Úgy gondolom, hogy az elemi részecskéket leíró egyenletek nemcsak azért számolnak valószínűségekkel és eloszlásfüggvényekkel, mert a makrovilág összefüggései nem érvényesek a mikroméretekben, hanem azért is, mert az elemi részecskék helyzetének, energiájának mérése alapvetően befolyásolja azok állapotát.
Egy fotont úgy tudunk érzékelni, hogy elnyeletjük, tehát méréskor "megsemmisül", az, hogy mi volt a mérés előtt, nem ellenőrizhető.
Illetve talán mégis. Ugyanis a fotonra is hat a gravitáció, nagy tömegű égitest mellett elhaladva észlelhető mértékben elhajlik a pályája. Úgy gondolom, hogy a forrásoktól (csillagoktól) kiinduló fotonokkal van "tele" az univerzum, és a gravitációs mezők nagyjából egyensúlyban vannak, ezért nem sűrűsödnek (csomósodnak) a foton-nyalábok, bár útjuk során minden irányba rángatják a gravitációs mezők "egyenetlenségei".
Dávid Gyula kérdések
Re: Dávid Gyula kérdések
Kíváncsi vagyok, mert nem értem, mi történt. Ezt olvastam:
Először tüntették el az időt a fizikusok
Időkiesést hoztak létre amerikai kutatók: igen rövid időre, a másodperc billiomod részére, de sikerült eltüntetniük egy eseményt az általuk feltalált időálcával.
Kísérletükben az időből takartak el egy darabkát, pontosan a másodperc 40 billiomod részét a Cornell Egyetem kutatói. Az esemény, amely ez alatt történt, kívülálló számára olyan, mintha meg se esett volna, kamerával is detektálhatatlan. Eredményeiket a Nature legfrissebb számában ismertették.
Korábban a fizikusok úgy tettek láthatatlanná egy-egy tárgyat, hogy a fénysugarakat a szokásos három térbeli dimenzióban térítették el. A Cornell fizikusai azonban nem a fényáram helyét változtatták meg, hanem a sebességét, így a változás az időben történt, nem a térben.
Moti Fridman fizikus magyarázata szerint a történés lezajlik, benne van a "filmben", ám az alkalmazott trükk miatt a néző számára láthatatlan. A módszer lényege, hogy a fénysugár egyik részét felgyorsítják, miközben a másikat lelassítják, és a kettő között így létrejövő időrés fedi el a történést. A kísérleti száloptikai műszerben hajszálnál vékonyabb szálakon haladtak különböző sebességgel, több forrásból indított fénysugarak.
"Mintha lyukat hoznánk létre az időben, ahol az esemény megtörténik. Egyszerűen nem tudod, hogy bármi történt volna" - tette hozzá Alexander Gaeta, a tanulmány társszerzője, a Cornell Egyetem alkalmazott és mérnöki fizikai iskolájának igazgatója.
Ez az első alkalom, hogy fizikusoknak sikerült elfedniük egy eseményt az időben. Martin McCall, az Imperial College London fizikusa volt az, aki elsőként megfogalmazta a téridő-álca létezésének elméletét, a Cornell kutatói pedig most közzétett tanulmányukkal a gyakorlatban igazolták az elgondolás helyességét.
Először tüntették el az időt a fizikusok
Időkiesést hoztak létre amerikai kutatók: igen rövid időre, a másodperc billiomod részére, de sikerült eltüntetniük egy eseményt az általuk feltalált időálcával.
Kísérletükben az időből takartak el egy darabkát, pontosan a másodperc 40 billiomod részét a Cornell Egyetem kutatói. Az esemény, amely ez alatt történt, kívülálló számára olyan, mintha meg se esett volna, kamerával is detektálhatatlan. Eredményeiket a Nature legfrissebb számában ismertették.
Korábban a fizikusok úgy tettek láthatatlanná egy-egy tárgyat, hogy a fénysugarakat a szokásos három térbeli dimenzióban térítették el. A Cornell fizikusai azonban nem a fényáram helyét változtatták meg, hanem a sebességét, így a változás az időben történt, nem a térben.
Moti Fridman fizikus magyarázata szerint a történés lezajlik, benne van a "filmben", ám az alkalmazott trükk miatt a néző számára láthatatlan. A módszer lényege, hogy a fénysugár egyik részét felgyorsítják, miközben a másikat lelassítják, és a kettő között így létrejövő időrés fedi el a történést. A kísérleti száloptikai műszerben hajszálnál vékonyabb szálakon haladtak különböző sebességgel, több forrásból indított fénysugarak.
