúzva kitöltjük a „C” oszlopot.
„D” oszlop:
Az ernyőpont réstől mért távolságát elosztjuk a hullámhosszal. Az egész részt eldobjuk. Minket csak a törtrész érdekel.
D30001: =C30001-INT(C30001/A$30002)*A$30002
A cella tartalmát elhúzva kitöltjük a „D” oszlopot.
Üdvözlet,
HiL
Az Excel ez esetben is alkalmas eszköz a modellkészítésre.
A két résnek egyelőre ne legyen nyílásmérete. Mindkettőnél, a fal egyetlen pontjából induljanak ki az ernyő felé haladó hullámok. Mindezt csupán a modell elvi ismertetéséhez kell közölnöm, ugyanis résekkel és a hullámtérrel nincs is semmi dolguk. Az ernyő az egyetlen objektum, amit vizsgálnunk kell. Ide érkeznek a két réstől, mint hullámforrástól, a fénysugarak. Az ernyőnél annál több a teendő. Minden mikronjánál ki kell számítani, hogy ott milyen fázisban találkozik a két fénysugár. Mennyire erősíti, vagy gyengíti egymást.
Minden munkalapon kettő a nyolcadikon oszlop, és kettő a tizenhatodikon sor van. Ez minden egyes oszlopban több, mint hatvanezer cellát jelent. Ha mikrononként vizsgálódunk, akkor egy oszlopban, kb. egy hat centiméteres ernyőszélesség adatait tudjuk képezni. Egyelőre elégedjünk meg ennyivel. Majd meglátjuk, hogyan bővíthető.
A tábla első (A) oszlopában, (megjegyzések beszúrásával) az oszloptartalmak magyarázatát és a szabadon változtatható paramétereket adjuk meg. Az utóbbi cellákban megadott értékekkel számolnak (abszolút hivatkozással) a műveleteket végző cellák. A kiindulópont a harmincezer-egyedik sorban van. Itt van a merőleges beesés. Ettől fölfelé és lefelé számítjuk ki a távolságnak megfelelő értékeket. Az „A” oszlopbéli tartalmat is érdemes ide elhelyezni, hogy szem előtt legyen.
A30001: 5000000 (Rés-ErnyőTávolság(mikron))
A30002: 0,5 (Hullámhossz(mikron))
A30003: 1000 (AKétRésTávolsága(mikron))
A30004: „B oszlop” (TávolságAMerőlegesBeesésPontjától(mikron))
A30005: „C oszlop” (Rés-ErnyTávÉsTávMerőlBeestőlHáromszÁtfogója(mikron))
A30006: „D oszlop” (HullámfázisModulója(mikron))
Ez alkalommal elég, ha a „D” oszlopig eljutunk.
„B” oszlop:
B30001 tartalma nulla. Ettől az első sor felé, negatív számok töltik ki az oszlopot. Mínusz egytől, mínusz harmincezerig. A nagyobb névértékű sorokban a pozitív számok sorakoznak. Egytől fölfelé.
„C” oszlop:
Pitagorasz-tétel segítségével kiszámítjuk az ernyő minden egyes pontjának a távolságát a hullámforrástól (a réstől).
C30001: =GYÖK(A$30001*A$30001+B30001*B30001)
(A dollárjel abszolút hivatkozást jelent.) A cella tartalmát elhúzva kitöltjük a „C” oszlopot.
„D” oszlop:
Az ernyőpont réstől mért távolságát elosztjuk a hullámhosszal. Az egész részt eldobjuk. Minket csak a törtrész érdekel.
D30001: =C30001-INT(C30001/A$30002)*A$30002
A cella tartalmát elhúzva kitöltjük a „D” oszlopot.
Üdvözlet,
HiL
Re: Kettős rés kísérlet
Sziasztok!
Eddig elég egyszerű volt a modell logikája. Most bele kell vinnünk egy csavart! Remélem, követhető lesz. Ha nem, szóljatok!
A 30001-edik sorban van a fényforrás (a rés) és a merőleges beesés. Ez alapján kell valahogy két hullámforrást teremtenünk, és az ernyő minden pontjában összevetnünk mindkettőből érkező hullámok fázisállapotát.
A csavar abban áll, hogy megtartjuk az eddigieket. A „D” oszlopban továbbra is a 30001-edik sorhoz viszonyítottan, az ernyő pontjaiban számított fázisadatok szerepelnek. Azonban, az „E” oszlop celláiban már nem a sorukéval azonos sorból vesszük a „D” oszlop adatát, hanem abból a cellából, amely a mikronban mért réstávolság felével közelebb van az oszlop tetejéhez.
E30001: =OFSZET(D30001;-A$30003/2;0;1;1)
Igen! Kitaláltátok! Az „F” oszlopban pedig, a réstávolság felével az oszlop alja felé eltolt adatokat jelenítünk meg a „D” oszlopból.
