Dávid Gyula kérdések

[Dlajos]

András,
sokat gondolkodtam már az előző hozzászólásodban is szereplő, az időben visszafelé mozgó részecskéről.
Ahhoz, hogy válaszolni tudjak neked, ha érdekel a véleményem, azt kérdezném tőled, hogy szerinted meg lehet-e változtatni a múltat, ha igen, az hogyan befolyásolja, az így keletkezett jövőt?
Üdv,
L.

[ramius01]

Üdv mindenkinek.

Zárójel 2: Én az Univerzumot úgy képzelem, mint a Látható Univerzumomon belül lévő ÖSSZES megfigyelő látható univerzumát rekurzívan, tehát ezen rekurzívan definiált halmazok unióját. Ez előállítja vajon az Univerzumot, vagy sem? Elválasztja-e a Multiverzum többi univerzumát a miénktől? Érzésem szerint ez a definíció behozza a hegyeket az Univerzumba. Viszont (remélem) mindenhol és mindenkor elválasztja a Multiverzum többi univerzumát a miénktől... Vagy mégsem?


Én magam is hasonlóképpen gondolkoztam a "sötét folyammal" kapcsolatban. Húzzunk magunk körül egy 13,7 milliárd fényév átmérőjű gömböt és akkor megkapjuk a "most" belátható Univerzumot. Tegye meg ugyanezt egy másik megfigyelő (reméljük létezik...) és ő is kap egy gömböt, majd végül kialakul a mi Univerzumunk képe. De ez a matematikai meghatározás nem jó, hiszen minden megfigyelő szempontjából teljesen önkényes. Az Univerzummal kapcsolatban sokkal pontosabb definícióra van szükség.

Tegyük fel, hogy az inflációs korszak végén, amikor a Higgs mező alapállapotba került, többféle alapállapot valósult meg a tér különböző tartományaiban. A megvalósuló alapállapotokkal szorosan összefüggnek bizonyos fizikai paraméterek, pl: az elektron töltése. Ilyen értelemben létrejöhettek olyan térrészek ahol az alapvető fizikai törvények ugyanolyanok, de a paraméterek (elektromos töltés, plank állandó, gravitációs állandó, stb.) különbözőek. Egy ilyen térrész már egyértelműen különállónak nevezhető, mondjunk hívhatjuk a mi Univerzumunknak. Az itt leírtakban azt feltételeztem, hogy ezek a térrészek ugyanabban a térben helyezkednek el. A Multiverzum elméletében ezek a párhuzamos Univerzumok egy magasabb dimenziójú térben, mondjuk a hipertérben találhatóak (mint Dávid Gyula mondta: a hipertér nagyon jó név, csak éppen nem létezik...). Az alap koncepció viszont ugyan az. Vannak általános törvények, amelyek érvényesek a Multiverzumra, de az egyes Univerzumokban ezek a törvények más-más fizikai paraméterekkel valósulnak meg. Ha éppen kedvező a fizikai paraméterek együttállása, akkor az adott Univerzumban kialakulhat az élet. Ez az elképzelés, az erős antrópikus elvet (amely rengeteg vitára adhat okot...), visszavezeti a gyenge antrópikus elvre. Csak olyan Univerzumot figyelhetek meg, amelynek a paraméterei összhangban állnak a létezésemmel. Így már nem olyan meglepő, hogy létezünk.

De mégis van egy kis bökkenő... Vajon honnan származnak a Multiverzumra érvényes általános keret törvények és miért teszik lehetővé a fizikai paraméterek olyan együttállását, amely kedvező az életre nézve? És ismét elkezdődhetnek a filozófiai viták...

[LaCi_N]

A sokat emlegetett kísérlet...
Így esik le egy kalapács és egy madártoll a Hold felszínén
http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20 ... apacs.html

[dgy]

Ismét egy kis türelmet kérek,
Sanyilaci és ramius írásai nagyon izgalmasak és érdekesek, rengeteget akarok róluk írni, csak most egy perc sajátidőm sincs...
Szóval majd jövök.
dgy

[Teafil]

A sokat emlegetett kísérlet...
Így esik le egy kalapács és egy madártoll a Hold felszínén
http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20 ... apacs.html

A kísérlet meggyőző, de...
én úgy látom a toll pattan egyet holdat éréskor.

[ramius01]

Üdv mindenkinek.