"Mintha lyukat hoznánk létre az időben, ahol az esemény megtörténik. Egyszerűen nem tudod, hogy bármi történt volna" - tette hozzá Alexander Gaeta, a tanulmány társszerzője, a Cornell Egyetem alkalmazott és mérnöki fizikai iskolájának igazgatója.
Ez az első alkalom, hogy fizikusoknak sikerült elfedniük egy eseményt az időben. Martin McCall, az Imperial College London fizikusa volt az, aki elsőként megfogalmazta a téridő-álca létezésének elméletét, a Cornell kutatói pedig most közzétett tanulmányukkal a gyakorlatban igazolták az elgondolás helyességét.
Re: Dávid Gyula kérdések
Először is BUÉK mindenkinek!
Időlassítás, időugrás: Bingó! Laci tökéletesen eltalálta, mi történt.
Elolvastam az eredeti cikket, abban nincs ilyen rizsa, tisztességesen leírják a kísérletet. Úgy látszik, Amerikában minden tudományos csoporthoz tartozik egy PR-szakember, akinek az a dolga, hogy az eredményeket felturbózva, minél nagyobb felhajtással, szenzációként tálalja a médiában.
Kitaláltam egy hasonlatot a jelenségre, és ha már szóba került, ideírom:
Képzeljük el, hogy a rendőrök rendszeresen, félóránként járőröznek egy bank előtt, az egyik rendőrörstől a másik fele haladva. A gengszterek valami mondvacsinált ürüggyel az egyik járőrt felgyorsítják (pl elfutnak előle, a rendőrök meg utánuk...), a következő járőrt meg lassítják, feltartják. Így lesz egy óra rendőrmentes idejük, ezalatt kirabolják a bankot. Utána a szakértők megesküsznek rá, hogy a mackót félóra alatt nem lehetett feltörni. És akkor senki sem érti az esetet, mert a rendőrök félóránként járőröznek, közben meg nem lehetett lebonyolítani a rablást... Ugyanis a rendőröket megbüntetik, ha nem a szigorúan előírt menetrend szerint közlekednek. Ezért az eredménytelen üldözés, illetve a késés után mindkét járőr igyekszik rendbe hozni az ügyet, a sietők ténferegnek egy kicsit, a lemaradók futnak, így az örsre mindenki szabályosan érkezik be. Ezért nem tudják a szakértők rekonstruálni az ügyet, mert nem tudnak az időbeli hézagról, az érintett rendőrök mélyen hallgatnak, és a rendőrörs jegyzőkönyve szerint minden rendben van, ezért mindenki azt hiszi, hogy a járőrök folyamatosan és minden útszakaszon félóránként követték egymást.
A fény felgyorsítása és lassítása egy diszperzív közegben (a kísérletet üvegszálban végezték) a törésmutató gyors, időben változó elektromos vagy lézeres modulálásával elérhető. Így a folyamatos fénynyaláb egy időre megszakad, és az aközben történt eseményekről nem hoz hírt. A kritikus ponton túl a lelassult fényt felgyorsítják, a felgyorsítottat lelassítják, így ismét folytonos, időbeli megszakítás nélküli nyaláb érkezik be. Ezért a célban senki sem látja, hogy kimaradt egy időszak, amiről nem érkezett információ.
Ennyi az egész, a többi médiaduma.
A parasztvakítás része a cikkhez mellékelt szemléltető ábra. Némi jóindulattal arra gondolhatunk, azért rajzolják így, hogy a jelenség és az ábra jobban hasonlítson a megfelelő térbeli láthatatlansági kísérlethez, ahol a fény jobbról és balról is megkerüli az elrejteni kívánt tárgyat. Gonosz módon (és valószínűleg a misztifikálás kedvéért) az ismeretterjesztő leírásokba ehhez hasonló ábrákat tesznek, és a magunkfajta ettől fog padlót: az ábrán a fény egy-egy darabon időben visszafelé halad.
Pedig nem.
üdv
dgy
Időlassítás, időugrás: Bingó! Laci tökéletesen eltalálta, mi történt.
Elolvastam az eredeti cikket, abban nincs ilyen rizsa, tisztességesen leírják a kísérletet. Úgy látszik, Amerikában minden tudományos csoporthoz tartozik egy PR-szakember, akinek az a dolga, hogy az eredményeket felturbózva, minél nagyobb felhajtással, szenzációként tálalja a médiában.