F30001: =OFSZET(D30001;A$30003/2;0;1;1)
Ugyanúgy, mint az eddigiekben, mindkét cella tartalmát elhúzva kitöltjük a „E” és „F” oszlopokat.
A 30001-es sor itt már nem a merőleges beesésnek felel meg, hanem a kétréses kísérlet szimmetriatengelyének. Az ernyő minden pontjában egymás mellé került az egymástól réstávolságnyira lévő két hullámforrás, adott pontbéli fázisadata.
Apró szépséghiba, hogy az oszlopok alsó és felső végénél hivatkozási hiba jelentkezik fél réstávolságnyi sorban. Ennek az az oka, hogy ott a cellák az oszlop értelmezési tartományán kívülre hivatkoznak.
Még azt is fontos megjegyezni, hogy a réstávolságnak mindenképpen kettővel oszthatónak kell lennie!
Az fázisadatok összevetésével, legközelebb foglalkozunk.
Üdvözlet,
HiL
Eddig elég egyszerű volt a modell logikája. Most bele kell vinnünk egy csavart! Remélem, követhető lesz. Ha nem, szóljatok!
A 30001-edik sorban van a fényforrás (a rés) és a merőleges beesés. Ez alapján kell valahogy két hullámforrást teremtenünk, és az ernyő minden pontjában összevetnünk mindkettőből érkező hullámok fázisállapotát.
A csavar abban áll, hogy megtartjuk az eddigieket. A „D” oszlopban továbbra is a 30001-edik sorhoz viszonyítottan, az ernyő pontjaiban számított fázisadatok szerepelnek. Azonban, az „E” oszlop celláiban már nem a sorukéval azonos sorból vesszük a „D” oszlop adatát, hanem abból a cellából, amely a mikronban mért réstávolság felével közelebb van az oszlop tetejéhez.
E30001: =OFSZET(D30001;-A$30003/2;0;1;1)
Igen! Kitaláltátok! Az „F” oszlopban pedig, a réstávolság felével az oszlop alja felé eltolt adatokat jelenítünk meg a „D” oszlopból.
F30001: =OFSZET(D30001;A$30003/2;0;1;1)
Ugyanúgy, mint az eddigiekben, mindkét cella tartalmát elhúzva kitöltjük a „E” és „F” oszlopokat.
A 30001-es sor itt már nem a merőleges beesésnek felel meg, hanem a kétréses kísérlet szimmetriatengelyének. Az ernyő minden pontjában egymás mellé került az egymástól réstávolságnyira lévő két hullámforrás, adott pontbéli fázisadata.
Apró szépséghiba, hogy az oszlopok alsó és felső végénél hivatkozási hiba jelentkezik fél réstávolságnyi sorban. Ennek az az oka, hogy ott a cellák az oszlop értelmezési tartományán kívülre hivatkoznak.
Még azt is fontos megjegyezni, hogy a réstávolságnak mindenképpen kettővel oszthatónak kell lennie!
Az fázisadatok összevetésével, legközelebb foglalkozunk.
Üdvözlet,
HiL
Re: Kettős rés kísérlet
Sziasztok!
A hullámok „E” és „F” oszlopokban kiszámított fázismodulója önmagában nem érdekes, mivel csak az ernyőhöz érkezés fázisát mutaja. A hullám nem az ernyővel, hanem a másik hullámmal interferál. Belátható, hogy a modulók különbsége az, ami megmutatja a fáziseltolódást az adott pontba érkező két hullám között. A modulókülönbségnek csak a számértéke érdekes, az előjele nem, ezért megtehetjük, hogy mindig a nagyobból vonjuk ki a kisebbiket.
G30001: =HA(E30001>F30001;E30001-F30001;F30001-E30001)
A képletet az egész „G” oszlopra el kell húzni.
Ez a kivonási művelettel olyan, mintha az alacsonyabb modulóértéket a fázis kindulópontjára vittük volna azért, hogy a magasabbik a fáziskülönbséget mutassa. Ez az együttállás még nem felel meg, a fényerőváltozások kiszámításának. Ugyanis a fázis kezdetén a szinusz-érték nulla. Nekünk az alaphullám fényességének legnagyobb értékénél kell a modulókülönbözetnek megfelelő szinusz-értékét hozzáadnunk. Az alaphullámot PI()/2-höz, azaz 90 fokhoz el kell tolnunk. Itt a szinusz-érték „egy”. Ehhez adjuk hozzá a modulókülönbözetet (szintén eltolt) szinusz-értékét, ami „egy” és mínusz „egy” közötti érték lehet. Az ernyőnek abban a pontjában, ahol az összeadás eredménye kettő, ott a fényerő a megkétszereződött; ahol nulla, ott a két hullám teljesen kioltotta egymást.
