Amatőr optikai műszerek készítése - tervezése.

[Vingler Béla]

Platform_1.jpg

Szia!

"Tényleg nem akarok beleokoskodni, a múltkor sem azért írtam.
Szerintem nem jó. Elég lenne megnézned "A távcső világa" c. könyvben lévő ábrát. (706. o) Ma is hasonlóan készíti mindenki az alátámasztást. Nem véletlenül."[/quote]

Szia Sándor! Nem is veszem okoskodásnak, hiszen nem írkálnék ide, ha nem hallgatnék a tanácsokra.
Olvastam és néztem már az ábrát, "talán csak az ilyen anyagom van" miatt készítettem ilyenre. De jövő héten megveszem hozzá a szükséges alulemezt és megcsinálom a példa szerint. Lustaság dupla meló. Mellékelem az első elképzelésemet, az alátámasztó háromszög is látható. Aztán jött a vödör, ismerős leöntötte, megesztergáltam stb.. most meg építgetek. Megfogadom a tanácsot és a T.V 706 oldal szerint csinálom.

[Vingler Béla]

Nagyon sajnálom, hogy az egyetemi 30 centis tükör behelyezése előtt elfelejtettük lefényképezni a 9 pontosra alakított tartót.
Ugyanez a Távcső Világából épített fazék stílusú tartó, mint a tiéd, csak nekünk jóval távolabb adta ki a program a támasztási pontokat. 22mm vékony üveg volt. A tartóba 3 db rugós golyóban végződő csavart tettünk (erőkorlátozás, és egyértelműen meghatározott érintkezési pont), ezekre ültettük a 3 mm vastag lemezből kivágott háromszögeket. A számolt helyre a csúcsokra parafa lapocskákat ragasztottunk.
Hátha másnak is érdekes lehet.

plopmodell.jpg

A modell szerint P-V 14nm deformációt szenved el a tükör saját súlyánál fogva, a gyakorlatban csillagteszten ebből semmit se vettünk észre. Egyszóval sikeres volt a beavatkozás, főleg mert régebben ide-oda csúszkált az optika, most ezt is megszüntettük.
Láttam, hogy a támasztási pontok kisebb osztókörön való elhelyezésével egész egyenletes eredményt lehet elérni, de az alátámasztó anyag rugalmasságából fakadó billegésnek is picit nagyobb a lehetősége.

Szia Tibi!
B.U.É.K minden kedves olvasónak.
Köszi a segítséget. Szerinted a szilikon tappancsok helyett parafát tegyek inkább?
Üddv:Béla

[Sidius]

Én is a kilenc pontos támasztást preferálom, de hogy mekkora torzulást szenved az üveg, az sok tényező függvénye. Van egy 195/1300-as Newtonom öntött anyagú főtükörrel, enyhe feszültséggel. Kiváló képe van, vastagsága 25 mm. Egészen kicsi külső erő hatására a kép már észrevehetően romlik.
Most csiszoltam egy 204/600-as főtükröt 19 mm-es táblaüvegből, ami azonban teljesen feszültségmentes, a felület érzékenysége a torzulásra pedig gyakorlatilag nem mérhető össze az F/6.5-es tükörrel. A próbatubusomban 3 db. M6-os csavar van legömbölyített véggel, amikre eleinte háromszögeken támasztottam fel a tesztelt üveget. Ma már nem vergődök vele, csak a 140-es osztókörű csavarokon van a korong, mégsincs semmi hiba a diffrakciós képben.
Következtetés: 1 -az üveganyag feszültségi állapota, 2. az üveg vastagsága 3. a támasztás módja a fontossági sorrend. Ehhez még hozzátartozik az idő faktor, mert azért nem mindegy, hogy hogyan van befoglalva az esetleg éveken át ugyanott csücsülő tükör.

[Stefi]

Érdekes ellentmondás, hogy a vastagabb és kevésbé kimélyített anyag jobban torzul a vékonyabb, jobban elgyengített koronggal szemben. Ezek szerint ez mind a feszült üvegnek tudható be?