Kitaláltam egy hasonlatot a jelenségre, és ha már szóba került, ideírom:
Képzeljük el, hogy a rendőrök rendszeresen, félóránként járőröznek egy bank előtt, az egyik rendőrörstől a másik fele haladva. A gengszterek valami mondvacsinált ürüggyel az egyik járőrt felgyorsítják (pl elfutnak előle, a rendőrök meg utánuk...), a következő járőrt meg lassítják, feltartják. Így lesz egy óra rendőrmentes idejük, ezalatt kirabolják a bankot. Utána a szakértők megesküsznek rá, hogy a mackót félóra alatt nem lehetett feltörni. És akkor senki sem érti az esetet, mert a rendőrök félóránként járőröznek, közben meg nem lehetett lebonyolítani a rablást... Ugyanis a rendőröket megbüntetik, ha nem a szigorúan előírt menetrend szerint közlekednek. Ezért az eredménytelen üldözés, illetve a késés után mindkét járőr igyekszik rendbe hozni az ügyet, a sietők ténferegnek egy kicsit, a lemaradók futnak, így az örsre mindenki szabályosan érkezik be. Ezért nem tudják a szakértők rekonstruálni az ügyet, mert nem tudnak az időbeli hézagról, az érintett rendőrök mélyen hallgatnak, és a rendőrörs jegyzőkönyve szerint minden rendben van, ezért mindenki azt hiszi, hogy a járőrök folyamatosan és minden útszakaszon félóránként követték egymást.
A fény felgyorsítása és lassítása egy diszperzív közegben (a kísérletet üvegszálban végezték) a törésmutató gyors, időben változó elektromos vagy lézeres modulálásával elérhető. Így a folyamatos fénynyaláb egy időre megszakad, és az aközben történt eseményekről nem hoz hírt. A kritikus ponton túl a lelassult fényt felgyorsítják, a felgyorsítottat lelassítják, így ismét folytonos, időbeli megszakítás nélküli nyaláb érkezik be. Ezért a célban senki sem látja, hogy kimaradt egy időszak, amiről nem érkezett információ.
Ennyi az egész, a többi médiaduma.
A parasztvakítás része a cikkhez mellékelt szemléltető ábra. Némi jóindulattal arra gondolhatunk, azért rajzolják így, hogy a jelenség és az ábra jobban hasonlítson a megfelelő térbeli láthatatlansági kísérlethez, ahol a fény jobbról és balról is megkerüli az elrejteni kívánt tárgyat. Gonosz módon (és valószínűleg a misztifikálás kedvéért) az ismeretterjesztő leírásokba ehhez hasonló ábrákat tesznek, és a magunkfajta ettől fog padlót: az ábrán a fény egy-egy darabon időben visszafelé halad.
Pedig nem.
üdv
dgy
Re: Dávid Gyula kérdések
Köszönöm a tippet 
Re: Dávid Gyula kérdések
Az érdeklődők figyelmébe:
Folytatódik az ELTE TTK Fizikai Intézetének "Az atomoktól a csillagokig" című előadássorozata. A tavaszi félév első előadása január 19-én, csütörtökön 17 órakor lesz a TTK lágymányosi északi tömbjének 0.83 termében.
Ezt az első előadást véletlenül én tartom, "A lehűléstől forrósodó tégla, avagy a csillagok termodinamikája" címmel.
Kivonat:
Megszoktuk, hogy egy környezeténél melegebb test energiát sugároz ki, ezzel lehűl, és szép lassan felveszi a környezet hőmérsékletét. Ezzel szemben a galaxisban lebegő gázfelhő – hőenergiája egy részének kisugárzása közben – összehúzódik és felmelegszik, egészen addig, amíg forró csillag lesz belőle. Vajon a csillagokra nem érvényesek a hőtan törvényei? A csillagokkal kapcsolatban számos más érdekes termodinamikai kérdés is felmerül. Vajon hogyan és mennyi idő alatt jut a felszínre a csillag forró magjában az atommagok fúziója során keletkező energia? Mi lehet az oka annak, hogy a Nap 6000 fokos felszíne fölött nem sokkal elhelyezkedő napkorona egymillió foknál is melegebb? Mi tartja fenn ezt a hőmérsékletkülönbséget? Milyen folyamatok stabilizálják évmilliárd éveken át a csillagok energia- termelését? És mi történik, amikor a nukleáris üzemanyag kifogyása után ez az egyensúly felborul? Hogyan lesz a magfúzió "hamujából", a héliumból az óriáscsillagban újra üzemanyag? Hányszor lehet megismételni ezt a "varázslatot"? Miféle nukleáris "hűtőgépek" működnek egy felrobbanni készülő szupernóva belsejében? Miért nem sikerült még a Földön megszelídítenünk és szabályoznunk a csillagokban automatikusan működő energiatermelő folyamatokat?
