Hozzászólás
Szerző: astrohist » 2013.08.20. 14:20
"Miért feltételeztek egyszer olyan háborgást, ami egy nagy tömegű kilencedik, vagy tizedik bolygót igényelt volna? Miként jöttek rá, hogy mégsem? Csak elszámolták magukat?"
A probléma az Uránusszal kezdődött: az uránusz mozgásában volt egy olyan apró eltérés a számítottól, amit a Jupiter és a Szaturnusz hatásával nem lehetett magyarázni. A plusz-háborgást már Bessel azzal magyarázta hogy kell lenni egy Uránuszon túli, kb. hozzá hasonló tömegű bolygónak, amely ezt az eltérést okozza. Adams és Leverrier ebből kiindulva, és felhasználva a Titius-Bode szabályt kiszámoltak egy Uránuszon túli bolygó-pályát, és 1846-ban valóban megtalálták a Neptunuszt (Mellékesen, amit az ismeretterjesztő könyvek nem emlegetnek: az általuk számított ismeretlen bolygó pályája nem is hasonlít a Neptunusz valódi pályájára. de szerencsés módon az Uránusz és a Neptunusz 1822-ben együttállásban volt a Nappal, vagyis legközelebb egymáshoz, és az előző, ill. következő években a perturbáló hatás a legmarkánsabb volt, és ez a hibás alapfeltevés ellenére is mintegy kijelölte a Neptunusz helyét!) Miután a Neptunusz pályáját és (az 1846-ban Lassel által felfedezett holdja segítségével) a tömegét, az egyre növekvő észlelésekből úgy tünt, hogy az Uránusz pályaháborgásában marad egy kis eltérés, amely nem magyarázható a Neptunusz hatásával Ezt a fennmaradó kis eltérést nevezték maradék háborgásnak, és először ennek alapján kezdtek keresni még egy bolygót, a Neptunuszon túl, amelyik szintén hat az Uránusz mozgására.
Közben egy pár periodikus üstökös afélium távolságából is arra következtettek, hogy kell még egy bolygónak lenni a Neptunuszon túl. P. Lovell ezért is épített egy csillagvizsgálót - a Lovell-obszervatóriumot -, hol az ekliptika mentén, immár fotografikusan rendszeresen kutattak egy Neptunuszont túli bolygót. 1930-ban meg is találták a Plutót, amelyről azonban idővel kiderült, hogy túlságosan kicsi, következésképpen túlságsan kis tömegű ahhoz, hogy a maradékháborgást okozza. Ezért folytatták a kutatást, egy Pluton túli tizedik (római X.) bolygó után, amely eléggé nagy tömege van a maradékháborgás keltéséhez. Ez folyt egészen a 70-es évekig. De közben a korábbi Uránusz-pozíciók reviziója, és a Neptunusz tömegének pontosabb ismerete arra mutatott, hogy a maradék háborgás valójában nincsen is, csupán a pozició adatok hibájából, és a Neptunusz tömegének pontatlan ismeretéből adódott. Így hát a X. bolygó keresését abbahagyták.
Mindez nem zárja ki, hogy a Neptunuszon, ill. a Plutonidák pályáján túl ne lehetne még egy bolygó, de a kiindulási alap tévesnek bizonyult. Hát röviden ennyi! BQ.