[Sidius]

Ha meggondoljuk, nincs abban semmi ellentmondás, hogy egy alapban óriási belső erőkkel terhelt anyag könnyebben deformálódik rugalmasan, mint egy olyan, amelyiknek csak a saját súlyát kell megtartani. Ezért is számoltak anno olyan vastag üveggel, aminek gyakran az átmérő egyhatoda is megvolt a vastagsága. Sőt! A Stellafane csiszolói ma is sokan ilyen vastag anyagból dolgoznak, ami persze teljesen indokolatlan -de mindegy.

[Stefi]

Egy kész véglegesen elkészül, lealuzott tükör is ellenőrizhető hogy van e benne feszültség?
Mi történik egy kész feszült tükörrel ha elmúlik benne? Megmarad a belecsiszolt alak vagy az is változni fog?

[mizar]

Érdekes ellentmondás, hogy a vastagabb és kevésbé kimélyített anyag jobban torzul a vékonyabb, jobban elgyengített koronggal szemben.

Ez miért lenne így? Sőt, biztos, hogy nem így van. Példa rá egy 40-50 cm-es Zeiss síktükör, ami 5 cm vastag.
A csiszolás előtti alap nyers üveg meghatározza az egész minőséget.

Visszatérve az eredeti alátámasztás témakörhöz, én azt mondom, hogy kb 40 cm átmérőtől érdemes behatóbban foglalkozni a problémával, különösen ha az üveg 25 mm vastag. Egy 15-20 cm-es normál korong alá nagyjából mindegy, hogy mit teszünk, 3-4 vastagabb kartondarab is megteszi.

[Sidius]

Példa rá egy 40-50 cm-es Zeiss síktükör, ami 5 cm vastag.
A csiszolás előtti alap nyers üveg meghatározza az egész minőséget.

No, itt megint egy nagyon érdekes kérdés került elő, bár ebben a topikban off, ám mégsem érdektelen. (Csak röviden )
Mikor referenciasíkokat csiszoltam, először 15/150 mm-es korongokat választottam -mert ilyen volt itthon . Szóval a jó -de nagyon kicsit feszültséges- táblaüvegeket sikerült is síkká tenni, de akármit csináltam, a megismételt tesztek alakalmával a felület mindig nagyjából a tökéletes, meg az 1/6 hullám alakhiba között ingadozott. Egyszer rájöttem, hogy a tükör feltámasztási helyének változása látszik az interferenciaképen. Fogtam és 100 mm-re csökkentettem az átmérőt. Ezután már nem volt látható hiba akárhány próbával sem. Ezt a viselkedést is csak a tényleg nagyon kicsi, (éppcsak érzékelhető szürke foltok a polárszűrővel) de jelenlévő feszültséggel tudom magyarázni, különben a legutóbbi paraboloidomnak nem szabadna jól működnie.

[mizar]

Egy kész véglegesen elkészül, lealuzott tükör is ellenőrizhető hogy van e benne feszültség?
Mi történik egy kész feszült tükörrel ha elmúlik benne? Megmarad a belecsiszolt alak vagy az is változni fog?

Szerintem azt már nem lehet megnézni. Meg kell mérni a felületet, majd 1-2 év elteltével ismét mérést kell végezni, (Lehet, hogy kevesebb idő is elég) lehetőleg azonos körülmények között. Ha volt benne feszültség, és csökkent, az a hullámfrontban szinte biztos, hogy eltérést okoz ennyi idő alatt. Ha lesz időm, a több éve elkészült táblaüveg tükrömet újra fogom mérni. Kíváncsi vagyok, hogy változott-e?

[Sidius]

Ahogy azt Mizar mondja, bevont tükörnél elég nehézkes lehet meggyőződni a feszültségekről. Esetleg, ha a korong a peremén átlátszó, akkor annak ténye megállapítható, hogy van-e feszültség, de hogy hol és milyen mértékű, az nemigen lesz tudható. Ilyet még nem próbáltam, talán érdekes lehet.
Az viszont szinte biztos, hogy egy-két évtized elteltével a feszültségek csökkennek, ez pedig látható lesz a diffrakciós képen is, ámbár nem mindegy, hogy milyen típusú feszültségről beszélünk.