Vajon milyen az Univerzum topológiája? Az általános relativitás elméletet alkalmazva az jön ki, hogy az Univerzumunk (jelentsen ez a fogalom bármit is...) geometriája sík. Ha durván akarunk fogalmazni, akkor olyan mint egy rajzlap. Ebben a legtöbb kozmológus egyetért. De vajon milyen a topológia, azaz hogyan helyezkedik el ez a rajzlap a térben? A hasonlat persze sántít, hiszen milyen térben... Szóval ezt a kérdést, követve Occam borotvájának elvét, úgy szokás megválaszolni, hogy egy végtelenbe nyúló "kiterített" rajzlapot kell elképzelni, azaz az Univerzum topológiája nyílt. Mondhatjuk azt is, hogy az Univerzum térbeli kiterjedése végtelen. A gond csak az, hogy Occam borotvája nem egy természeti törvény, hanem egy egyszerűsítő hipotézis és nem biztos, hogy az Univerzum is egyetért vele. El lehet helyezni azt a rajzlapot másképpen is a térben, mondjuk egy henger felületeként. Ettől még a geometria sík marad, a topológia viszont bezárul. Ráadásul, ha feltételezzük valamiféle hipertér létezését (ami természetesen nincs...) akkor ez a rajzlap végtelen sokféleképpen elhelyezkedhet, vagyis a természetfelelős szabadon választhatott, amikor a rajzasztalon tervezte az Univerzum alakját. Ilyen értelemben tehát a Multiverzum nem csak az élet lehetőségét magyarázza meg az ember számára megnyugtató módon, hanem biztosítja az Univerzumok topológiájának sokféleségét is.

Gondoljunk csak bele, pontosan ezt látjuk a saját kis környezetünkben is. A természet változatos és sokféle formát használ, miért lenne pont az Univerzumunk alakja unalmas? Persze ez csak esztétikai érvelés, semmi köze a tudományhoz. A tudományban a mérések döntenek. Milyen bizonyíték van a Multiverzum létezésére?
Mi szükség van Multiverzumra? Ezeken a kérdéseken még sokáig fognak vitatkozni...Remélhetően túléljük saját magunkat és késői utódaink egyszer majd meglátják azokat a domén-falakat. Akkor már valószínűleg lesz fúziós reaktor is és Budapesten is lehet majd normálisan közlekedni (bocs ez nem ide tartozik

[lucidus]

Újabb hírek szerint az OPERA megerősítette az eredményeit egy módosított kísérlettel.
Ha jól értelmeztem, akkor neutrínó nyaláb csomagokra bontásával a mérés statisztikai bizonytalanságát lecsökkentették a mért időkülönbség alá.

Keves Gyula,
egy kapcsolódó hozzászólásodban írod, hogy talán extra tér dimenziók nyomát látjuk.
Itt tehát arról lenne szó, hogy a neutrínók nem lépik túl a fénysebességet, csupán a 3-nál több dimenziós térben valamiért rövidebb utat tettek meg a vártnál?
Az értelmezést ugyanis nehezíti számomra, hogy mostanában "szuperlumináris" neutrínók címkével emlegetik a dolgot, ami ez esetben inkább ""szuper dimenzionálisnak"" mondható...

Ha jól emlékszem, a húrelmélet rendelkezik jóslatokkal arra vonatkozólag, hogy az extra dimenziók mekkorára vannak "felcsavarodva". Ezzel lehet összefüggésben a neutrínók mérete??

[komeny]

Sziasztok!

Elnézést, ha (kivételesen buta) kérdésem nem vág a témába, de nagyon foglalkoztat egy ideje :

Ha a fény hozzám képest egyenletes fénysebességgel mozog, és nincs kitüntetett inerciarendszer, akkor nem mondhatom azt, hogy a fény maga áll, és én mozgok fénysebességgel? Nade tömeggel rendelkező testként hogyan tehetek ilyet? Tudom, hogy nagyon gagyi kérdés, és hogy alapdefiníciókkal sem vagyok tisztában, de valaki tudna adni egy laikusok számára is érthető választ?
Illetve ebből a gondolatmenetből kiindulva, ha én valami "csoda folytán" képes lennék elérni a fénysebességet, akkor az mihez képest történne? Abban a pillanatban minden más tömeggel rendelkező test szintén elérné a fénysebességet (hisz hozzám képest annyival mozogna)? Vagy eleve butaság egy ilyen 'Mi lenne ha..' típusú kérdést megfogalmazni?

