Vizuális módszer
Elküldve: 2009.11.09. 17:10
Néhány éves tapasztalatal, de azért még mindig kezdõ észlelõként szembesültem azzal a problémával, hogy a magyarországi észlelések nem mindig jutnak el a nemzetközi meteoros szervezet (IMO) központi adatbázisába (VMDB, Visual Meteor DataBase). Ugyanakkor az egy hónappal ezelõtti IMO konferencián is kiemelt téma volt a vizuális észlelések fontossága, hiszen manapság, a videós rendszerek korában is ez adja vissza a legfinomabb idõbeli felbontással egy-egy raj aktivitásának lefutását.
Ehhez az kellene, hogy minél több észlelő be is küldje az adatait. Ennek szerintem leghatékonyabb és legkényelmesebb módja, ha ki-ki saját maga az IMO honlapján található online beviteli űrlapot használja.
Ahhoz azonban, hogy az IMO honlapján közzétett formátumban tudjunk adatokakat szolgáltatni, érdemes áttekintenünk a módszer sajátosságait és még észlelés elõtt megfelelõen felkészülni. Most a nagyobb rajokra alkalmazott, un. számolásos módszer legfontosabb elemeit foglalom össze.
Az "IMO" módszer egyedi észlelõben gondolkodik. Ez nem jeleti azt, hogy ne lehetne ezentúl csoportosan észlelni, de az adatokat észlelõnkénti bontásban kell kezelni.
A kiválasztott látómezőben időintervallumonként kell naplózni darabszámokat, rajtagsággal és becsült fényességértékkel együtt.
További rögzítendő információk a határmagnitúdó, látómező közepe (Ra/De), takartság (%), szünetek
A naplózás eszköze lehet egy notesz, magnó vagy MP3 felvevõ is. A lényeg, hogy ne vegyük le szemünket a vizsgált égterületről.
Időintervallumok: Minden esetben UT-ben jegyezzük az időt. Kisebb aktivitás esetén elegendő óránként feljegyezni az időt, nagyobb aktivitás esetén legalább 5-15 percenkénti intervallumokat határozzunk meg. Kimondottan nem előnyösek a szabályos intervallumok, jobb statisztikát adnak a véletlenszerűen eloszló, de azért nagyjából egyforma időszakaszok.
Határmagnitúdó:
Az IMO a számolásos módszert javasolja, azaz előre definiált, sorszámozott, háromszög alakú tartományokban látható csillagok számával kell meghatározni a HMG-t. Legalább 40 fok magasan lévő és lehetőleg a kiválasztott égterületre eső tartományokat kell választani, legalább kettőt vagy hármat. A kapott érték észlelőnként változhat.A észlelés során kb 30-45 percenként újra ellenőrizni kell a HMG-t, és minden időintervallumhoz, azaz az észlelőlap minden sorához be kell írni az aktuális értéket.
Minderről kiváló leírás olvasható itt: http://leonidak.mcse.hu/megfigyeloknek/
Takartság:
Szemünk sajátosságaiból adódóan a meteorok 98%-át egy 100 fok átmérőjű körön belül észleljük. Alaphelyzetben tereptárgyak takarásától mentes égterületet kell választani. Egy esetleges felhősödés csökkenti a látott meteorok számát, ezt a hatást egy egyszerű, becsült %-os takartsági tényezővel vegyük figyelembe. A módszer elsősorban 20% alatti takartság esetén működik, ennél nagyobb takartság kialakulás esetén tartsunk szünetet, hacsak nem kivételesen magas aktivitással van dolgunk.
Az online űrlapon valójában az "F=1/(1-k)" értéket kell megadnunk, ahol k a %-os takartság mértéke. Ha hosszabb időtartammal dolgozunk és eközben változik a takartság, akkor a k értéket is súlyozott átlagként kell figyelembe venni.
Látómező:
Javasolják, hogy az észlelő válasszon ki egy égterületet, ennek jegyezze föl a Ra/De koordinátáit és az észlelés során végig kövesse ezt az égterületet. Ennek haszna a rajtagság pontosabb becslésében és a radiánstól való állandó távolságban jelentkezik. Égterületet lehet váltani, ha az kedvezőtlen pozícióba, pl. 50 fok alá kerül. A látómező középpontjának koordinátáit minden időintervallunhoz be kell írni.
