Csillagváros.Hu

Zsolti82 írta:Ha jól emlékszem akkor a GSO csövek külső átmérője néhány mm-rel kissebb mint az SW...

Ebben a megoldásban mindenféle lehetőség benne van. Csapágy, teflonszalag, fogaskerék, bármi.

Én nem spiráztam túl, egyszerűen bezsíroztam a tubusgyűrűt. Így könnyen siklik. A másik hogy azért van alul felül és belül a bilincs, mert így egyfelől a fogantyút amivel cipelem a távcsövet rá tudtam szerelni (a mechanika a gyűrűpárral együtt kint marad a szabadban), másfelől csak a felső bilincs ér hozzá a tubusgyűrűhöz, így a surlódás sokkal kisebb, mintha két helyen érne hozzá, és ráadásul arra sem kell ügyelni, hogy 100%-osan párhuzamos legyen minden.

Szerintem próbáld ki kenőanyaggal, alul-fölüli elhelyezkedéssel....

Én először beforgatom a tubust megfelelő szögbe, aztán kezdek el keresni a keresővel. Nézelődés közben már nem forgatok semmit, így nem is mozdul el semmi.

allen99 írta:Ebben a megoldásban mindenféle lehetőség benne van. Csapágy, teflonszalag, fogaskerék, bármi. ...

Valóban, egyet értek.

Magam is nem ritkán választom a "bőrözést" a "megoldás" helyett, attól függően, hogy az elérni kívánt eredmény melyik módon, mekkora anyagi és időbeli befektetéssel, milyen szinten érhető el.

Ez egyéni preferencia kérdése.


MDA

Kenőanyagot nem szívesen használok semmire úgy, hogy nincs védve a külső szennyeződésektől. Ha csak zsíroznám akkor teli menne porral, kint tárolom a csövet ponyva alatt. Meg mivel GOTO-t használok, jó lenne a lehető legkissebbre venni a kotyogást a gyürűben, erre talán a csapágy a legalkalmasabb. A csapágyas megoldás nem túl bonyolúlt, 6 db 4 vagy 5 mm-es menetet kell csak Alu-ba fúrni, kell 12 db alátét, 6 db csavar és 6 db 2Z csapágy. Anyagköltség nincs 2000 Ft és kb 1 óra alatt kész van. Ez az az összeg és munkaidő amit szívesen rászánok a próba kedvéért. Ha készen van természetesen beszámolok majd.

Zsolti82 írta:jó lenne a lehető legkissebbre venni a kotyogást a gyürűben

Hát ezt a por dolgot nem tudom. Az majd meglátom okoz-e problémát, szerintem nemigazán, mert ha nincs bent a cső a gyűrűben, akkor ponyva alatt van, ha meg nincs ponyva alatt, akkor benn van a cső. De ezt az idő eldönti!
Elsőre én is csapágyon gondolkodtam, de nagyon hamar elvetettem, mert nem akartam megfúrni a tubusgyűrűt sehol. Igaz, az nagyon profi megoldás volna, már össze is szedtem nyolc icipici csapágyat, amiket a tubusgyűrű külső oldalára akartam rögzíteni. Van hozzá műhelyem, és kedvem is, de aztán csak sajnáltam megfurkálni a gyűrűket...

Ezt a kotyogást viszont nagyon egyszerűen megoldhatod ha csúszós megoldást választasz, ugyanis egyszerűen húzol kettőt a tubusgyűrű csavarjain, aztán akkor máris nem mozdul sehová. Ez csapágyas megoldással sokkal macerásabb lesz, mert akkor majd kell valami rögzítő fék is.

allen99 írta:

Zsolti82 írta:Elsőre én is csapágyon gondolkodtam, de nagyon hamar elvetettem,

Én is!
Nekem félbe vágott gumicső (benzincső) van rajta, szig. szalag rögzítéssel.
Remekül működik.

Vizuális észleléshez használjatok Dobsont. Azon nem kell tekergetni a csövet.

Ennél a megoldásnál nem kell kenőanyag, elegendő a parafa csík, amely megfogja a tubust. Rugólemezből, (lágyított fűrészlap formázás után visszaedzve) megoldható a gyorszárás és oldás. Ha könnyen guruló tubus szükséges, akkor 3 gyolyóscsapágy is kell egy gyűrűhöz. Vázlatot alább mutatok. Üdv. Imre

Irme, jók ezek a skicceid. Minden világos. A 114/500 nál egy csomóra kötött csomagleszoritó gumikarikát használtam, arra jó volt, ne csússzon nagyon el a tubus. Nehezebb okulár kiegyensulyozásnál is jól szuperált. Persze primitivebb .

Imre írta:Ennél a megoldásnál ...

Nekem szimpatikus ez a változat, mert a forgatás utáni rögzítést is megoldja, ráadásul a rögzítés központosan terheli a tubust. Azaz várhatóan nem megy el az optikai tengely jelentős mértékben (de a nyitott állapotban elmegy, viszont forgatás közben úgysem nézünk bele az okulárba...), bár a megvalósítása kissé macerásabb.

Talán a felső görgő rugalmas megtámasztása elhagyható lenne, amit a kis héjvastagságú, de nagy átmérőjű cső saját rugalmassága (rugalmas alakváltozása) pótolna. Elegendő a nyitáshoz, ha a tubusgyűrű-feleket összehúzó szorítóelemet nyitjuk. (Sári Pali szokta mondogatni - amivel magam is maximálisan egyetértek -, hogy minden szilárd anyagnak van Young-modulusa (rugalmassági tényezője), csak az a kérdés, hogy mekkora...)

Valamint ez a kialakítás csak az egyik tubusgyűrűre kell (praktikus okokból az okulárhoz közelebb esőre), mivel elég az egyiket fékezni (rögzíteni) a beállítás után, a másik folyamatosan maradhat szabadonfutó állapotban, és oda se parafa, se szorító elem nem kell.

A fenti két módosítással már nem is olyan macerás.

MDA

Attila írta:Pontosan.
Csak kérlek, számolj majd be itt az eredményről!

Ha lehet kérni fényképekkel!

Attila! Már megint igazad van! Teljesen felesleges a görgő, hiszen a parafa kis súrlódású, és nem karcolja a szép fényezett külső vékony pléhengert! És mert vékony lemezhengerről van szó, és nem vastag acélból készült nehéz tubusról, ezért van annyi rugalmassága, hogy mindenhol szépen belefekszik a tartóba. Hogy megfelelő stabil legyen, én mégis mindkét gyűrűre ugyan azon szerkezetű gyorskioldós kallantyút rátenném!
Attila! Észrevetted, hogy a gyorszár rugólemeze nem tud leesni, ha nyitva van, mert a csavar feje nem fér át a lemez lyukán? Észrevetted, hogy zárt állapotban rögzíti a csavart is, így az sem kotyog-lötyög! Észrevetted, hogy a rugó adja a zárt állapotú szorítás plusz erejét, de a csavarral be lehet állítani az oldási hézagot? Üdv. Imre