A sorozat részletes programja és a korábbi mintegy 80 előadás videofelvétele, a kapcsolódó cikkekkel:
http://atomcsill.elte.hu
Minden érdeklődőt szeretettel várnak
a szervezők
Folytatódik az ELTE TTK Fizikai Intézetének "Az atomoktól a csillagokig" című előadássorozata. A tavaszi félév első előadása január 19-én, csütörtökön 17 órakor lesz a TTK lágymányosi északi tömbjének 0.83 termében.
Ezt az első előadást véletlenül én tartom, "A lehűléstől forrósodó tégla, avagy a csillagok termodinamikája" címmel.
Kivonat:
Megszoktuk, hogy egy környezeténél melegebb test energiát sugároz ki, ezzel lehűl, és szép lassan felveszi a környezet hőmérsékletét. Ezzel szemben a galaxisban lebegő gázfelhő – hőenergiája egy részének kisugárzása közben – összehúzódik és felmelegszik, egészen addig, amíg forró csillag lesz belőle. Vajon a csillagokra nem érvényesek a hőtan törvényei? A csillagokkal kapcsolatban számos más érdekes termodinamikai kérdés is felmerül. Vajon hogyan és mennyi idő alatt jut a felszínre a csillag forró magjában az atommagok fúziója során keletkező energia? Mi lehet az oka annak, hogy a Nap 6000 fokos felszíne fölött nem sokkal elhelyezkedő napkorona egymillió foknál is melegebb? Mi tartja fenn ezt a hőmérsékletkülönbséget? Milyen folyamatok stabilizálják évmilliárd éveken át a csillagok energia- termelését? És mi történik, amikor a nukleáris üzemanyag kifogyása után ez az egyensúly felborul? Hogyan lesz a magfúzió "hamujából", a héliumból az óriáscsillagban újra üzemanyag? Hányszor lehet megismételni ezt a "varázslatot"? Miféle nukleáris "hűtőgépek" működnek egy felrobbanni készülő szupernóva belsejében? Miért nem sikerült még a Földön megszelídítenünk és szabályoznunk a csillagokban automatikusan működő energiatermelő folyamatokat?
A sorozat részletes programja és a korábbi mintegy 80 előadás videofelvétele, a kapcsolódó cikkekkel:
http://atomcsill.elte.hu
Minden érdeklődőt szeretettel várnak
a szervezők
-
LEVimmortal
- Hozzászólások: 1
- Csatlakozott: 2012.01.29. 08:22
Re: Dávid Gyula kérdések
Egy lelkes Kozmofizika rajongo vagyok és majd minden elöadàst meghallgattam.
Elnézést, ha màr màs feltette, vagy ha elöadàsokban volt szo rola, de nekem ugy tünt, hogy a neutrinokeltés ötlete még nem jött elö. Igaz, hogy elektronkeltéshez szükséges energia màr nagyon régota nincs a hàttérsugàrzàs fotonjaiban, de egy neutrino-antineutrinopàrt miért ne lehetne kelteni alacsonyabb hömérsékleteken is?
én nem tudom kiszàmolni, de hozzàértö emberek màr biztos megtették: mekkora hömérsékletü hàttérsugàrzàs kell ahhoz, hogy spontàn keltödjenek ilyen pàrok? lehetséges egyàltalàn e pàrkeltés, vagy sért valami megmaradàsi törvényt? ha lehet kelteni, annak brutàlis következményei lehettek az univerzum korai (vagy talàn nem is olyan korai?) történetében. esetleg ma is keltödnek ilyen pàrok csillagokban? muon neutrinok ugye sima neutrinokkà bomlanak vissza?
köszönöm elöre is vàlaszaitokat!
Levi kinàbol
Elnézést, ha màr màs feltette, vagy ha elöadàsokban volt szo rola, de nekem ugy tünt, hogy a neutrinokeltés ötlete még nem jött elö. Igaz, hogy elektronkeltéshez szükséges energia màr nagyon régota nincs a hàttérsugàrzàs fotonjaiban, de egy neutrino-antineutrinopàrt miért ne lehetne kelteni alacsonyabb hömérsékleteken is?