Ha végül - ennyi munka után - meteort is látunk, figyeljünk oda és naplózzuk a következő adatokat, ebben a sorrendben:
Rajtagság:
Főleg a meteor irányára kell figyelnünk, nem feltétlenül a feltűnési és végpontra. Mivel előzetesen megismertük égetrületünket és a felkészülés során megjegyeztük az aktív radiáns pozíciókat, a pályát visszafelé meghosszabbítva könnyen azonosíthatjuk a rajtagságot.
Fényesség:
A környező csillagok alapján becsüljük meg a fényességet. A látómezőnk közepén, ha jól láttuk a meteort, akkor akár fél magnitúdó pontosságra is törekedhetünk. A periférián egész magnitúdóra kerekített értéket adjunk meg.
Nyom:
Ha a meteor nyomot hagyott, becsüljük meg élettartamát másodpercekben. Egy kis "+" jellel jelölhetjük, ha másodpercnél rövidebb, de azért érzékelhető nyomot látunk.
Szín és egyéb adatok:
+2 magnitúdónál halványabb meteorok esetében gyakorlatilag lehetetlen színt érzékelni. Nem sok gyakorlati értéke van és el is hagyhatjuk a feljegyzését.
Az egyes meteorok feltűnési idejét nem szükséges jegyeznünk. Az időbeli darabszámokat a választott intervallumon belüli számolással adjuk meg.
A meteor időtartama rendszerint rövidebb, mint egy másodperc. Kivételes esetektől eltekintve nem szükséges felírnunk.
Itt az ideje a fejben tartott adatok rögzítésének. Javasolják a kis papírtekercsre írást, persze vakon, nem odanézve. Ez természetesen gyakorlatot kíván, viszont nem merül ki az elem. A másik lehetséges megoldás a magnó vagy diktafon használata. Bőven készüljünk elemekkel és ne felejtsük el előre kipróbálni, hogy minden valóban működik-e.
Példa:
2009.nov.16 (dátum)
Delta Cep (LM közepe)
K20:12 (kezdési időpont)
1/10-7/13-15/18 (HMG becslési tartomány száma/a benne látott csillagok száma)
L35 (Leonida +3,5 magnitúdó)
S50 (Sporadikus +5,0 magnitúdó)
L1 2s sá (+1 Leonida, 2 sec nyommal, sárga)
L45
2031 (idő jelzés)
S4
L00 6s fe
S3
FE 2037 (felhősödés kezdete)
S30
L-1 10s zö (zöldes -1-es Leonida 10 sec nyommal)
2046/10 (időjel, 20:37 és 20:46 között átlagosan 10% takartság)
S30
L25
2055/20 --- (20:46-20:55 között 20% takartság, szünet kezdete)
___________
2105 (szünet vége)
stb....
Az IMO online adatlap szerkezete:
A fejlécet a szokásos adatokkal kell kitölteni: dátum, észlelő neve, hely
Ezután következnek az észlelt rajok és radiáns pozícióik.
Az észlelőlap egy sora következőképpen fog kinézni:
Idő intervallum / Lm / időtartam(h) / Takartság (F) / LEO / SPO
20:12-20:20 / Ra / De / 0.133 / 1.02 / C/21 / C/12
Minden rajnál adjuk meg a módszert (jelen esetben C=counting) és az észlelt meteorok darabszámát.
Egy külön kis táblázat tartalmazza az egyes rajok fényesség eloszlását az egész észlelési időtartamra. Ezt külön kell összegeznünk adatainkból.
A fentiekben leírt módszer több ponton is különbözik az általam eddig tanultaktól és néhány eleme bizonyára szokatlan. Viszont érdemes alkalmaznunk, akár egyedileg, akár kis csoportokban észlelünk az ország különböző pontjain, hiszen így adataink valóban gyorsan célba érnek és hozzájárulunk egy -egy raj jobb felderítéséhez.
A fenti információk zöme az IMO "Handbook for Meteor Observers" című kiadványából származik. Tervezem, hogy idővel részletes fordításst is készítek az ide vonatkozó fejezetekről. Ha valakinek kérdése van, szívesen állok rendelkezésére.
