Hozzászólás
Szerző: astrohist » 2009.12.22. 00:18
Nekem az M11 (Vadkacsa-halmaz) áll legközelebb a szívemhez, nem csak az elbűvölő látványa, hanem egy kis nosztalgia okán is. Hatvan éve (1949) láttam bukkantam rá először, minden térkép, útmutatás nélkül. A lakásunk ablaka délre nyíltak, és két magas ház közti üres telek fölött jó mélyen leláttam a déli égen. Otthon csak egy kis 4x40-es, nagyon fényerős, f/3-as binoklim volt (még az első világháború idejéből, amikor még a szürkületben is világos képet mutatott, nagy fényereje révén), azzal nézegettem a Sas-ban a Tejutat. (Az akkori közvilágítás mellett a főutcáktól távolabb még szép volt az ég!) A Sas farka alatt feltünt egy kis, elmosódott foltocska. Egy pillanatra elállt a lélegzetem: üstökös? Otthon nem volt még részletes csillagtérképem. No, gondosan lerajzoltam, azután félóra múlva újra megkerestem. Nem tudtam eldönteni, elmozdult-e, és rövidesen eltakarta a szemközti ház fala. Másnap újra felkerestem ezt a helyet, hát bizony nem mozdult el. Pár nap múlva azután az Urániában azonosítottam, és a 19 cm-es Plösselel meg is kerestem. Ha nem is volt üstökös, azért elbűvölt a benne sziporkázó kicsi csillagok sokasága. Azóta láttam már az M11-et igazi nagy táűvcsővel - pl. a 57 cm-es greenwichi refraktorral is -, de olyan élményben, mint az első megpillantása, nem volt részem.
Nagyon szeretem az M36, M37, M38 nyílthalmaz triót az Aurigában (Kocsihajtó), ezekre is a kis 4x40-el bukkantam, azzal majdnem már csillagokra bontva láttam. Kedvencem még az m35 nyilthalmaz az Ikrekben. Most is gyakran látom, amikor az éta Geminorum változót nézem. Az 5 cm-es kis refraktorom már szépen bontja. Érdekes, bár érthető jelenség, hogy 25x-el szép ködös foltnak látom, amelyben pici fénypontok villannak fel. De már 90x-el éppen hogy észreveszem, hiszen az már annyira szétdobja, hogy egyes csillagokra bomlik, de a kis objektív átmérő, és a csillagok halvány volta miatt már külön-külön nem látom.