Csillagváros.Hu

Logikus, amit írsz, Péter, bár ez akkor geoszinkron lehetett ilyen magas deklináción, nem geostaciorárius.
De ilyen fényes 35ekm-ről??? Vajon mekkora lehet egy ilyen fényes napelemtábla...?

MDA

Na ezen méláztunk mi is, összevetve mondjuk az ISS-távolság/napelemtáblák paramétereivel.

Vizi Péter írta:Na ezen méláztunk mi is, összevetve mondjuk az ISS-távolság/napelemtáblák paramétereivel.

Ja. A mélázás minimum jogos, de inkább kötelező ez esetben...

Az ISS 400km-en, "felhősúroló pályán" halad, legalábbis a geo-szinkron 35ekm-hez képest (teljes két nagyságrend a távolság-különbség!!!).

Amit láttam, az talán még kicsit fényesebb is volt az ISS-nél (de min. olyan, mint az), pedig az űrállomás táblái az eddigi legnagyobbak az űrben. Bár az igaz, hogy az ISS esetében nem a tábla-villanás okozza a jelentős fényességet (!!!), hanem a szórt visszaverődés a burkolatról, de az is fényes a nagy méret, és a viszonylagos közelség miatt.

Ugyanakkor az Iridium táblái optimális pozícióban -8 ... -9m-t is képesek villanni (szintén 4-500km-ről), pedig jó, ha 1m^2 lehet a tükröző felületük.

Ha egy geo-szinkronos műhód is csak fele ekkorát akarna villantani (a logaritmikus magnitúró skálán, mert kb. ekkora volt, amit láttunk), akkor brutál nagy táblájának kellene lennie, különös tekintettel arra, hogy mindenféle sugárzás intenzitása (így a fényé is) a távolság négyzetével fordított arányban (1/r^2) csökken.

Szóval - bár elsőre tetszetős az ötlet, és nem is zárható ki teljesen, de - szerintem keressük tovább a megoldást...


MDA

u.i.: még valami: ilyen magasan (kb. 50°) már a csillagok sem igazán szcintillálnak...

Pénteken sikeresen felbocsájtották az oroszok a műcsillagot. Kicsit el voltam havazva, csak most volt időm ránézni. Valóban nagyon fényes, amikor éppen látható. Gyorsabban mozog, mint az ISS, de lassabban, mint egy átlagos hullócsillag. Naponta 16x kerüli meg a Földet.

" objektumot, ami a háttércsillagokhoz képest nem mozgott, és amíg láttuk, állandó fényességűnek tűnt."

Néhány éve én is láttam ilyet, hasonlóan az Uma környékén: kiléptem a lakásból és csak úgy megszokásból felnéztem az égre. A következő pillanatban tudtam, hogy valami nem stimmel, mert két fényes "csillaggal" több volt a csillagképben. Nem mozogtak, álltak, aztán egyszer csak már nem voltak ott. Akkoriban keresgéltem a fórumon ilyen témákat és magamban úgy nyugtáztam, hogy biztos repülők voltak, amiknek a hajtómű fényét hátulról láttam, legalábbis más épeszű magyarázatot nem találtam rá akkor.

Egy fura gondolat jutott eszembe,és szeretném megkérdezni olyanoktól akik a csillagászathoz értenek.Van ez az ősrobbanás.Nyilván egy pontból tágul a világegyetem.Az a pont ahol az ősrobbanás történt,a kiindulása a tágulásnak.De akkor az ellenkező irányban egyre kevesebb csillagnak kellene lennie,mert a teret sugarasan kitöltő távolodó csillagok halmazok egyre távolabb kell legyen egymástól.Az a kérdésem,hogy ezt a nagy távcsövek is így látják?Valóban lehet következtetni egy pontra ahonnan ki indul a tágulás?Érdekelne a dolog.

gatyakorc írta:Egy fura gondolat jutott eszembe, ...

Ez a kérdés inkább az "Elméleti kérdések" topic-ba való, de ha már ide írtad, akkor röviden: jelenlegi tudásunk szerint nem állapítható meg az ősrobbanás középpontjának helye, mivel a tágulás - a legnagyobb léptékekben szemlélve - ún. izometrikus folyamatnak tűnik. Azaz minden távolodik mindentől, és iránytól függetlenül ugyanazzal a - távolságtól függő - sebességgel (ráadásul a legújabb mérések szerint gyorsulva...). Egy felfújódó luftballon felszínére rajzolt pöttyökkel szokás ezt a folyamatot szemléltetni, ami ugyan csak kétdimenziós görbült felület, de az általunk ismert négydimenziós téridőben is hasonló a folyamat. A lufi felületén sincs "kitüntetett" tágulási középpont. (Vigyázz! A lufi térbeli középpontja nincs rajta felületen, így az - abban a gömbi koordináta rendszerben - nem értelmezhető hely!!!)

Bár a gömb még szemléltetésnek sem biztos, hogy adekvát példa, mivel az zárt (véges, korlátos) felület, a világegyetem viszont nyitott (végtelen) - legalábbis az eddigi tanulmányaim szerint. Tehát ebből a szempontból pl. egy nyeregfelület jobban szemléltethetné, ott viszont az irányok nem izotrópok... Talán egy forgási paraboloid vagy hiperboloid jobb lehetne (?).

A fenti általános tágulás mellett kisebb léptékekben természetesen vannak összehúzódó régiók is, egészen a galaxishalmazok legnagyobb léptékű buborékfelszíni sűrűsödéseitől egészen a kisbolygók összeállásáig, de ezek mind lokális jelenségek.

Szerintem tedd át a kérdést az említett témába, és akkor talán hozzáértőbbek is reagálni fognak rá (én nem vagyok elméleti fizikus).


MDA

Kedves Attila!nagyon köszönöm a válaszodat,és nekem ez teljesen kielégítő volt.Sikerült megértenem ezt a dolgot.

A Világegyetem nyitott (végtelen) volta feltételezés, bár a legelfogadottabb.

Viszont nyeregfelület, forgási paraboloid vagy hiperboloid nem jól szemléltetné, mert térben sík (a téridőben nem).

SzZoli írta:... nyeregfelület, forgási paraboloid vagy hiperboloid ... térben sík (a téridőben nem).

???
Ezek szerint a gömb nem térben sík? Mit jelent az, hogy egy felület a térben sík??? Nem értelek.

Ezek a felületek csak szemléltetésül használandók, nem kell őket ténylegesen a 3D-s térbe helyezni.


MDA

u.i.: ne itt válaszolj (ha akarsz) lécci, hanem az "Elméleti kérések" c. topic-ban.