Mielőtt megejtenénk a végső összegezést, a könnyebb kezelhetőség érdekében, még egy műveletet közbe kell iktatnunk.
Majd legközelebb.
Üdvözlet,
HiL
A hullámok „E” és „F” oszlopokban kiszámított fázismodulója önmagában nem érdekes, mivel csak az ernyőhöz érkezés fázisát mutaja. A hullám nem az ernyővel, hanem a másik hullámmal interferál. Belátható, hogy a modulók különbsége az, ami megmutatja a fáziseltolódást az adott pontba érkező két hullám között. A modulókülönbségnek csak a számértéke érdekes, az előjele nem, ezért megtehetjük, hogy mindig a nagyobból vonjuk ki a kisebbiket.
G30001: =HA(E30001>F30001;E30001-F30001;F30001-E30001)
A képletet az egész „G” oszlopra el kell húzni.
Ez a kivonási művelettel olyan, mintha az alacsonyabb modulóértéket a fázis kindulópontjára vittük volna azért, hogy a magasabbik a fáziskülönbséget mutassa. Ez az együttállás még nem felel meg, a fényerőváltozások kiszámításának. Ugyanis a fázis kezdetén a szinusz-érték nulla. Nekünk az alaphullám fényességének legnagyobb értékénél kell a modulókülönbözetnek megfelelő szinusz-értékét hozzáadnunk. Az alaphullámot PI()/2-höz, azaz 90 fokhoz el kell tolnunk. Itt a szinusz-érték „egy”. Ehhez adjuk hozzá a modulókülönbözetet (szintén eltolt) szinusz-értékét, ami „egy” és mínusz „egy” közötti érték lehet. Az ernyőnek abban a pontjában, ahol az összeadás eredménye kettő, ott a fényerő a megkétszereződött; ahol nulla, ott a két hullám teljesen kioltotta egymást.
Mielőtt megejtenénk a végső összegezést, a könnyebb kezelhetőség érdekében, még egy műveletet közbe kell iktatnunk.
Majd legközelebb.
Üdvözlet,
HiL
Re: Kettős rés kísérlet
Sziasztok!
Miért nem szóltatok, hogy teljesen berozsdásodott az agyam?
A hullámfázis egy szinuszgörbét követ, ezért csökönyösen ezt a görbét akartam PI()/2-vel (90 fokkal) eltolni úgy, hogy a ciklus ”egy”-gyel kezdődjön. Többször is nekifutottam. Aztán, egyszer csak… Hiszen ezzel az eltolással a koszinusz-függvényt kapom!
A „H” oszlopban, a „G” oszlop megfelelő értékét elosztjuk a hullámhosszal, és megszorozzuk 2*PI()-vel, hogy a hullámhossztól független fázisértéket kapjunk. Ennek az értéknek a koszinuszát hozzáadjuk az alaphullám „koszinuszához”, ami az alapfeltevés szerint mindig „egy”.
A H30001-es cellában: =1+COS(G30001/A$30002*2*PI())
Fölfelé, és lefelé elhúzással átmásolom a cella képletét.
A kiinduló cella az ernyő azon pontja, amely azonos távolságra van a két réstől. A cella értéke kettő kell, hogy legyen; és valóban annyi! A többi cellában nulla és kettő közötti érték van.
A youtube-videón látható kísérlet értékeihez igazítom a modell paramétereit. Kíváncsi vagyok, hogy ugyanott lesz-e a fényerőmaximum?
Üdvözlet,
HiL
Miért nem szóltatok, hogy teljesen berozsdásodott az agyam?
A hullámfázis egy szinuszgörbét követ, ezért csökönyösen ezt a görbét akartam PI()/2-vel (90 fokkal) eltolni úgy, hogy a ciklus ”egy”-gyel kezdődjön. Többször is nekifutottam. Aztán, egyszer csak… Hiszen ezzel az eltolással a koszinusz-függvényt kapom!
A „H” oszlopban, a „G” oszlop megfelelő értékét elosztjuk a hullámhosszal, és megszorozzuk 2*PI()-vel, hogy a hullámhossztól független fázisértéket kapjunk. Ennek az értéknek a koszinuszát hozzáadjuk az alaphullám „koszinuszához”, ami az alapfeltevés szerint mindig „egy”.
A H30001-es cellában: =1+COS(G30001/A$30002*2*PI())
Fölfelé, és lefelé elhúzással átmásolom a cella képletét.
A kiinduló cella az ernyő azon pontja, amely azonos távolságra van a két réstől. A cella értéke kettő kell, hogy legyen; és valóban annyi! A többi cellában nulla és kettő közötti érték van.
A youtube-videón látható kísérlet értékeihez igazítom a modell paramétereit. Kíváncsi vagyok, hogy ugyanott lesz-e a fényerőmaximum?
Üdvözlet,
HiL