Bocsi, de szerintem a csillagtesztelés alatt eléggé egyféle dolgot lehet érteni. (De nem a csillagok tesztelését...
) Bár - ismét hangsúlyozom - nem vagyok csillagtesztelő guru, de a csillagtesztnek épp az a lényege, hogy NEM fókuszban nézzük a képet (ha már ott is látszik valami probléma, akkor nagy a baj...), hanem fókuszon (kicsit) belül és (kicsit) kívül. Azaz néhány gyűrűt (2-5) kell csak látni ahhoz, hogy a különböző leképezési hibák megjelenjenek. Ha már a fél látómezőt beteríti a csillag defókuszált képe, akkor csak a durva alul- vagy felülkorrigáltság látszik (nem homogén a fényeloszlás a sugár mentén, hanem kifelé vagy befelé halványodik, a másik oldalon meg fordítva), ha meg fókuszban nézed, akkor - szinte - semmi. Illetve talán a tubuson belüli turbulencia is megjelenik még nagyobb fókusz-eltérés esetén is. De pl. a tükör túlfeszítése, az asztigmia, a túl- vagy alulkorrigáltság mértéke, stb. csak néhány gyűrűnél látszik meg igazán.
Fókuszban igazából nem sok minden látszik, csak ha nagyon durung az optika...
A mért optikán kívül minél kevesebb üveget szabad csak a fényútba tolni, különben nem azt méred, amit akarsz, hanem beleméred a többi cucc képtorzító hatását is. (Kivéve, ha az egész rendszert teszteled, de annak az eredményét - szerintem - sokkal bonyolultabb értelmezni.)
Pl. az általad (újra)megtalált csillagteszt-videóm a 140/1200-as apo-mal a primer fókuszban készült. Úgy a hiteles, különben beleméred a szódásüveg fenekét is...
Persze a vizuális csillagteszt esetében nélkülözhetetlen egy jó (rövid fókuszú) okli, de csak az...MDA
u.i.: nagyon sokan beszélnek itt a csillagtesztelésről, de valóban kíváncsi lennék, hogy ki látja azt, amit látni kell, és jól értelmezi-e egyáltalán. Én legalább bevallom, hogy nem vagyok profi csillagtesztelő, csak karcolgatom a témát...