én nem tudom kiszàmolni, de hozzàértö emberek màr biztos megtették: mekkora hömérsékletü hàttérsugàrzàs kell ahhoz, hogy spontàn keltödjenek ilyen pàrok? lehetséges egyàltalàn e pàrkeltés, vagy sért valami megmaradàsi törvényt? ha lehet kelteni, annak brutàlis következményei lehettek az univerzum korai (vagy talàn nem is olyan korai?) történetében. esetleg ma is keltödnek ilyen pàrok csillagokban? muon neutrinok ugye sima neutrinokkà bomlanak vissza?
köszönöm elöre is vàlaszaitokat!
Levi kinàbol
Re: Dávid Gyula kérdések
Üdv mindenkinek.
Az állapotfüggvény összeomlásán rágódva próbáltam ismeretterjesztő anyagokat keresni... A koppenhágai értelmezéssel kapcsolatban viszonylag sokat találtam. Ha jól értem: eszerint az állapotfüggvény nem jellemzi úgy a kvantumrendszereket, mint például az ideális gáz állapotegyenlete. Itt nincs szó klasszikus értelemben vett fizikai tulajdonságról, csupán egy matematikai eszközről ami segít a további számolásban. Az állapotfüggvény összeomlása csupán annak a következménye, hogy a kvantumos leírásmódról áttérünk a klasszikusra. Mások viszont azt mondják, hogy igen is valami extra dolog történik az állapotfüggvény összeomlásakor, itt avatkozik bele a tudat a világ dolgaiba... Hol lehet erről az utóbbi álláspontról, a laikusok számára is érthető módon, olvasni anyagokat?
Hogyan lehetne józan ésszel elképzelni ezt a beavatkozást? Vegyünk példának egy távoli objektum fényét, amit a gravitációs lencsehatás következtében két irányból észlelünk. Akkor ez pont olyan, mint a kétréses kísérlet, csak nagyban. Ha mind két rés nyitva van, akkor a fény a detektáláskor hullámként viselkedek, ha csak az egyik akkor fotonként. A fény nem tudhatja előre, hogy melyik rés van nyitva, hiszen ha a kibocsájtás után megváltoztatjuk a konfigurációt, akkor ehhez alkalmazkodva fog viselkedni. Vagy azzal, hogy megváltoztatom a konfigurációt, egyben megváltoztatom a fény természetét is? Egy 10 milliárd fényév távolságban lévő objektum esetében, visszanyúlok a múltba? Ez nem túl durva feltételezés? Nem egyszerűbb azt mondani, hogy a fénynek csak akkor van "természete" amikor klasszikus fizikai helyzetbe kerül, mondjuk észleljük. Ezen kívül nincs klasszikus értelembe vett "természete", amit a múltba visszanyúlva megváltoztathatnék.
Vagy mégis beavatkozik a tudat? A kvantumtudat elmélet hívei például azzal érvelnek, hogy a véletlenszám-generátorok eredményeit képesek vagyunk befolyásolni a gondolatainkkal. Erre mondjuk kiváncsi vagyok, hiszen ha jól értem csak vennem kell egy véletlenszám-generátort. Leülök mellé (úgyis szakad a hó
) erősen gondolok a páros számokra és néhány ezer próbálkozás után érdekes statisztikát kapok majd...Lehetséges ez, vagy csak a szokásos tudományos félremagyarázás?
Az állapotfüggvény összeomlásán rágódva próbáltam ismeretterjesztő anyagokat keresni... A koppenhágai értelmezéssel kapcsolatban viszonylag sokat találtam. Ha jól értem: eszerint az állapotfüggvény nem jellemzi úgy a kvantumrendszereket, mint például az ideális gáz állapotegyenlete. Itt nincs szó klasszikus értelemben vett fizikai tulajdonságról, csupán egy matematikai eszközről ami segít a további számolásban. Az állapotfüggvény összeomlása csupán annak a következménye, hogy a kvantumos leírásmódról áttérünk a klasszikusra. Mások viszont azt mondják, hogy igen is valami extra dolog történik az állapotfüggvény összeomlásakor, itt avatkozik bele a tudat a világ dolgaiba... Hol lehet erről az utóbbi álláspontról, a laikusok számára is érthető módon, olvasni anyagokat?
