dgy írta:A kérdés sokkal bonyolultabb, és igazából csak matematikailag írható le.
Ez az, amit a matek nélküli metafora-nyelvre úgy fordítunk le, hogy a részecske egyszerre mindenhol van, bizonyos valószínűséggel.
dgy
Nem fogok csodálkozni, se nem fogok haragudni, ha rengeteg szidás érkezik írásomról, hogy micsoda sületlenségeket írtam. Mind ettől függetlenül bátrokodom megosztani (mert egyébként megőrítenek a részecskéim), legfeljebb nevetünk rajta egyet a végén. És hogy ne túl sok időt raboljak el DGY-től, elég csak annyit jelezenie, hogy baromság indoklás nékül és csak ott magyarázzon, ahol hasznosnak látja a többségnek:
1. Ez alapján mondhatom-e a következőt: Minden hullám, amint keletkezik, mindenhol lesz jelen a világban és lehetne érzékelni, de csak bizonyos esélyekkel/valószínűséggel.
2. Ugyanazt mondhatjuk a fényre is? Azaz a fény is mindenhol van jelen egyszerre? Ha igen, akkor mi az ami mozog és a sebessége C? Esetleg sebességét értelmezhetjük így: A fény hullámainak csúcsai/völgyei C sebességgel vándorolnak...., és akár mondhatom egyenes vonalban....stb?
3. Azt a fény hullámot, ami valamelyik távoli csillagból keletkezett azért még nem látom mert első csúcsa/völgye még nem érkezett hozzám, de mivel, hogy a hullám egyszerre mindenhol van, azért azt kell mondanom, hogy nulla a valószínűsége, hogy itt van most ebben a pillanatban, de ha már látom, akkor 1? Hol lehetne egy törtet (a valószínűség nagyobb nullánál és kissebb 1-nél) mondani és ha ott lennék akkor ott két esélyes a dolog? Vagy látom vagy nem? (lassan úgy érzem Schröding macskájába botlok mindjárt). Tehát ha csak annyiból állna a megfigyelés, hogy nézem van-e fény vagy nincs és megfordítanám a logikát így: Ha most éppen nem látok fényt, akkor ez azt jelenti, hogy itt és most (téridő) nincs látható fény, nincs hullám. Ezt matematikailag úgy írjuk le, hogy nulla a valószínűsége annak, hogy most itt legyen ez a hullám.
Magyarra lefordítva, az, ami nincs, nem létezik, az matematikailag létezik de nulla valószínűséggel!
4. Az előzőek alapján is már érezhető, hogy minden megfigyelő két dolgot lát/mondhat: A múltbéli dolgokról, amiket megtapasztalt tényeket közöl (100% valószínűséggel megtörténtek). A jövőről viszont valóban csak valószínűségekkel tudna nyiltkozni. A jelen nem létezik, mert mire felfogom az múlttá változik, sőt ezelőtt jövő volt. Tehát ha kiválasztanék egy inerciarendszert/koordináta rendszert (nem tudom melyik a pontosabb most) a téridő abárázolására (hadd legyek én az origóban) akkor ebben a végtelen kiterjedésű koordináta rendszerben lesz egy rész, amiben tények vannak (múlt) és lesz egy rész, ami a jövőről szólna (az én szemszögemből). A kezdeti állapothoz képest (amikor elkezdtem a megfigyelést) egyre több és több része a jövőnek átváltozik múltá ( a téridő görbültségétől függőn mindig másképpen telhet az idő ugyan, de egyelőre csak előre a jövőbe). A valószínűség egzakattá válik, azaz minden ami a múltban történt 1-es valószínűségű, a többi 0 és 1 között lesz, bocs van! Az idő egy tetszőleges pontjában végtelen sok jövő van még, a múlt pedig (ha volt kezdet) végesen nagy, de VÉGTELEN SOK idő eltelte után minden az egzaktság felé haladna. Ó atyám olyan sok idő telt el, hogy el is felejtettem, miről is akartam írni.
Ja igen, eszembe jutott: az téridő egy része, ami nekem pl. még a jövőben van, más megfigyelő számára már a múltban lehet. És van olyan megyfigyelő is, aki számára még jövő az, ami nekem már tény. A kérdés a következő: A téridőnek van-e olyan része, ami minden megfigyelő számára egzakt, tehát a múltban történt? Nekem van egy tippem: Ez nem más mint az úgynevezett Nagy BUMM! De nem is a lényeg, hanem a következő: A Nagy Bummot, mivel, hogy minden megfigyelő számára egzaktul megtörtént és hozzá képest tud mindent viszonyítani, akkor nem foghatnánk fel, mint abszolut kitüntettett rendszernek? Az éter csak három dimenziós volt (legalább, ahogy én fogtam fel), de az időhöz semmi köze nem volt. A nagy bumm-nak viszont az időhöz is van köze, meg persze az anyaghoz/energiához/térbeli dimenziókhoz is.