[moha]

A kérdés sokkal bonyolultabb, és igazából csak matematikailag írható le.
Ez az, amit a matek nélküli metafora-nyelvre úgy fordítunk le, hogy a részecske egyszerre mindenhol van, bizonyos valószínűséggel.
dgy

Nem fogok csodálkozni, se nem fogok haragudni, ha rengeteg szidás érkezik írásomról, hogy micsoda sületlenségeket írtam. Mind ettől függetlenül bátrokodom megosztani (mert egyébként megőrítenek a részecskéim), legfeljebb nevetünk rajta egyet a végén. És hogy ne túl sok időt raboljak el DGY-től, elég csak annyit jelezenie, hogy baromság indoklás nékül és csak ott magyarázzon, ahol hasznosnak látja a többségnek:

1. Ez alapján mondhatom-e a következőt: Minden hullám, amint keletkezik, mindenhol lesz jelen a világban és lehetne érzékelni, de csak bizonyos esélyekkel/valószínűséggel.
2. Ugyanazt mondhatjuk a fényre is? Azaz a fény is mindenhol van jelen egyszerre? Ha igen, akkor mi az ami mozog és a sebessége C? Esetleg sebességét értelmezhetjük így: A fény hullámainak csúcsai/völgyei C sebességgel vándorolnak...., és akár mondhatom egyenes vonalban....stb?
3. Azt a fény hullámot, ami valamelyik távoli csillagból keletkezett azért még nem látom mert első csúcsa/völgye még nem érkezett hozzám, de mivel, hogy a hullám egyszerre mindenhol van, azért azt kell mondanom, hogy nulla a valószínűsége, hogy itt van most ebben a pillanatban, de ha már látom, akkor 1? Hol lehetne egy törtet (a valószínűség nagyobb nullánál és kissebb 1-nél) mondani és ha ott lennék akkor ott két esélyes a dolog? Vagy látom vagy nem? (lassan úgy érzem Schröding macskájába botlok mindjárt). Tehát ha csak annyiból állna a megfigyelés, hogy nézem van-e fény vagy nincs és megfordítanám a logikát így: Ha most éppen nem látok fényt, akkor ez azt jelenti, hogy itt és most (téridő) nincs látható fény, nincs hullám. Ezt matematikailag úgy írjuk le, hogy nulla a valószínűsége annak, hogy most itt legyen ez a hullám.
Magyarra lefordítva, az, ami nincs, nem létezik, az matematikailag létezik de nulla valószínűséggel!
4. Az előzőek alapján is már érezhető, hogy minden megfigyelő két dolgot lát/mondhat: A múltbéli dolgokról, amiket megtapasztalt tényeket közöl (100% valószínűséggel megtörténtek). A jövőről viszont valóban csak valószínűségekkel tudna nyiltkozni. A jelen nem létezik, mert mire felfogom az múlttá változik, sőt ezelőtt jövő volt. Tehát ha kiválasztanék egy inerciarendszert/koordináta rendszert (nem tudom melyik a pontosabb most) a téridő abárázolására (hadd legyek én az origóban) akkor ebben a végtelen kiterjedésű koordináta rendszerben lesz egy rész, amiben tények vannak (múlt) és lesz egy rész, ami a jövőről szólna (az én szemszögemből). A kezdeti állapothoz képest (amikor elkezdtem a megfigyelést) egyre több és több része a jövőnek átváltozik múltá ( a téridő görbültségétől függőn mindig másképpen telhet az idő ugyan, de egyelőre csak előre a jövőbe). A valószínűség egzakattá válik, azaz minden ami a múltban történt 1-es valószínűségű, a többi 0 és 1 között lesz, bocs van! Az idő egy tetszőleges pontjában végtelen sok jövő van még, a múlt pedig (ha volt kezdet) végesen nagy, de VÉGTELEN SOK idő eltelte után minden az egzaktság felé haladna. Ó atyám olyan sok idő telt el, hogy el is felejtettem, miről is akartam írni.
Ja igen, eszembe jutott: az téridő egy része, ami nekem pl. még a jövőben van, más megfigyelő számára már a múltban lehet. És van olyan megyfigyelő is, aki számára még jövő az, ami nekem már tény. A kérdés a következő: A téridőnek van-e olyan része, ami minden megfigyelő számára egzakt, tehát a múltban történt? Nekem van egy tippem: Ez nem más mint az úgynevezett Nagy BUMM! De nem is a lényeg, hanem a következő: A Nagy Bummot, mivel, hogy minden megfigyelő számára egzaktul megtörtént és hozzá képest tud mindent viszonyítani, akkor nem foghatnánk fel, mint abszolut kitüntettett rendszernek? Az éter csak három dimenziós volt (legalább, ahogy én fogtam fel), de az időhöz semmi köze nem volt. A nagy bumm-nak viszont az időhöz is van köze, meg persze az anyaghoz/energiához/térbeli dimenziókhoz is.

[dgy]

Hello Moha,

egyáltalán nem marhaság, amit írsz, sok mindenben jó irányban keresgélsz. Sok említett kérdés kapcsolatos a kvantumelmélet ma is vitatott problémáival, tehát (még?) nincs rájuk megnyugtató "hivatalos" válasz. Most órám lesz, de este részletesen válaszolok.

üdv
dgy