Hasznos linkek:
Elecronic report form: (http://www.imo.net/visual/report/electronic)
Ehhez írtak egy helpet is, egyelőre angol nyelven itt található: http://www.imo.net/visual/report/electronic/help
Üdv,
Anti
Ehhez az kellene, hogy minél több észlelő be is küldje az adatait. Ennek szerintem leghatékonyabb és legkényelmesebb módja, ha ki-ki saját maga az IMO honlapján található online beviteli űrlapot használja.
Ahhoz azonban, hogy az IMO honlapján közzétett formátumban tudjunk adatokakat szolgáltatni, érdemes áttekintenünk a módszer sajátosságait és még észlelés elõtt megfelelõen felkészülni. Most a nagyobb rajokra alkalmazott, un. számolásos módszer legfontosabb elemeit foglalom össze.
Az "IMO" módszer egyedi észlelõben gondolkodik. Ez nem jeleti azt, hogy ne lehetne ezentúl csoportosan észlelni, de az adatokat észlelõnkénti bontásban kell kezelni.
A kiválasztott látómezőben időintervallumonként kell naplózni darabszámokat, rajtagsággal és becsült fényességértékkel együtt.
További rögzítendő információk a határmagnitúdó, látómező közepe (Ra/De), takartság (%), szünetek
A naplózás eszköze lehet egy notesz, magnó vagy MP3 felvevõ is. A lényeg, hogy ne vegyük le szemünket a vizsgált égterületről.
Időintervallumok: Minden esetben UT-ben jegyezzük az időt. Kisebb aktivitás esetén elegendő óránként feljegyezni az időt, nagyobb aktivitás esetén legalább 5-15 percenkénti intervallumokat határozzunk meg. Kimondottan nem előnyösek a szabályos intervallumok, jobb statisztikát adnak a véletlenszerűen eloszló, de azért nagyjából egyforma időszakaszok.
Határmagnitúdó:
Az IMO a számolásos módszert javasolja, azaz előre definiált, sorszámozott, háromszög alakú tartományokban látható csillagok számával kell meghatározni a HMG-t. Legalább 40 fok magasan lévő és lehetőleg a kiválasztott égterületre eső tartományokat kell választani, legalább kettőt vagy hármat. A kapott érték észlelőnként változhat.A észlelés során kb 30-45 percenként újra ellenőrizni kell a HMG-t, és minden időintervallumhoz, azaz az észlelőlap minden sorához be kell írni az aktuális értéket.
Minderről kiváló leírás olvasható itt: http://leonidak.mcse.hu/megfigyeloknek/
Takartság:
Szemünk sajátosságaiból adódóan a meteorok 98%-át egy 100 fok átmérőjű körön belül észleljük. Alaphelyzetben tereptárgyak takarásától mentes égterületet kell választani. Egy esetleges felhősödés csökkenti a látott meteorok számát, ezt a hatást egy egyszerű, becsült %-os takartsági tényezővel vegyük figyelembe. A módszer elsősorban 20% alatti takartság esetén működik, ennél nagyobb takartság kialakulás esetén tartsunk szünetet, hacsak nem kivételesen magas aktivitással van dolgunk.
Az online űrlapon valójában az "F=1/(1-k)" értéket kell megadnunk, ahol k a %-os takartság mértéke. Ha hosszabb időtartammal dolgozunk és eközben változik a takartság, akkor a k értéket is súlyozott átlagként kell figyelembe venni.
Látómező:
Javasolják, hogy az észlelő válasszon ki egy égterületet, ennek jegyezze föl a Ra/De koordinátáit és az észlelés során végig kövesse ezt az égterületet. Ennek haszna a rajtagság pontosabb becslésében és a radiánstól való állandó távolságban jelentkezik. Égterületet lehet váltani, ha az kedvezőtlen pozícióba, pl. 50 fok alá kerül. A látómező középpontjának koordinátáit minden időintervallunhoz be kell írni.