Hogyan lehetne józan ésszel elképzelni ezt a beavatkozást? Vegyünk példának egy távoli objektum fényét, amit a gravitációs lencsehatás következtében két irányból észlelünk. Akkor ez pont olyan, mint a kétréses kísérlet, csak nagyban. Ha mind két rés nyitva van, akkor a fény a detektáláskor hullámként viselkedek, ha csak az egyik akkor fotonként. A fény nem tudhatja előre, hogy melyik rés van nyitva, hiszen ha a kibocsájtás után megváltoztatjuk a konfigurációt, akkor ehhez alkalmazkodva fog viselkedni. Vagy azzal, hogy megváltoztatom a konfigurációt, egyben megváltoztatom a fény természetét is? Egy 10 milliárd fényév távolságban lévő objektum esetében, visszanyúlok a múltba? Ez nem túl durva feltételezés? Nem egyszerűbb azt mondani, hogy a fénynek csak akkor van "természete" amikor klasszikus fizikai helyzetbe kerül, mondjuk észleljük. Ezen kívül nincs klasszikus értelembe vett "természete", amit a múltba visszanyúlva megváltoztathatnék.
Vagy mégis beavatkozik a tudat? A kvantumtudat elmélet hívei például azzal érvelnek, hogy a véletlenszám-generátorok eredményeit képesek vagyunk befolyásolni a gondolatainkkal. Erre mondjuk kiváncsi vagyok, hiszen ha jól értem csak vennem kell egy véletlenszám-generátort. Leülök mellé (úgyis szakad a hó
) erősen gondolok a páros számokra és néhány ezer próbálkozás után érdekes statisztikát kapok majd...Lehetséges ez, vagy csak a szokásos tudományos félremagyarázás?Re: Dávid Gyula kérdések
Üdvözlet!
István, neked valami ilyesmi géppel lenne érdemes kísérletezned: http://www.youtube.com/watch?v=AUSKTk9ENzg
A módszer felfedezése és kutatása Francis Galton nevéhez füzödik http://en.wikipedia.org/wiki/Francis_Galton
Az általad említett tesztet valóban elvégezték, ahol azt vizsgálták, hogy a tudat hathat-e a véletlen események eloszlására, és azt tapasztalták, hogy igen. Bár a kisérlet sikeres volt, mégsem állítanám hogy pont az állapotfüggvény összeomlás és a tudat kapcsolatát bizonyítja. Ahhoz ez eléggé messze van a kvantum tartománytól.
A kísérlet leírása itt található: http://www.deanradin.com/papers/RNG%20Mason.pdf
Kiegészítésképpen (ha nem ragaszkodunk szorosan az eredeti kérdéshez) tudom javasolni még ezt a 3 részes videót a véletlen és az emberi elme kapcsolatáról (Dean Radin) http://www.youtube.com/watch?v=dHSgSm45zaw
Üdv: Miklós
István, neked valami ilyesmi géppel lenne érdemes kísérletezned: http://www.youtube.com/watch?v=AUSKTk9ENzg
A módszer felfedezése és kutatása Francis Galton nevéhez füzödik http://en.wikipedia.org/wiki/Francis_Galton
Az általad említett tesztet valóban elvégezték, ahol azt vizsgálták, hogy a tudat hathat-e a véletlen események eloszlására, és azt tapasztalták, hogy igen. Bár a kisérlet sikeres volt, mégsem állítanám hogy pont az állapotfüggvény összeomlás és a tudat kapcsolatát bizonyítja. Ahhoz ez eléggé messze van a kvantum tartománytól.
A kísérlet leírása itt található: http://www.deanradin.com/papers/RNG%20Mason.pdf
Kiegészítésképpen (ha nem ragaszkodunk szorosan az eredeti kérdéshez) tudom javasolni még ezt a 3 részes videót a véletlen és az emberi elme kapcsolatáról (Dean Radin) http://www.youtube.com/watch?v=dHSgSm45zaw
Üdv: Miklós
Re: Dávid Gyula kérdések
Most éppen utazok egy konferenciára, ha visszajöttem, válaszolok.
dgy
dgy
Re: Dávid Gyula kérdések
Tisztelt Fórumozók!
Amennyiben van valaki aki még nem olvasta:
Hibás kábel miatt mértek fénynél gyorsabb részecskéket
http://index.hu/tudomany/2012/02/23/hib ... zecskeket/
Szép napot!
Amennyiben van valaki aki még nem olvasta:
Hibás kábel miatt mértek fénynél gyorsabb részecskéket
http://index.hu/tudomany/2012/02/23/hib ... zecskeket/
Szép napot!