Ha végül - ennyi munka után - meteort is látunk, figyeljünk oda és naplózzuk a következő adatokat, ebben a sorrendben:
Rajtagság:
Főleg a meteor irányára kell figyelnünk, nem feltétlenül a feltűnési és végpontra. Mivel előzetesen megismertük égetrületünket és a felkészülés során megjegyeztük az aktív radiáns pozíciókat, a pályát visszafelé meghosszabbítva könnyen azonosíthatjuk a rajtagságot.
Fényesség:
A környező csillagok alapján becsüljük meg a fényességet. A látómezőnk közepén, ha jól láttuk a meteort, akkor akár fél magnitúdó pontosságra is törekedhetünk. A periférián egész magnitúdóra kerekített értéket adjunk meg.
Nyom:
Ha a meteor nyomot hagyott, becsüljük meg élettartamát másodpercekben. Egy kis "+" jellel jelölhetjük, ha másodpercnél rövidebb, de azért érzékelhető nyomot látunk.
Szín és egyéb adatok:
+2 magnitúdónál halványabb meteorok esetében gyakorlatilag lehetetlen színt érzékelni. Nem sok gyakorlati értéke van és el is hagyhatjuk a feljegyzését.
Az egyes meteorok feltűnési idejét nem szükséges jegyeznünk. Az időbeli darabszámokat a választott intervallumon belüli számolással adjuk meg.
A meteor időtartama rendszerint rövidebb, mint egy másodperc. Kivételes esetektől eltekintve nem szükséges felírnunk.
Itt az ideje a fejben tartott adatok rögzítésének. Javasolják a kis papírtekercsre írást, persze vakon, nem odanézve. Ez természetesen gyakorlatot kíván, viszont nem merül ki az elem. A másik lehetséges megoldás a magnó vagy diktafon használata. Bőven készüljünk elemekkel és ne felejtsük el előre kipróbálni, hogy minden valóban működik-e.
Példa:
2009.nov.16 (dátum)
Delta Cep (LM közepe)
K20:12 (kezdési időpont)
1/10-7/13-15/18 (HMG becslési tartomány száma/a benne látott csillagok száma)
L35 (Leonida +3,5 magnitúdó)
S50 (Sporadikus +5,0 magnitúdó)
L1 2s sá (+1 Leonida, 2 sec nyommal, sárga)
L45
2031 (idő jelzés)
S4
L00 6s fe
S3
FE 2037 (felhősödés kezdete)
S30
L-1 10s zö (zöldes -1-es Leonida 10 sec nyommal)
2046/10 (időjel, 20:37 és 20:46 között átlagosan 10% takartság)
S30
L25
2055/20 --- (20:46-20:55 között 20% takartság, szünet kezdete)
___________
2105 (szünet vége)
stb....
Az IMO online adatlap szerkezete:
A fejlécet a szokásos adatokkal kell kitölteni: dátum, észlelő neve, hely
Ezután következnek az észlelt rajok és radiáns pozícióik.
Az észlelőlap egy sora következőképpen fog kinézni:
Idő intervallum / Lm / időtartam(h) / Takartság (F) / LEO / SPO
20:12-20:20 / Ra / De / 0.133 / 1.02 / C/21 / C/12
Minden rajnál adjuk meg a módszert (jelen esetben C=counting) és az észlelt meteorok darabszámát.
Egy külön kis táblázat tartalmazza az egyes rajok fényesség eloszlását az egész észlelési időtartamra. Ezt külön kell összegeznünk adatainkból.
A fentiekben leírt módszer több ponton is különbözik az általam eddig tanultaktól és néhány eleme bizonyára szokatlan. Viszont érdemes alkalmaznunk, akár egyedileg, akár kis csoportokban észlelünk az ország különböző pontjain, hiszen így adataink valóban gyorsan célba érnek és hozzájárulunk egy -egy raj jobb felderítéséhez.
A fenti információk zöme az IMO "Handbook for Meteor Observers" című kiadványából származik. Tervezem, hogy idővel részletes fordításst is készítek az ide vonatkozó fejezetekről. Ha valakinek kérdése van, szívesen állok rendelkezésére.
Hasznos linkek:
Elecronic report form: (http://www.imo.net/visual/report/electronic)
Ehhez írtak egy helpet is, egyelőre angol nyelven itt található: http://www.imo.net/visual/report/electronic/help
Üdv,
Anti